Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2013 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 3. (Tatabánya, 2013)
Groma Katalin: A tatabánya-alsó-vasútállomási kora vaskori temető
36 Groma Katalin azonban más edénytípusokon is alkalmazták őket (16. sír, XI. tábla 2., széles szájú, mély tál).70 Röviden szólni kell a halottak mellé helyezett tárgyak egy másik csoportjáról. Tatabánya-alsó- vasútállomás sírjaiban összesen 5 darab orsógombot tártak fel (egy részük csak leírásból ismert, egyetlen meglévő a 12. sírból, VIII. tábla 4.), a 13. együttesből pedig egy agyagnehezék (VIII. tábla 8.) származik. A környező kora vaskori temetőkből nagy számban ismert a szövéshez-fonáshoz kapcsolódó tárgyak sírba helyezése. Középrépáspusztán a 14., 20. és 22. sírokban feküdtek a tatabányaival formailag rokon kettős csonkakúp alakú orsógombok, a soproni 177. halomból pedig Patek Erzsébet közöl 3 csonkakúp alakú, alján bevagdosott darabot .71 Az agyagnehezék szövőszékhez tartozhatott, valószínűleg a függőleges szálak megfeszítését biztosították aljukra kötött nehezékekkel. Egy tatai halomsírban 10 darab, felső részén átlyukasztott korong alakú nehezék képviselte a tárgytípust,72 míg a vasútállomási tárgy legjobb párhuzamát Nővé Kosariská lelőhelyéről közölték, az itteni 6. tumulus 1. halotti máglyáról származik egy alakjában a vizsgált darabbal egyező, átfúrt agyagsúly.73 A szövő-fonó eszközök megjelenése a síktemetők sírjaiban máig sok kérdést vet fel. Mivel általában egy-két ilyen tárgy került az eltemetettek mellé, valószínűleg szimbolikusan jelentéssel bírnak, talán mindössze annyit jelentenek, hogy az eltemetett életében a szövés-fonás tevékenységét végezte, így elsősorban női halottakat feltételezhetünk a vizsgált leletcsoportot tartalmazó sírokban.74 A tatabányai 4. sírban (IV. tábla 9.) található szabálytalan hasáb alakú homokkő-darab valószínűleg fenőkőként értelmezhető. A tárgytípus igen gyakran fordul elő a Hallstatt-korszak sírjaiban. Az Észak-Dunántúl területéről a halimbai (17. és 24. temetkezések)75, és a fertőrákosi (2., 6., és 13. sírok)76 70 A kerámia díszítési technikája nem tér el az Észak- kelet-Dunántúl Hallstatt-lelőhelyein megfigyel- tekétől, amelyet a magyarországi kutatás (Nagy 1939, 50-52.) és a nemzetközi, összefoglaló munkák (Brosseder 2004, 125-126. és Stegmann-Rajtár 1992,106-107.) korábban összefoglaltak. 71 Nagy 1939, 41-43. és Patek 1991, 259. (Abb. 8/ 7-8 és 10). 72 Vadász 2003,101. 73 Pichlerová 1969,116. (Taf. 42/5) 74 Rebay 2006, 192. Az orsógomb-mellékletes sírok női karakterét a statzendorfi temető 36 sírja esetében antropológiai vizsgálatok is alátámasztották. 75 Lengyel 1959,161-162. (Taf. 43/6) 76 Durkovic 2009, 55. és 59. és 64. (Taf. 21/13; 22/15 és 27/16) temetők mellékletei közül ismerjük őket, utóbbi lelőhely esetében kizárólag egyik oldalukon átfúrt változatok kerültek feltárásra. Emellett fenőkövek jelen vannak a halomsírok leletanyagában is, ahogy ezt például a soproni 24. tumulusból közölt darab bizonyítja.77 A tárgytípust az ausztriai temetőkben rendszerint férfisírok tartozékának határozzák meg, amelyek az övre rögzítve az eltemetett személyes felszerelésének részét képezték; és kések, fegyverek élezésére használhatták őket .78 A statzendorfi temetőben és a kleinkleini Elochschusterwald-tumulusban azonban azt tapasztalták, hogy fenőkövek az orsógombbal, övcsattal és egyéb női viseleti elemmel ellátott halottak mellett feküdtek, így elképzelhető, hogy a tárgytípusnak más funkciója lehetett, esetleg kerámia polírozására használták ezeket a tárgyakat.79 Összefoglalás A tatabánya-alsó-vasútállomási temető időrendjének felvázolása nehéz feladat, hiszen a korszak lelőhelyei fémleletekben szegények, így a sírokban is alig találhatóak datáló értékű tárgyak, a kerámiaformák pedig olyan hosszabb életű változatok, amelyek a kronológiai kérdésekben legfeljebb tendenciák meghatározására alkalmasak. Az észak-dunántúli síktemetők életét általánosan a Ha C - Ha Dl fázisra szokták helyezni, kiemelve, hogy a lelőhely-típus igazi virágkora a megjelölt tág időintervallum második felére, abszolút dátumok terén a Kr. e. 7. század végére, 6. század elejére helyezhető.80 Némiképp ellentmond ennek az időrendi besorolásnak az egyetlen viseleti elem, az 1. sír vas hár- fafibulájának kronológiai helyzete. A ruhakapcsok ezen típusa ugyanis késő bronzkori forma - az Ur- namezős-kultúra lelőhelyein még bronzból készült példányai ismertek, de a Hallstatt-korszakban - főképp annak elején - is divatban marad, ekkor azonban már egyre inkább vasból készítik a korábbi időszakból örökölt formát.81 Ahogy ezt Peter Romsauer az északkelet-alpi Hallstatt-körrel foglalkozó munkájában összegzi, az Északkelet-Dunántúlt is ma77 Eibner-Persy 1980, 52. 78 Nebelsich et al. 1997, 98. 79 Rebay 2006,182. és Dobiat 1980,150. (Taf. 2/5) Itt újra meg kell jegyezni, hogy a formailag közel azonos eszközöknek nem biztos, hogy minden esetben azonos funkciójuk volt. A tatabányai darabon látható bemetszett kopásnyomok véleményünk szerint inkább az élező eszköz szerepre utalnak. 80 Patek 1993, 49. és Stegmann-Rajtár 1992,106. 81 Betzler 1974, 90.
