Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2013 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 3. (Tatabánya, 2013)
Groma Katalin: A tatabánya-alsó-vasútállomási kora vaskori temető
A tatabánya-alsó-vasútállomási kora vaskori temető 35 biztosan ezt a változatot képviseli, II. tábla 6., III. tábla 5., VII. tábla 2., VIII. tábla 6., IX. tábla 1-2., XI. tábla 2.). Hasonló tálak jól ismertek a Dunántúl kora vaskori temetkezéseiből, megtaláljuk őket a középrépáspusztai 12. és 16., valamint a halimbai 7., 11. és 14. sírokban.62 Megjelenik a forma a szlovákiai temetőkben is, a Vág és a Garam folyók közötti területről a bajéi sírok tartozékai közül ismerjük szép példáikat.63 A további táltípusok között a különböző méretű, egyenes vagy behúzott peremű, fordított csonkakúp alakú darabok dominálnak. A forma már az Észak-Dunántúl késő-bronzkori leletegyütteseiben feltűnik ,64 és a kora vaskorban a telepek (például Magyarországon Süttő, Ausztriában Malletein/Bad Fischau, Szlovéniában Postela ),65 edényanyagának egyik legfontosabb képviselője lesz. Az egyenes és behúzott peremű tálak sírkerámiaként is igen népszerűek a kora vaskorban, szinte minden lelőhelyről találunk párhuzamokat a tatabányai darabokhoz (a Dunántúlról például Lábatlanról, Szlovákiából Nővé Zámky-ról a 6. és 12. sír anyagából, vagy az ausztriai Statzendorf síregyütteseiből).66 Az általunk vizsgált sírokban legnagyobb számban csészék vagy tálkák fordulnak elő (ösz- szesen 21 darab). Jellemző közöttük a fordított csonkakúp, a gömbszelet és a félgömb alakú, továbbá tipikus az omphaloszos aljkiképzés. Néhány darabot füllel is elláttak. A sírokba rendszerint párban, vagy 3, 4 darabból álló szettekben kerülnek be, ahogy ezt például a 2. sír 3 szinte teljesen egyező edénykéje bizonyítja (III. tábla 4. és 5-6.). A tálkák párhuzamai és a 2-3 darabos készletek sírba helyezésének szokása számos más lelőhelyen is megjelenik. Középrépáspusztán például a 19. temetkezésben a sír déli oldalán feküdtek egy 4 darabos készlet elemei egymás mellett és egymásban, állatcsontok környezetében .67 A félgömb formájú változatokkal kapcsolatban a sulm-vidéki csoportban megfigyelték, hogy nagy számban a temető korábbi fázisában vannak 62 Nagy 1939, 41-42. (III/9 és IV/11) és Lengyel 1959, 159-161. (XXXIV/7; XXXVI/2 és XXXVII/8) 63 Paulík 1958, 374. (Abb. 4/1) 64 Patek 1968,102. (XIII/17-21.) Szép darabok ismertek például a Sághegyről származó gyűjteményben. 65 Vékony 1984, 261.; Klemm, 1996, 190. és 202., Terzan 1990, 412-413. 66 Patek 1968, 102. (Taf. XIII/17-21.), Stegmann- Rajtár 2009. (Taf. III/1-6 és 9. és V/3-7) és Rebay 2006, 53-59. A statzendorfi temetőt elemző munkájában Katharina Rebay a forma számos alvariánsát különítette el. Nagy 1939, 42-43. (Taf. 9-12.) jelen, később ritkább formákká válnak. Az ausztriai temetőben is szettek jelenlétét rögzítették, a jelenséget úgy magyarázták, hogy az edénykék a temetési szertartás során valamilyen sajátos szerepet játszhattak, esetleg valamely kiemelt személyek használták őket a temetés során .68 Az edények utolsó csoportját azok a durva kivitelű, vastag falú fazekak és csuprok alkotják, amelyekre rendszerint enyhén hasasodó, hordószerű forma jellemző. A peremek rendszerint behúzottak, ritkábban kihajlóak (2., 8. és 16. sírok edényei, III. tábla 1. és 5., VI. tábla 7., XI. tábla 3.). Az edénytípus jellemző díszítései a nagyméretű, gyakran párban álló bütykök és az ujjbenyomkodásos lécminták. Hasonló fazekak nagy számban a telepkerámia részét képezik, de a síktemetők mellett érdekes módon a halomsírokba - tehát a minden bizonnyal társadalmi vezetőréteg elhunyt tagjai mellé - helyezett edények közül sem hiányoznak. Valószínűleg élelmet helyeztek bennük a halott mellé.69 A kerámia díszítésében változatos technikai megoldások (árkolás, bekarcolt és grafittal festett minták, bepecsételés, plasztikus díszek, lécminták) figyelhetőek meg. Az edények vállán megjelenő ferde kannelúrák a széles szájú mély tálak sajátosságai (10., 13. és 14 sír, VII. tábla 2., VIII. tábla 6., IX. tábla 1.), míg az árkolással hangsúlyozott váll és az alatta elhelyezkedő bütykök az előző edénycsoport mellett a kúpos nyakú edényeken is gyakran jelentkezik ( 2., 3., 9., 14 és 16. sír, II. tábla 6., IV. tábla 5., VII. tábla L, IX. tábla 2-3.). A plasztikus díszeket ezekben az esetekben gyakran veszik körül lecsüngő, árkolt vonal- kötegekből felépülő ívminták ( 6., 7. és 14 sír, V. tábla 7., VI. tábla L, IX. tábla 2.). Ugyanezeknél az edényeknél jelennek meg a pontpecsételt díszek, amelyek önmagukban (9. sír, VII. tábla 2.), vagy árkolt vonalkötegekkel (3. sír, IV. tábla 1.) alkotnak összetettebb mintákat. Bekarcolt vonalakból álló (2. és 3. sír, III. tábla 3. és IV. tábla 6.) vagy grafittal festett (3. és 10. sír, IV. tábla 2., VII. tábla 8.), forgásszimmetrikus minták a csészék vagy tálkák belső oldalának gyakori díszítőelemei. Amint azt fentebb említettük, durvább bütykök és ujjbenyomkodásos díszítés elsősorban a fazekakon és csuprokon jelenik meg, ritkán 68 Dobiat 1980, 76-77. 69 Poroszlai—Vicze 2004, 85. 67
