Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2013 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 3. (Tatabánya, 2013)
Tokai Gábor: A Kárpát-medencére vonatkozó ismeretek Hérodotosz korában
Tatabányai Múzem Évkönyve 3. 87 A Kárpát-medencére vonatkozó ismeretek Hérodotosz korában Tokai Gábor (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)1 Bevezetés A címben megjelölt témaválasztás látszólag egy rövid, a kutatás által már régen feldolgozott összefoglalást ígér az antik földrajzi irodalom kutatói számára. A témát tekintve Borzsák István 1936-ban megjelent disszertációjában nemcsak a tárgyalandó időszakot, de az egész ókori irodalmi hagyományt már alaposan és a legnagyobb szakmai igénnyel feldolgozta.2 A Kárpát-medencére vonatkozó adatokkal kapcsolatos feltételezéseit továbbá már jelen írás szerzője is kifejtette két korábbi cikkében,3 látszólag tehát ebben a tanulmányban már nincs miről írni. Úgy gondoljuk azonban, hogy az elsősorban Hérodotosznál, de töredékeiben más szerzőknél is fellelhető megállapítások, amelyek az általános megítélés szerint a szkíta és az ezekkel határos területekre vonatkoznak, olyan adatokat is tartalmaznak, amelyek eredetileg valójában a Kárpát-meA szerző először az ELTE régészet szakán az 1995/96-os őszi félévben leadott Szkíta kultúra Erdélyben. Csombord (Ciumbrud)-típus című szemináriumdolgozata révén került kapcsolatba a Hérodotosz-irodalommal és a szkítákkal, az agathürsz-kérdéssel, és a dák etnogenezis problémájával. Ezt követően az 1995/96-os tavaszi félévben már tudatosan választotta szemináriumi dolgozatának a Kelták Erdélyben, 1997/98-as tavaszi félévben a szakdolgozati szemináriumi témának A Vekerzug- Hetény (Chotín) kultúra kronológiai helyzete, az 1998/99-es tavaszi félévben pedig Az ún. „Vekerzugi típusú” zablák kronológiai helyzete címet, amelytől már egyenes út vezetett a 2004 júniusában megvédett Szkítakori zablák a Kárpát-medencében és környékén. A Vekerzugi típusú zablák című szak- dolgozatához. A jelzett időszakban folyamatosan foglalkoztatták az alábbiakban részletezendő problémák, de egyéb feladatai mellett csak most jutott oda, hogy az elképzeléseit minden oldalról alátámasztva kifejthesse. Borzsák 1936. Tokai 2010, Tokai 2011. dence viszonyairól tudósítottak. Olyan megállapítások vizsgálatával kell tehát kezdenünk, amelyeknek önmagukban nincs semmi kapcsolatuk a Kárpátmedencével, ám szervesen illeszkednek abba a logikai láncolatba, amelyre a szerző az alábbi tanulmányát felépítette. Az egyes láncszemeknél ráadásul hosszabb-rövidebb kitérőket is kényszerülünk tenni, amelyek látszólag végképp nem kötődnek a témához, azonban vagy a bizonyítás, vagy a feltételezések további következményei ezeket mégis megkívánják. Lényegében ilyen hosszabb kitérőként értelmezhető a szerző két, fentebb említett cikke is, amelynek megállapításai sok ponton előkészítik és alátámasztják az itt előadott gondolatmenetet, és amelyek érvelésére külön nem szeretnénk újból kitérni. A tanulmány első felében ennek megfelelően tehát olyan szövegrészletekkel szeretnénk behatóbban foglalkozni, amelyek nem a címben megjelölt területről, hanem a Fekete-tenger északi partvidékéről szóló híradásokat tárgyalják, s csak az írás második felében fogunk a tényleges témára rátérni.4 Hérodotosz korának történeti és földrajzi adatai5 tudvalevőleg magánál Hérodotosznál maradtak fent. A késő középkor tudós másolói számára a szerző műve valószínűleg nagy vonalakban lefedte az ezt megelőző kor történeti, földrajzi és néprajzi munkáit, és feltehetőleg ezért nem maradtak ránk kortárs és korábbi művek. A régész-művészettörténész végzettségű szerző alapvetően nem kíván a klasszika filológia és nyelvészet szakterületére merészkedni (még kevésbé a szakemberekkel vitatkozni), azonban az ilyen jellegű megállapításokat a témában mégsem nélkülözheti. Célunk azonban elsősorban a fellelhető adatok és vélemények újszerű logikai csoportosítása. Néprajzi adatok a Hippokratész neve alatt megismert Peri aerón, hüdatón kai topón (A levegőről, a vizekről és a helyekről) című munkában is fennmaradtak. Id. Gossen: Hippokrates (16.), az említett műről: 1815-1816.
