Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2013 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 3. (Tatabánya, 2013)
Tokai Gábor: A Kárpát-medencére vonatkozó ismeretek Hérodotosz korában
A Kárpát-medencére vonatkozó ismeretek Hérodotosz korában 129 zet, amit mindenképpen autentikus adatnak kell gondolnunk. A terminológiai különbségek miatt ez semmiképp sem kapcsolható a „Tanaiszon túli” forráshoz, tehát vagy egy harmadik önálló információt feltételezünk, vagy pedig az „Isztroszon inneni” forrás elszigetelődött adatát. A „Tanaiszon túli” rész értelmezésünk szerint egyértelműen arra utal, hogy a perzsa sereg (legalábbis egyik fele) a Duna vonalát követve behatolt a Kárpát-medencébe, és a Maros alsó folyásánál - a thüsszageták/agathürszoszok határánál - védelmi vonalat épített ki.259 Ebben az összefüggésben különösen érdekes az az önmagában is figyelemreméltó Dareiosz-kori építési felirattöredék, ami Sza- mosújváron (Gherla) került elő.260 Az azonosítat- lan, de autentikusnak tűnő, fentebb említett adat (az agathürszoszok ellenállása) lényegében hasonló erőviszonyokra látszik utalni. Mielőtt tovább mennénk, röviden szeretnénk kitérni azokra a megállapításokra, amelyeket elsőként a közületien szakdolgozatunkban, utólag pedig erre utalva egy korábbi írásunkban261 tettünk. Ebben azt feltételeztük (pusztán régészeti és irodalmi források alapján), hogy a perzsa sereg egy önálló egysége, a Hérodotosz szerint Médiából érkező szigünnák, a Duna-Száva útvonalat követve egészen Szlovéniáig eljutottak, és a perzsa sereg visszavonulása után is a területen maradtak. A források fentebbi magyarázata alapján ez a feltételezésünk egyrészt sokkal kevésbé tűnik irreá259 A történeti földrajz egyik feltételezése szerint a Maros egykor a mai Aranka medrében folyt, azaz nem olyan éles szögben torkollott a Tiszába, mint ma. Ez a lágy ív kielégítő magyarázatot adhat arra is, hogy az ókorban miért tarthatták egyes források a Tisza alsó szakaszát a Maros alsó szakaszának. Hérodotosz leírása alapján az Oarosz mentén létesített 8 erőd két szélső pontja közti távolság kb. 63 km, ami egyébként nagyjából megfelel az Aranka hosszának, az erődrendszer azonban természetesen a tágabb térségben máshol is elképzelhető. A terület szerbiai és romániai topográfiai kutatásai számomra nem ismertek, és a témában a szabadidőmben végzett elméleti tevékenység mellett ilyen irányú kapcsolat- felvételre nem is maradt időm. A térségben fellelhető földvárak, földsáncok vagy árokrendszerek feltérképezése ugyanakkor döntően befolyásolhatja az „asztal mögött” összeállított elmélet valós értékét. 260 Harmatta 1954b. Vékony Gábor fentebb idézett előadásai során azt feltételezte, hogy a táblácska az örmények egyik kereskedelmi központjának számító Szamosújvárra műkereskedelem révén, egyéb erdélyi lelőhelyről került. 261 Tokai 2010, 119-120. fisnak, másrészt pedig akár a perzsa hadjárat eredeti céljaira is rávilágíthat. A „perzsa” források alapján eképpen értelmezett hadműveletek azonban számos kérdést nyitva hagynak. Sztrabónnál a hadjárat útvonala egyértelműen északi irányba vezet, és ugyanerre következtet több kutató a forrásának is tartható Ktésziasz fennmaradt töredékei alapján. Azonban maga a „perzsa” forrás is azt mondja, hogy a szkíták serege kétfelé vált, és az egyikhez a szauromaták, a másikhoz pedig a budinoszok és gelonoszok csatlakoztak. A fentebbi feltételezéseink alapján arra a következtetésre juthatnánk, hogy az a szkíta sereg, amelyhez a szauromaták csatlakoztak, északi irányba vezette a perzsa sereget, amelyikhez pedig a budinoszok és a gelonoszok, nyugatra. Ha Ktésziasz adatát vesszük alapul, mely szerint a perzsa sereg 15 napig hatolt előre, akár azt is feltételezhetnénk, hogy a perzsa sereget a szkíták északi irányban is az agathürszoszok kárpátok-vidéki határaiig vezették. Mivel az agathürszoszok ellenállása, továbbá a későbbi incidens sejtetni engedi, hogy a két nép kapcsolata nem volt barátságos, arra is gondolhatnánk, hogy a szkíták abban a reményben vezették ide a perzsákat, hogy azok az agathürszoszokat leigázzák. Ez természetesen azt - a források által közvetített képet - feltételezné, hogy a perzsa hadmozdulatnak nem volt előre eltervezett célja, hanem a hadjárat alakulását kizárólag a szkíták taktikája határozta volna meg. Egy ilyen ötletszerű hadművelet ugyan a nomád népek esetében akár még valószínűnek is tűnhet, de nem egy jól szervezett birodalom esetében. Bár a személyes ambíciók egyetlen despotikus uralkodónál sem zárhatók ki, egy-egy hadjárat mégis inkább előre kalkulált gazdasági vagy politikai megfontolások figyelembevételével indulhatott meg. A hadjárat valódi céljait ugyanakkor csak találgatni lehet: puszta erődemonstráció, az erdélyi aranylelőhelyek birtokba vétele, a görögországi hadjáratot előkészítő háttér-hadművelet stb.262 Harmatta János a Naks-i-Rustam-i felirat alávetett saka tyaiy paradraya (,tengeren túli szkíták’) népneve alapján olyan messzemenő következtetésekre is jutott, hogy a perzsák alkalmasint a területet megpróbálták szatrapiává szervezni.263 A régészeti adatok ugyan mindeddig ilyen következtetésre nem adnak okot, annyi kétségtelennek látszik, hogy legalábbis a szigünnák tartós megtelepedése folytán a Vekerzug-Hetény kultúrában egyrészt a perzsa zablatípusra emlékeztető ún. „Vekerzug-típusú” 262 Gardiner-Garden 1987, 343-345. 263 Harmatta 1982.
