Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2013 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 3. (Tatabánya, 2013)
Tokai Gábor: A Kárpát-medencére vonatkozó ismeretek Hérodotosz korában
90 Tokai Gábor A két fennmaradt tudósítás közül tehát ez utóbbiak adatai tükrözik a korábbi ismereteket, amelyeket Hérodotosz új információkkal egészített ki.17 Ugyancsak Hérodotosz új ismeretei következményének tartja a fentebbi adatot, miszerint az isszédonokkal átellenben laknak a masszageták (vitatkozva Kiesslinggel (1894), aki szerint ez Hekataiosztól származik), utóbb (1930) azonban ő is egy ión térképről (Dionüsziosz Milésziosz?) leolvasott információként értékeli .18 Az eredeti (a feltételezett Dionüsziosz Milésziosz-i) forrás földrajzi képét úgy rekonstruálja, hogy a Rhipaia hegység déli oldalán a Tanaisztól keletre a szauromaták és aremphaeusok közti népek, ettől nyugatra pedig az arimaszposzok és kimmerek közti népek helyezkedtek el19 (lényegében pontosan így ábrázolja Mela a térség viszonyait). Ez utóbbi népsávot így írja le Damasztész, akinek a forrása a kutatás szerint Hekataiosz volt,20 de a kutatók nagy része egyetért abban is, hogy ez valóban Ariszteasz Arimaszpeiájából származik, amint azt maga Hérodotosz is állítja. így vagy úgy tehát több szakmabeli véleménye is megegyezik abban, hogy milyen etnikai-földrajzi helyzetet tükröz ez az ősforrás .21 Különös, de annak ellenére, hogy ez esetben a fenti problémák gyakorlatilag nem is léteznek,22 a kutatás mégis inkább Hérodotosz közlését tartja mérvadónak. Ez tulajdonképpen érthető is, hiszen az ősforrás által közvetített kép egészen új ellentmondásokat generál a Tanaiszon inneni részek leírásában, ahová az isszédonok, arimaszposzok (és masszageták) idegen testként látszanak beékelődni. II. A Pantikapész, Hüpakürisz és Gerrhosz folyók lokalizálása (IV. 54-56.): Szkítia folyóinak leírása során azon a területen, ahol a fent említett fo- lyóknak kellene folyniuk (vagyis a Dnyeper és a Don között), csak jelentéktelen folyócskákat találunk. Míg több kutató megpróbálkozott az említett kisebb Herrmann: Issedoi, 2236. Herrmann: Massagetai, 2125. Herrmann: Issedoi, 2238. Harmatta 1941, 14. ld. még F. Jacoby: Hekataios (3.), 2708. De pl. Harmatta 1941. egészen máshogy magyarázza az egész problémakört. Hogy a hüperboreoszok ajándéka a fent említett népeken keresztül miért éppen az Adriához érkezik, az természetesen továbbra is rejtélyes, az ajándék útvonalának azonban egy másik változata is fennmaradt Pauszaniasznál (I. 31.2), ahol az a szkítáktól Szinopéba kerül, ami teljesen megszünteti az ellentmondásokat, ld. Daebritz: Hyperboreer, 267. folyókkal való azonosítással,23 Kretschmer szerint azonban ezek meggyőző azonosítása lehetetlen.24 Kiessling feltételezése szerint a Pliniusnál megjelenő Pacyris folyó (IV. 84), és Ptolemaiosz Pagürisz (var. Paszürisz) városa (III.5.27.) a Borüszthenésztől keletre a Hüpakürisz folyó nevét őrzi. Kiessling ezeket kortárs adatoknak értelmezve, ez alapján azonosította a Hüpaküriszt a Karkinyit-öbölbe torkoló Kalancak folyócskával.25 III. A perzsákkal az Isztrosztól legmesszebb lakó királyi szkíták26 három csoportja és a Tanaiszon, vagyis rajtuk túl lakó szauromaták, budinoszok és gelónoszok harcolnak (IV. 119-120.), továbbá a perzsa hadsereg az Isztrosz és a Tanaisz közti távolságot szinte „átugorja” (nem keres kapcsolatot a görög kolóniákkal, ill. nem hódoltatja őket, és nem is maradt fenn az érintett városokban sem ilyen jellegű hagyomány,27 a hadjárat ismertetése csak innentől kezdve részletes ismét (IV. 122-124.). A szkíta hadjárat Hérodotosznál megőrzött leírását már a kezdetektől kritikai vizsgálat alá vették. Ktésziasz (és a talán őrá alapozó Sztrabón)28 megjegyzései, valamint a hérodotoszi elbeszélés ellentmondásai alapján Duncker a hadjáratot a Dunától való átkelés után északi irányba rekonstruálja Podóliáig (neuroszok), az agathürszoszok határáig (hasonlóan Gardiner-Garden29). A messze keletre 23 A Hüpaküriszt mind Tomaschek, mind Kiessling a Kalancak-limannal (a perekopi földszorostól kissé nyugatra) azonosította, de a Gerrhoszt is mindketten a Kon’ka/Kon’skaja voda közelében (kb. 14 napi járásra a Dnyeper mentén annak torkolatától) keresték. Ez utóbbinak a ptolemaioszi térképen való megjelenését pedig mindketten a Molocnajával (egy Azovi-tengerbe torkolló folyócska) látták azonosíthatónak. A Pantikapészt Tomaschek az Ingulecben (a Dnyepertől nyugatra!) kereste, míg Kiessling egyszerűen a Hüpakürisz másik nevének tartotta. T omaschek: Borysthenes, 737.; Kiessling: Gerrhos, 1273., 1274.; Kiessling: Hypakyris, 198-199., 201., 203-204. 24 K. Kretschmer: Scythae, 931. 25 Kiessling: Hypakyris, 203-204. 26 És úgy tűnik, később ennek a csoportnak a genealógiájáról tudósít Hérodotosz, mint az Olbia környékén uralkodó dinasztiáról, ld.: Gardiner-Garden 1987, 346-49. A fenti probléma felismerése ugyancsak régebbi eredetű, ld. Gardiner-Garden 1987, 331. 27 Geréb 1892, 183-184. 28 Vö. Gardiner-Garden 1987, 335. 29 Duncker 1882, XV. (Duncker esetében csak a fejezetekre tudunk hivatkozni.); Gardiner-Garden 1987, 335.
