Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2013 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 3. (Tatabánya, 2013)
Tokai Gábor: A Kárpát-medencére vonatkozó ismeretek Hérodotosz korában
128 Tokai Gábor konstruált *arhipaioi név (az Aremphaei/Orgempaioi alakot az *arhippaioi első 17-jének M-ként olvasásából magyarázhatjuk) közvetlen összefüggésben áll a Rhipaia (Riphaea) hegység nevével, magának a hegységnek a nevét is rekonstruálhatnánk *Arhipaia alakban.255 Mivel a feltételesen a hüperboreoszokkal azonosítható argippaioszokat logikai úton az Alpok vidékére kellett helyeznünk,256 ami a forrásokban Hannibál hadjáratáig ismeretlen volt (pontosabban ismeretlennek tűnt, azonban a földrajzi jelentőségét tekintve valójában ismert kellett legyen), a Rhipaia hegységet is kényszerűen és kézenfekvőén az Alp(e) ia névvel, az Alpok megnevezésével kell összefüggésbe hoznunk (*Arh(i/e)paia ~ Alp(e)ia, az ejtéskönnyítő szerepet magyarázhatná az előbbiben az e/i alak váltakozása). Más adatok is utalnak arra, hogy a térségben az egyik népcsoport, amelyik talán közvetített bizonyos névalakokat, nem különböztette meg az r és / hangot, ld. Karpisz-Kolapisz és Ombrikoi- Ambilikoi,257 ez utóbbi feltételezésünk szerint pedig az a és o hangokat sem. Poszeidoniosz ugyanis az Albia hegység nevét Olbia-ként is említi (Eratosz- thenész a Rhipaiával azonosított Alpok vidékére helyezte a hüperboreoszokat, és nevüket a görög olbia .boldogság, szerencsés sors’ szóból magyarázta, bizonyára az Alpiával való összecsengése miatt),258 és ugyanígy idézhetjük az Aremphaei-Orgempaioi, a Karpisz-Kolapisz és Ombrikoi-Ambilikoi névváltozatokat is. 255 Mindennek némileg ellentmondani látszik, hogy Alkmannál és Szophoklésznél a Rhipán alakok őrződtek meg. Kiessling: Rhipaia őré, 855. IVANTCHIK 1993, 54. szerint Alkmannál az egyes számú Rhipasz orosz forma maradt fenn. 256 A hagyományosan az Ural vidékére helyezett nép nevét Pinault az iráni nyelvek alapján értelmezi, és ismertet más etimológiai elképzeléseket is. Az iráni magyarázatok az Alpok vidékére feltételezett nép esetében természetesen irrelevánsak. Egy újabb magyarázat (Schmitt, 2006) a görög nyelv alapján értelmezi a nevet ,gyorslovu-ként (az argói hippoi- ból), ami a vonatkozó nevek görög magyarázatai alapján elfogadható is volna, ez azonban teljes ellentétben áll a nép jellemzésével. Az értelmezésekre ld. Pinault 2008, 119-122. 257 Tokai 2010,118-119. 258 Sehol. Apoll. Rhod. II677, ld. Daebritz: Hyperboreer, 272. Kiessling: Rhipaia őré, 910. az Alpia-Olbia névváltozatokra párhuzamként az Arkünia (Arisz- totelész) -Orkün ia (vsz. Eratoszthenész Caesarnál) neveket említi. A szkíta hadjárat lehetséges rekonstrukciója A Tanaiszon túli területek leírása a fentebbiek értelmében tehát a Duna vonalát követi. Nagy vonalakban ugyanez az útvonal jelenik meg a szkíta hadjárat leírásában is, azzal a különbséggel, hogy nem megy végig rajta. Ez alapján, valamint hogy a forrás az Isztrosz-vidék Hekataiosz-i leírásához képest eltérő terminológiát használ, azt gondoljuk, hogy ez az ismertetés kifejezetten a perzsa hadjárattal hozható összefüggésbe. Véleményünk szerint lényegében ezzel lehet magyarázni azt is, hogy a térség leírása a korabeli szerzők számára teljesen idegennek tűnt, és emiatt voltak kénytelenek a számára más földrajzi elhelyezkedést valószínűsíteni. Mindez már nyilvánvalóan Hérodotosz korát megelőzően megtörtént (Id. Herrmann rekonstrukcióját, vagyis gyakorlatilag Méla geográfiai képét), Hérodotosz már ezzel a készen kapott földrajzi képpel kalkulált tovább. A szkíta hadjárat Hérodotosznál megőrződött változatának összeállítója számára (melyet a szakirodalom leginkább Dionüsziosz Milésziosz Persziká- jából származtat), már nyilvánvalóan rendelkezésre állt a Tanaiszon túli területek leírása (IV. 21-26.), valamint a „Szkíta négyszög” elképzelése (IV. 99-101.). Ez utóbbi azonban egyértelműen a „Szkítia belső területeinek” leírását (IV. 17-20.) használja fel, ugyanis csak itt található meg a Szkítiával szomszédos népek megnevezése, a „Szkítia folyóinak leírásában” (IV. 48-55.) nem (amint ezt már Mélánál is láttuk), az agathürszoszok említése azonban ennek a forrásnak (de legalábbis az Isztrosz leírásának, IV. 48-49.) az ismeretét is feltételezi. „Szkítia belső területeinek” leírása ugyanakkor már az eredeti „Ephorosz-i” és a „Hüpakürisz-Gerrhosz-(Borüszthenész)” forrás ösz- szedolgozását is feltételezi. A „Szkíta négyszög” elképzelése tehát e források alapján akár a hadjáratot leíró szerzőtől is származhat. A hadjárat leírásában két biztosan autentikus forrást feltételezhetünk: az Isztroszon inneni, és a Tanaiszon túli szakasz ismertetését. Ez a két forrás stílusában és terminológiájában is teljesen eltérő. Feltételezésünk szerint a második szakasz (a Tanaiszon túli területek leírásával együtt) autentikus perzsa forrásra mehet vissza, míg az első talán egy ión forrásra. A két forrás átkötése a hadjárat első szakaszában minimális, valójában nem is létezik: az Isztrosz és a Tanaisz közti területet egyszerűen átugorja. A visszakötő részt lényegében ugyanilyen sematikusnak gondolhatjuk, ami akkurátusán végighalad a „Szkíta négyszög” északi területén. Az agathürszoszok területéhez érve azonban az átkötés váratlanul egy olyan konkrét eseményhez ve
