Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2013 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 3. (Tatabánya, 2013)
Tokai Gábor: A Kárpát-medencére vonatkozó ismeretek Hérodotosz korában
A Kárpát-medencére vonatkozó ismeretek Hérodotosz korában 89 Hieraszosz). Másolási hibát feltételezve a név eredeti alakja *Hiarantosz lehetett, amelyet egy későbbi, a hehezetet használó másoló [-IAPANTOZ alakban írhatott át, s amelyet egy utólagos (a hehezet jelét általában nem használó) másoló TIAPANTOE-ként értelmezett (az eredeti alak valószínűleg *Hiarasz lehetett, melynek a ragozott formája került bele valamelyik szövegbe). A másik példa Hekataiosztól10 származik, akinek az egyik töredékében (frg. 162) a Kaukázus európai oldalán (Hekataiosznál a földrészek közti határ a Phaszisznak nevezett Kubán folyó volt) lakó Tipaniszai11 (Tipanisszai, Tüpanisszai)12 népnév szerepel. Az itt a tengerbe torkolló Kubán folyó ókori Hüpanisz alakját figyelembe véve a név a későbbi másolatokban ^f-YIIANIEAI (Hüpaniszai) formában rekonstruálható. A harmadik megjegyzésünk, amit előre szeretnénk bocsájtani, egy történeti földrajzi tény: a Kr. e. I. évezred közepén a Fekete-tenger vízszintje 4-10 m-rel volt alacsonyabb a mainál. Az alacsony vízállás miatt a Dnyeper-öböl gyakorlatilag nem létezett, helyén a 63 km-en keresztül húzódó, 2-6 km széles Dnyeper-limán helyezkedett el (melybe 35 km után a Bug limánja is beletorkollott), amely a mai Berezan-sziget (ami akkor félsziget volt) után torkollott csak a tengerbe.13 A rendkívül sekély Azovi-ten- ger területe (a vízállás fenti adataitól függően) fele/ negyede lehetett a mainak.14 * 10 A téma alapján bizonyára a származás megjelölése nélkül is egyértelmű, hogy általában a milétoszi Hekataioszra utalunk, a megkülönböztetés csak ettől eltérő esetben látszik szükségesnek. 11 F. Jacoby: Hekataios (3.), 2705. és 2718., mindkét esetben a frg. 161-ben említett Dandarioi néppel együtt. 12 Chr. M. Danoff: Pontos Euxeinos, 1025.; Albert Herrmann: Tipanissai, 1413. 13 Alexandrescu 1995, 124., 125. 1. ábra. 14 PiRAZZOLi 1991, 100-103. Az adatokat (ill. az idézett mű vonatkozó részeinek fénymásolatát) földrajz és régészet szakos csoporttársam, Horváth Anikó németországi ösztöndíja során, külön kérésemre gyűjtötte be, amiért ezúton is hálás köszönetemet szeretném kifejezni neki. Phanagoreia romjai ma jórészt víz alatt vannak, a kutatók csak búvárrégészeti módszerekkel tudják a feltárásokat végezni, és Kütaion épületeinek a jó része is víz alá került a tengerszint újabb emelkedésével, ld. Chr. M. Danoff: Pontos Euxeinos, 1134., 1129. Az Azovi-tenger szintvonalaihoz lásd G. Matishov 2006- os térképét az http://www.nodc.noaa.gov/OC5/ AZOV2006/HTML/bathymetry.html internetes oldalon. Problémák és megoldási javaslatok^ Talán külön nem is szükséges kiemelni, de a témánkat érintő adatok nagy része Hérodotosz művének a szkítákról és a perzsa-szkíta háborúról szóló részében (IV. 1-142.) található (szküthikosz logosz). Elsősorban tehát az itt előforduló, a kutatás által jól ismert, belső ellentmondásokat tartalmazó szövegrészeket vesszük vizsgálat alá, melyek közül azonban csak a topográfiai jellegű problémákkal szeretnénk foglalkozni; ezeket négy nagy csoportba foglaltuk össze: I. Az alábbi szöveghelyek hasonló ellentmondások forrásai: • A szkíták a masszageták nyomására az Araxészen átkelve a kimmerek országába nyomulnak, akiknek két pártja a Türasz folyó partjánál ennek hírére megütközik egymással (IV. II. ). • Az isszédonok az arimaszposzok nyomására a szkítákra támadnak, akik viszont a Déli tengernél lakó kimmerekre (IV. 13.). • Az isszédonokon túl lakó hüperboreoszok Dé- loszba küldött ajándékai az előbb említett népeken keresztül először az Adriához érkeznek és csak innen jutnak el Görögországba (IV. 33.). A problémák forrása az, hogy az isszédonok (és így a velük átellenben lakó masszageták is, Id. I. 201.) az ún. „szkíta karavánút” (IV. 21-27.) egyik utolsó állomásaként jelennek meg, jelentősen eltávolodva a szkíták és kimmerek vidékétől, a Fekete-tenger partjaitól. Ügy tűnik, a kutatás ezt a problémát önmagában nem tekintette feloldhatatlan ellentmondásnak, a modern értelmezések, melyeket pl. Bolton ismertet, ebből a szempontból lényegesen nem különböznek egymástól.16 * * * * * * Herrmann (1916) feltételezése szerint az ún. „szkíta karavánút” leírása valószínűleg Dionüsziosz Milészioszra vezethető vissza. Ebből merített egyrészt Hérodotosz, másrészt pedig egy fiatalabb ión földrajztudós (Mütilénéi Theophanész?), akinek a szövegváltozata Mélánál és Pliniusnál őrződött meg. A könyvtárnyi Hérodotosz-irodalmat a szerző sajnos meg sem kísérelhette áttekinteni - ez egyébként is egy kandidátusi vagy nagydoktori disszertáció vállalása lehetne. A téma kutatásában elsősorban a PREdCA szócikkeire és egyéb válogatott írások utalásaira volt kénytelen hagyatkozni. Bolton 1962, 106-115. a karavánút szinte minden kutatónál az Altaj hegység vidékénél ér véget.
