Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2013 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 3. (Tatabánya, 2013)
Tokai Gábor: A Kárpát-medencére vonatkozó ismeretek Hérodotosz korában
130 Tokai Gábor zablák, valamint idegen, lovas ill. kocsis temetkezések terjedtek el, valamint a feltételezésünk szerint a szigünnák kulturális-politikai súlyára utaló, délnyugati eredetű tárgyak (elsősorban luxuscikkek). Mindezek a jelenségek az Al-Duna-Száva-vidéken szerveződő új politikai egységre is utalhatnának, azonban mivel ez Harmatta szerint is csak egy rövid ideig tartó periódus lehetett, ugyanúgy értelmezhető a perzsák visszavonulása után tartósan a térségben berendezkedő szigünnák önálló politikai súlyával. Hasonló megfontolásokra utalhat az a feltételezésünk is, hogy az al-dunai geta ill. szürke korongolt kerámia megjelenése a Vekerzug-Hetény-kultúrában egyfajta tartósabb kontaktusra utal a perzsákhoz csatlakozó geták és a perzsákkal szemben a határukon egyfajta status quo-t kialakító agathürszoszok közt. Ez a kapcsolat ugyanis aligha valószínűsíthető a perzsák dinamikus megjelenésének és elvonulásának feltételezésével. A politikai viszonyok megváltozására az Al- Duna vidéken is rendelkezésünkre állnak értékelhető (jóllehet közvetett) információk. Míg az Isztrosz hérodotoszi leírásában (melyet a kutatás egyöntetűen Hekataiosztól származtat) a Havasalföld folyói „szkíta földön eredő folyók”, a terület későbbi régészeti adatai, elsősorban a Vekerzugi-típusú zablák elterjedése miatt, azt mutatják, hogy a perzsa hadjárat ezt a hatalmi övezetet a területen egészében megszüntette, mivel a feltételezésünk szerinti időleges perzsa megszállást követően a térségben nyilvánvalóan a kárpát-medencei agathürszosz kulturális befolyás kezdett érvényesülni. ÖSSZEFOGLALÁS Az I. és II. típusú problémákra adott megoldási javaslatok olyan további ellentmondásokat szültek, amelyek egyrészt kiszélesítették a III. és IV problémakört, ám kényszerítő módon fel is kínálták azok megoldási lehetőségét; ez pedig annak a feltételezése, hogy a Hérodotosznál a Tanaiszon, azaz a Don folyón túli területek leírása valójában a Duna (Danuvius) folyásától északra elterülő vidékek ismertetését tartalmazza. Ez az adatsor a görögök által is részben megismert terület földrajzi terminológiájától eltérő neveket használ, amelyet emiatt (és a perzsa hadjárat leírásával való messzemenő egyezései következtében) valószínűleg egy eredeti perzsa, vagy a perzsa hadsereg kötelékébe tartozó - ám a terület leírásának irodalmi hagyományait nem ismerő - görög (katonai) forrásra vezethetünk vissza. Az ismeretlen földrajzi terminológiát használó leírás beillesztése az elfogadottá váló geográfiai képbe ugyanolyan megfontolások alapján történhetett, mint azt az I—II. problémakör által érintett, önállónak vélt forrástöredékek esetében láthattuk, azaz az azonosíthatatlan leírásokat az ismertnek vélt területtől keletre próbálták meg a korszak földrajztudósai elhelyezni. Ugyanez történt azokkal a térségből származó, vélhetően korai ismeretekre alapuló görög forrástöredékekkel, amelyek Ephorosznál, Mélánál, Dionüsziosz Periegétésznél stb. maradtak fent. A Kárpát-medence térségének rekonstruált földrajzi képét a 3. ábrán mutatjuk be. Knowledge about the Carpathian Basin in the age of Herodotus Gábor Tokai The purpose of the study is to provide a solution for the topographic contradictions which are organized into four sections in Herodotus’ Scythian logos (IV. 1-142.), by using the analysis of fragments believed to be from early times. According to the author’s supposition, during a kind of canonization of separate geographical descriptions, the scientists of that era tried to locate - mostly based on seemingly logical considerations - the geographic and ethnic sources that were (seemingly) contradictory to their geographic concept outside of the presumedly well- attested area (in this case from these to the east). According to the author’s argument, the knowledge about Scythian territories was based on that early extant source, which can be found both in Herodotus’ and Ephoros’ works. This source was originally supposed to describe the entire Scythian territory, but later some scientists identified it as a description of the area between Istros (Danube) and Borysthenes (Dnieper). This is how the „Borysthenes-Gerrhos-Hypakyris” source, which was originally describing territories west of the Dnieper, was moved east (II. problem), and these two, logically combined texts became - probably already in the age of Hekataios - a „standard” description of Scythia. According to the author, the earliest extant source written by Aristeas is describing conditions in the valley of the River Dnieper, however, since it did not fit the valid scientific geographical concept mainly due to its mythical nature, it was relocated to the farthest eastern region possible. The knowledge about the area’s ethnical and geographical conditions was obviously enriched by the Persian campaign against the Scythians.