Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2013 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 3. (Tatabánya, 2013)

Tokai Gábor: A Kárpát-medencére vonatkozó ismeretek Hérodotosz korában

A Kárpát-medencére vonatkozó ismeretek Hérodotosz korában 125 Gerrhosz-(Borüszthenész)” forráshoz tartozott, lo­gikusnak tűnne, hogy a leírt területhez legközelebb eső Duna-mellékfolyókról lehet benne szó (Prut vagy Szeret), amit a Fekete-tenger nyugati partvidé­kén tapasztalható szókezdő sz ~ h váltakozás is iga­zolni látszik. A kutatás általánosságban feltételezi, hogy a Hér. IV. 48-ban említett Tiarantosz a szöveg­hely ellentmondásai ellenére (hogy ugyanis ez a Szküthiában eredő 5 folyó közül a legnyugatibb) a Szerettei azonosítható (ld. a Bevezetésünket is). Ta­lán van azonban egy másik lehetőség is, ugyanis a tárgyalt terület legnyugatabbi részén valóban felté­telezhetünk egy hasonló nevű folyót. A Dierna (Ptol. III.8.10.) vagy Tierna (Tab. Peut. Segm. VI.) nevű dák város a Vaskapunál a Dunába ömlő Cserna fo­lyó torkolatánál feküdt. Feltételezve, hogy a város kapta a folyóról (Tiarantosz) a nevét, talán elképzel­hető, hogy egy hasonló nevű folyó esetleg már a hé- rodotoszi információk korában is létezett a területen (a név esetleges kontinuitásának kérdésébe azonban nem szeretnénk belemenni). Ebben az esetben pedig a Hürgiszt/Szürgiszt a Szerettei lehetne azonosítani, ami a későbbi névalakokkal sem okoz áthidalhatat­lan ellentmondást. A Lükoszt (*Lougas-1) tehát a Tisza korabe­li nevének tarthatnánk,233 és valószínűnek látszik, hogy a Mélánál szereplő (feltehetőleg szintén ko­rai forrásból származó) Buces folyó, amelyik az agathyrsusok és sauromaták határa, ugyancsak en­nek a névalaknak a torzult lejegyzése lehet. A két forrás rokonsága egyébként abban is megnyilvánul, hogy az egyébként a Tanaisz mellékfolyóiként azo­nosítható folyókat közvetlenül a Maiótiszba torkol­tává. Jelen állapotában alighanem mindkét szöveg­helyet hiányosnak kell gondolnunk, és a két forrás alapján talán rekonstruálható egy eredetibb hely­zet. E szerint a Maiótiszba ömlő Tanaisz mellékfo­lyói a Lükosz (Buces), Oarosz és Szürgisz, és míg az első három a thüsszageták (agathyrsusok) földjén fo­lyik, addig a Szürgisz két oldalán az agathyrsusok és a sauromaták laknak. Ez természetesen még így is pontatlan kép, azonban tekintve, hogy az elszakadt szkíták a forrásokban (és a Csombord-csoport a ré­gészeti leletek alapján)234 mennyire nem képviseltek említhető politikai hatalmat, az egész Kárpát-me­dence egy kis egyszerűsítéssel úgy jelenhetett meg, 233 Különös, hogy egy ilyen nagy folyó neve nem örök­lődött tovább, mivel később Parthiscusnak, majd Tiszasz-nak hívják (a kérdésre egy készülőben lévő tanulmányunkban szeretnénk megoldást találni). Trogmayer 1982.; Dumitrescu-Vulpe 1988,111. mint amely teljes egészében az agathürszoszok ural­ma alatt áll. Valójában érdemes is komolyan meg­fontolni, hogy nem lehetett-e valóban így? Jóllehet az elszakadt királyi szkítákat törzsrokonságuk révén inkább a szkíta fennhatóság alá tartozóknak kelle­ne képzelnünk, lehetséges, hogy a Kárpátok vonula­ta valójában természetes határt alkotott a szkíta és agathürszosz terület között. Az argippaioszok, a rhipaia és a hüperboreoszok Hérodotosz leírását követve köves és kopár tá­jon keresztül jutunk el az elszakadt szkítáktól az argippaioszokig, a rajtuk túli területtől az utat át­hághatatlan hegyek zárják el (IV. 23.). A hegyek ese­tünkben csakis a Kárpátokra lennének vonatkoz­tathatók. A párhuzamos forrásokban az elszakadt szkítákra vonatkozó kitérő azonban nem szere­pel, de a Tanaisz vonalát követő útvonaltól is telje­sen eltér. Ezek alapján azt feltételezhetjük, hogy ezt az adatot Hérodotosz mindössze azért illesztet­te bele a „szkíta karavánút” leírásába, mert abban a thüsszageták szerepeltek viszonyítási pontként. A nyilvánvalóan önálló forrásból származó informá­ció (amely Hérodotosz számára éppen az említett népnév miatt tűnhetett pontosításnak) ugyan való­ban kapcsolható az eredeti ismertetéshez, az útvo­nalat azonban minden bizonnyal onnan kell folytat­nunk, ahol az a thüsszagetáknál megszakadt. Amennyiben tehát a thüsszagetákat és iürkákat a Vekerzug-Hetény kultúra népével azonosítjuk, a Tanaiszon túli népek leírásában pedig a folyó men­tét tartjuk követendő iránynak, úgy a következő ál­lomásnak a kultúrától nyugatra eső valamelyik vidé­ket kell gondolnunk. A Tanaisz név alapján ugyan a Duna útvona­lát kellene követnünk, egy korábbi tanulmányunk­ban kifejtett érvek alapján235 * * azonban itt ugyanúgy számításba kell vennünk azt a lehetőséget is, hogy az Al-Duna vonalát sematikus egyenesként meghosz- szabbító Száva (vagy esetleg a Dráva) vonalát kell a leírás folytatásaként tekintenünk. Abból a szem­pontból mindez lényegtelen, hogy mindegyik eset­ben az Alpokhoz, mint „áthághatatlan hegyekhez” jutunk el. Az argippaioszokat tehát mindenképpen az Alpok vidékére kell helyeznünk, és ennél ponto­sabb lokalizációt semmilyen következtetéssel sem tudunk elérni. A Hérodotosz előtti földrajzban még az argippaioszok/arimphaeusok is (mint a hüperboreoszok) a Rhipaia lábánál éltek, (lásd fen­235 234 Tokai 2010, 118.

Next

/
Thumbnails
Contents