Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2013 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 3. (Tatabánya, 2013)
Tokai Gábor: A Kárpát-medencére vonatkozó ismeretek Hérodotosz korában
88 Tokai Gábor Nagy Sándor, majd a rómaiak hadjáratai ugyanakkor olyan új ismeretek birtokába juttatták a földrajztudomány művelőit, hogy Hérodotosz, és az ezt megelőző korszak geográfiai ismeretei elvileg elavulttá válhattak. Hérodotosz (földrajztudományi) megítélése tekintetében az Augustus-kori irodalomban a legjobb mérce Sztrabón, aki a szerzőről többnyire kritikusan nyilatkozik, furcsa módon azonban a korszak római írói, költői egyfajta archaizálás- ként a Hérodotoszt megelőző időszak ión földrajzi munkáit tekintették idézésre vagy ihletre méltónak. Ugyanez tapasztalható a későantikvitás szerzőinél is (Ammianus Marcellinus, Avienus, Orphikus Argonautika stb.). Szerencsés módon a római irodalom különös érdeklődése a korai ión földrajztudomány iránt teszi lehetővé, hogy a címben megjelölt korszakból ne csupán Hérodotosz adataira legyünk kénytelenek támaszkodni (legfőképpen Mélánál és Pliniusnál, korábbról pedig Ephorosznál és Pszeudo-Szkülaxnál feltételezhető autentikus korai források használata). Ezeknek az információknak a megítélése azonban a korszak kutatóit sokszor homlokegyenest más következtetésekre vezette. Annyi azonban talán összefoglalóan megállapítható, hogy a szóba jöhető forráshelyek attribúciója a kutatásban az egyébként is viszonylag sok töredékből ismert (mi- létoszi) Hekataiosz földrajzi műve felé gravitál. Mivel a kutatók alapvetően Hérodotosz földrajzi adatait is hajlanak az említett szerzőre visszavezetni, mára Hekataiosz elveszett munkája a kutatás számára szinte kézzelfogható művé kezd kikerekedni.6 Hekataiosz összegzése saját megfigyelésein túl nyilvánvalóan kisebb önálló, névtelen forrásokon alapulhatott, amelyeket esetleg eredetiben akár Hérodotosz, vagy a későbbi korok kutatói is tanulmányozhattak. A filológiai vizsgálatok Hérodotosz művét is stilisztikailag vagy tematikailag elkülöníthető kisebb szakaszokra bontották (természetesen itt is saját megfigyelésein túl),7 Hérodotosz korának isHekataioszra alpvetően Id. F. Jacoby: Hekataios (3.). Jacoby: Herodotos (7), a IV. könyvre táblázatszerűén ld. 303-306., a részletes elemzést pedig 431-434. A szerző többnyire nem tud állást foglalni abban a tekintetben, hogy melyek lehettek azok az önálló szövegrészek, amelyeket Hérodotosz dolgozott ösz- sze, és melyek, amiket már készen kapott. Ha tehát az egyszerűség kedvéért „Hérodotoszra”, mint a szöveg összedolgozójára hivatkozunk egy szövegrész kapcsán, az éppúgy jelentheti a már készen kapott szövegegységet, mint a kisebb szakaszokból valóban Hérodotosz által összedolgozott szövegtörzseket. mereteit tehát különböző korú és eredetű ősforrások sorának, mozaikjának is tekinthetjük. Mielőtt a tulajdonképpeni témánkra rátérnénk, elöljáróban néhány olyan tényt szeretnénk előrebo- csájtani, melyekre később a szövegben még számtalanszor hivatkozni kívánunk. Az első, hogy a térség népnevei gyakran végződnek -fa szótagra, mely az északkeleti iráni nyelvekben (őszét, szogd, yaghnobi, khorazmi) a többes szám végződése, és ez gyakran megtalálható szkíta szavakban is.8 A második egy írástörténeti adalékok alapján feltételezett másolási hiba típus. Kr. e. 403- ban Athénban hivatalossá tették az ión (milétoszi) ABC-t, amely példát a IV. század folyamán a legtöbb görög városállam követte, ekkortól lehet beszélni a közgörög („klasszikus”) ABC-ről, amely ezután már lényeges változásokon nem ment keresztül. Mivel az ión (milétoszi) ABC-ben a H (az eredetileg a h hangot jelölő) írásjelet a hosszú e hang visszaadására kezdték használni, a közgörög ABC a hehezetet ez időben nem jelölte. Egyes ión kolóniákban azonban a h hangra új grafémát vezettek be a IV. század második felétől kezdve, méghozzá az H jelének meg- felezésével ([-), amely bizonyos körökben elkezdett terjedni, általánossá azonban csak a római császárkorban történő bevetetésével vált (a középkorban ez vált a L változaton keresztül a ma is használt ’ jellé).9 Az említett időszak olyan másolói, akik maguk a hehezetet nem jelezték, az ismeretlen szavakban és tulajdonnevekben való felbukkanásakor a hasonlóság alapján kézenfekvőén automatikusan inkább a T vagy r betűket ismerhették fel a |- jelben (ismert szavaknál és tulajdonneveknél természetesen ilyen másolási hiba nem fordulhatott elő, hiszen egyébként e másolóknak is tisztában kellett lennie azzal, hogy a grafémát bizonyos körökben használják). Mivel a h jele a görög írásban magánhangzóval kezdődő szavakban, illetve a R után fordul elő, az ilyen pozícióban szereplő t-1 vagy g-1 érdemes e tekintetben is megvizsgálni. Példaként itt két olyan földrajzi névre szeretnénk utalni, melyek (ezek a későbbiekben a tanulmányunkban egyébként semmi lényeges szerepet nem fognak játszani) szövegkörnyezete vagy analógiái megerősíteni látszanak a fel- tételezést. Az egyik ilyen név éppen Hérodotosznál fordul elő, Tiarantosz alakban, amelyet a kutatás a szöveg ellentmondásossága ellenére a névhasonlóság alapján a Szeret folyóval azonosít (ld. Ptolemaiosznál 8 9 Ivantchik 1999, 151. Jensen 1969, 453.
