Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2013 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 3. (Tatabánya, 2013)
Tokai Gábor: A Kárpát-medencére vonatkozó ismeretek Hérodotosz korában
A Kárpát-medencére vonatkozó ismeretek Hérodotosz korában 9i vezető, majd visszakanyarodó útvonalat az Oarosz (Volga) folyó mellett látható erődök vagy halmok népi értelmezéséből fakadó hagyományként kezeli, míg ugyanezt Gardiner-Garden egy Kis-Ázsiából induló másik hadjáratként fogja fel.30 IV. A Türasz és Hüpanisz folyóknál lakó neuroszok a Tanaiszon túl lakó budinoszok közé költöznek (IV. 105.). A szkíta karavánút fentebbi értelmezései alapján ez az adat semmiképp sem magyarázható. M. Plezia külön tanulmányt írt a problémáról, ismertetve sajátja mellett a korábbi megoldási javaslatokat is.31 Szerinte egy régebbi nép- vándorlás ad magyarázatot a közlésre. Z. B. Brjusov szovjet kutató - feltételezve, hogy a Tanaisz valójában a Donyec (a Don pedig a Hürgisz) -, a szkíta ka- ravánutat a Donyec mentén északnyugati irányba vezette, és Gelónosz városát (és természetesen így a budinoszokat is) a Közép-Dnyeper vidékén próbálta a régészeti leletek alapján azonosítani .32 Ez persze egy lehetséges magyarázatot adna a fenti hérodoto- szi közlésre. Lényegét tekintve ugyanilyen jellegű problémát találunk a Hérodotoszon kívüli források egy egész kis csoportjánál, ahol az agathürszoszok rendszeresen a gelónoszokkal együtt szerepelnek (Ephorosz, Plinius, Dionüsziosz Periegétész, Ammianus Marcellinus, Avienus stb.). Az erre adott magyarázatok két csoportra oszthatók: a kutatók egy része a szöveghelyeket autentikusnak ítélve Hérodotosz utáni népmozgásokkal indokolja a helyzetet, míg mások a hérodotoszi adatok kései, eltorzult idézését tartják valószínűnek .33 A tudósok igyekezete nyomán számos elfogadható megoldási javaslat látott tehát napvilágot, ám a problémákat többnyire mindegyik a maga elszigeteltségében kezeli. Az I. és III. pontoknál ugyanakkor hasonló feloldási lehetőség merült fel: a hérodotoszi források lehetséges szétbontása eredetibbnek 30 Duncker 1882, XV., Gardiner-Garden 1987, 332-334., 350. 31 Plezia 1959/60 32 Gardiner-Garden 1987, 332. és Vékony Gábor egyetemi előadásai alapján. 33 Az első csoporthoz Id. Kiessling: Geloni, 1017., aki Poszeidoniosznak tulajdonítja az adatokat, Harmatta 1941,16. Ephorosznak, és mindketten a szarmata vándorláshoz kapcsolják, Plezia 1959/60, 41. pedig Hekataioszra vezeti vissza. A második csoporthoz: Borzsák 1936, 44-45., Borzsák 1978, ld. még: Borzsák 1985. A román kutatás Vasile Párvan nyomán lényegében hasonló eredményre jutott, ld. Popescu 1962, 454., Vulpe 2012, 59-62. feltételezett alkotóelemeikre. Nos, mi ezen az úton próbáltunk továbbmenni, és - ebben a tekintetben közös - megoldást találni mind a négy problémára. AZ I. PROBLÉMAKÖR Vegyük szemügyre elsőként a források szétválasztása által legegyszerűbbnek tűnő I. problémakört, ahol - mint fentebb már láttuk - a gondot az isszédonok, arimaszposzok (és masszageták) Tanaiszon inneni megjelenése okozza. A kérdést úgy is megközelíthetjük, hogy feltételezzük, Hérodotosz azért változtatta meg a rekonstruálható két ősforrás egymáshoz viszonyított helyzetét, mert egyrészt Ariszteasz népfelsorolásának nem talált helyet a Tanaisztól nyugatra, másrészt pedig figyelembe kellett azt is vennie, hogy az isszédonokkal átellenben, az Araxész folyón túl (tehát felfogása szerint Közép-Ázsiában) a masszageták laknak. Ebben az esetben azt is valószínűsíthetjük, hogy amikor Hérodotosz azt írja, hogy „Azt azonban biztosan tudjuk, hogy a kopaszoktól keletre az isszédonok laknak.” (IV.25.), ez nem új információ, amint azt Herrmann feltételezi, hanem inkább olyasfajta helyreigazítás („a kopaszoktól keletre, nem pedig nyugatra"), amelyből többet is találunk nála, főleg Hekataiosz megállapításaira vonatkozóan.34 A feltételezhető első indokot akár azzal is közömbösíthetnénk, hogy mivel az Ariszteasztól származó adat általánosabb felfogás szerint régebbi helyzetet tükröz, párhuzamosan is érvényes lehet az új ismeretekkel. Ivantchik szerint Ariszteasz műve azonban sokkal inkább a Kr. e VI. század utolsó negyede és az V. század első negyede között születhetett.35 Ezek alapján tehát nem lenne időbeli eltérés a Hérodotosz által közvetített, feltételezett hekataioszi Szkítia-leírás és közte. Azonban amíg a tudomány konszenzusra nem jut Ariszteaszt illetően, nem érdemes egyik vagy másik datálásra hagyatkozni.36 * * * * * A közlések időbeli különbségével tehát nem érdemes érvelni, Hérodotosz Szkítia-leírásában azonban van egy olyan momentum, ami miatt nem feltétlenül kell kizárni az ezzel való azonosításból egy ismeretlen neveket tartalmazó forrástöredéket: neAz effajta kiigazításokra ld. pl. Harmatta 1941, 30-31. Ivantchik 1993, 57. Mivel az isszédonok (Esszédónasz alakban) már Alkmannál (Kr. e. VII. sz.) megjelennek - de a kim- merek említése miatt is -, valószínű, hogy az Ari- maszpeia Ariszteasz datálásától függetlenül is régebbi helyzetet tükröz. Alkmanra ld. pl. Ivantchik 1993, 51-53.
