Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2013 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 3. (Tatabánya, 2013)
Tokai Gábor: A Kárpát-medencére vonatkozó ismeretek Hérodotosz korában
92 Tokai Gábor vezetesen hogy számos népet csak a görög nevén említ: szántó-, földműves-, királyi és nomád szkíták, emberevők, feketeköpenyesek. Ezeknek a népeknek létezhetett helyi elnevezése is, amelyeknek esetleg az ókori földrajztudomány azért nem tudott a maga helyén teret biztosítani, mert a görög megjelöléssel való azonosságát nem ismerte fel. Ha ebből indulunk ki, az isszédonoknál és a masszagetáknál is találunk egy olyan jellegzetességet, az endokannibalizmust (IV. 26. ill. I. 216.), ami pontosan megfelelhet a Dnyeper-vidéken lakó nép „emberevő” elnevezésének.37 Kései adatok ugyanakkor arra engednek következtetni, hogy a Dnyeper egyik neve az ókorban lehetett az Araxész. A hunok betörése után a kétfelé vált gótok az Erac fo- lyónál vívnak csatát38, XIV. századi itáliai tengeri térképeken pedig a folyó neve Erexe, Éresse, Elexe, Elice.39 Ebben az összefüggésben különösen érdekes egy görög felirat (IG XIV 1296 I. 96), amely a szkíták pontuszi görögök által mesélt eredetmítoszának (IV.8-10.) változatát adja elő. A forrás szerint Hérak- lész legyőzte Araxészt, Ekhidna (azaz a Hérodotosznál szereplő kígyótestű nő)40 apját. Hérodotosz szerint a történet Hülaiában, azaz a Dnyeper mellett játszódik le, és a szkíták által mesélt változatban is a szkíták ősének anyja Borüszthenész folyó leánya volt (IV.5.). Diodórosz (II. 43.) szerint is az Araxésznél volt a szkíták legrégebbi lakhelye,41 jóllehet ez az információ akár Hér. IV. 11. értelmezéséből is származhat. Bár természetesen még a masszageták és arimaszposzok kérdését is alaposabban körül kell járnunk, annyi azonban talán már így is látszik, hogy az isszédonok felbukkanása a Kr. e. VII. század végén Alkmannál (az Ariszteasz-problémát egyelőre figyelmen kívül hagyva) reálisabb keretek közé kerül, ha lakhelyüket az Ural vidékéről a Dnyeper mellékére helyezzük. A régészeti adatok szerint ugyanis nagyjából ekkor alapították milétoszi telepesek Berezan szigetén a Fekete-tenger északi partZboril 1959, 394. szerint az isszédonok neve maga is az endokannibalizmusukra utal (*se-ed = ano- phagosz). lord. Get. 48. A nevet ugyancsak a Dnyeperre vonatkoztatja Tomaschek: Borysthenes, 739. Uo., még egy 1500 körüli olasz térképen is Erexe a folyó neve, Id. Kiessling: Hypakyris, 206. A mitológia Ekhidna szüleit négy különböző változatban is ismeri, de egyikben sem szerepel Araxész neve. Ld. Escher: Echidna, 1919. A felirat a fiaiként egyébként csak kettőt, Agathürszoszt és Szküthészt említi. Tomaschek: Araxes, 403. vidékének első, antik nevéről nem ismert kolóniáját a Dnyeper-limán akkori bejáratánál.42 A masszageták A masszagetákat Hérodotosz óta minden forrás Közép-Ázsiába helyezi, arra is gondolhatnánk tehát, hogy minden későbbi forrás erre az egy említésre vezethető vissza.43 A különböző adatok hitelességével szemben már Sztabónban felmerült a gyanú, aki szerint „(a massagetákról a különböző szerzők) semmiféle pontos adatot sem tudtak adni ” (XI.6.2.), és lényegében ugyanez derül ki Herrmann összefoglalásából is.44 Mivel Hérodotosz a szóban forgó szöveghelyeken (1.201-216. és IV. 11.) Araxész néven 3 különböző folyót kever össze ill. vesz egynek (az arméniai Araxészt - ma Arasz -, a közép-ázsiait - Oxosz ill. Iaxartész/Laxartész/Orexartész45 - és egy Szküthiától keletre lévőt), kézenfekvő, hogy az ehhez kapcsolódó adatok (pl. a masszageta népnév) is 3 különböző területre vonatkozhatnak. E tekintetben a masszageta név elsősorban a hagyományosan Szküthia keleti határaként felfogott folyóhoz kötődik (1.201., IV. 11.), és erre a területre látszik utalni a szkíta Marszagétisz személynév is (Ktésziasz frg.38b). A masszageták azonban egész konkrét szerephez jutnak Nagy Sándor idejében az Oxosz-delta térségében is,46 amit körülményes volna pusztán irodalmi névhagyományozódásnak tekinteni. Nem lehetetlen tehát, hogy két különböző, hasonló hangzású név alatt megismert, s így a folyók nevének véletlen hasonlósága miatt végképp összemosott népről van szó (ad absurdum pedig háromról, ugyanis az arméniai Araxész vidékén is felbukkan egy maszkut nevű törzs a Kr. u. IV. században, ettől a lehetőségtől azonban most tekintsünk el). A masszageták szokásai sem egyértelműsítik a helyzetet, ugyanis az itt leírt endokannibalizmus (1.215-216.), mint láttuk, egyrészt előfordul a szom42 Alexandrescu 1995,126-127. 43 Eusztathiosz (Dión. Per. 739-hez) szerint Aiszkhü- losz is a masszagetáknál haladó folyóként említi az Araxészt, ld. Tomaschek: Araxes, 403. 44 Herrmann: Massagetai 45 Herrmann: Iaxartes, 1181-1182. 46 Arrian. Anab. IV 16,4 és 16,17, Id.: Herrmann: Massagetai, 2129. A masszagetákat a perzsák oldalán említi a gaugamélai csatában Curtius Rufus (IV 12,7), Arrianusnál ugyanakkor a „Massagetas equites” „szkíta lovasoknak” felelnek meg (Curt. IV 15,2; Arr. anab. III 13,4), ld. Sauter 2000 4.4.2.2. (Sauter esetében oldalszámok helyett csak a fejezetre tudunk hivatkozni.)
