Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2013 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 3. (Tatabánya, 2013)

Csikó Anna: A vértesszőlősi római villagazdaság

Tatabányai Múzem Évkönyve 3. 53 A vértesszőlősi római kori villagazdaság Csikó Anna (ELTE-BTK, Régészettudományi Intézet, PhD hallgató, Budapest) 1. A LELŐHELY A lelőhely Tatabánya és Vértesszőlős között, az 1-es út és a vasút között helyezkedik el, az Által-ér jobb partján.1 Az ásatási terület közelében (az Ál­tal-ér jobb és bal partjáról egyaránt) több római kori lelőhely is ismert.2 Az Által-ér bal partjáról került elő egy 49 darabból álló vas- és bronz leletegyüttes, amelynek darabjait László J. egy római kori villagaz­daság eszközeiként határozta meg .3 Az ásatás során több korszak objektumai vál­tak ismertté. A lelőhely legkorábbi kultúrájához, a Dunántúli Mészbetétes Edények kultúrájához, csak néhány objektum tartozik: egy földfelszíni ház cö­löplyukai, egy sír részlete és egy gödör.4 A bronzkorhoz tartozik egy korai halomsíros, birituális temetőrészlet, amely a terület északnyu­gati felén került elő. A sírokat kőpakolással alakítot­ták ki, és kőkörökkel szegélyezték. A temető (illetve az előkerült részlete) a Halomsíros kultúrákhoz tar­tozott. Az ugyanitt lévő hamvasztásos sírok a feltárt kerámiák alapján a mészbetétes népességhez köthe- tőek. A sírokat övező kőkörök elbontására az ásatás során nem volt lehetőség, de a feltárásvezető szerint az után-temetkezés szokását több esetben is sikerült megfigyelni.5 A Tatabányai Múzeum a vértesszőlősi 092/2. sz. le­lőhely feltárását 2009. május 8-án kezdte, és szep­tember közepén fejezte be. Az ásatást A. Pál G. ve­zette. A teljes ásatási területnek (kb. 3500 m2) nagy­jából az egyharmadát (kb. 1150 m2) tárták fel. Ez­úton szeretném megköszönni A. Pál Gabriella és a Tatabányai Múzeum valamennyi munkatársának, hogy lehetővé tették számomra a villagazdaság fel­dolgozását, valamint az ehhez nyújtott segítségüket. László 2010,1. kép; László 2011,1. kép. Az eszközök között egy középkori béklyólakat is volt. László 2011, 152-158. A. Pál 2009, 1. A. Pál 2009, 1. A terület következő periódusa a római korhoz tartozott. A római objektumok közvetlenül a bronz­koriak felett kerültek elő (sőt több esetben is kevert rétegeket lehetett megfigyelni). A feltárás során öt épület kőalapozását, egy kutat (illetve annak egy ré­szét) és egy apró falszakaszt találtak (1. kép). Az ob­jektumok két csoportban helyeztek el: az L, II. és V. sz. épület (1. kép 1-3), illetve a II. sz. épület nyugati oldala mellett fekvő kút és falrészlet (1. kép 4-5) az ásatási terület északi, míg a III. és IV. sz. épület (1. kép 6-7) a déli részén feküdt. Az objektumok nagy valószínűséggel egy villagazdasághoz tartoznak, amelynek pars urbanája a légifotók és az ásatásveze­tő megfigyelései alapján a lelőhely északnyugati ré­szén található. A fentebb említett római kori objek­tumok tehát valószínűleg a pars rustica részei voltak. A lelőhelyen népvándorlás kori és Árpád-kori használat nyomait is sikerült megfigyelni (amelyek több esetben is vágták, illetve felhasználták a római kori objektumok kőanyagát). Az Árpád-korhoz föld­be mélyített házak valamint számos kemence tarto­zik.6 A lelőhelyről tehát általánosan elmondható, hogy nagyobb része még nincsen kutatva, és az is­mertté vált objektumok egy részét szintén nem sike­rült teljesen feltárni. 2. Az I. SZ. ÉPÜLET ÉS A KÖRNYEZETÉBEN TALÁLHATÓ OBJEKTUMOK Az I. sz. épület az ásatási terület északnyugati felén helyezkedik el (a II., VI. és a X. szelvény, vala­mint az I. kutatóárok és az I/J 1. keresztárok terüle­tén: 1. kép 1, 2. kép). Az épület északkelet-délnyuga­ti tájolású. 6 5 A. Pál 2009, 1.

Next

/
Thumbnails
Contents