Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2013 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 3. (Tatabánya, 2013)
Tokai Gábor: A Kárpát-medencére vonatkozó ismeretek Hérodotosz korában
A Kárpát-medencére vonatkozó ismeretek Hérodotosz korában 119 szünteti. A Ferigile-kultúrát kezdetben még mindig nyugat-balkáni hatások határozzák meg (ugyanígy a Vraca-környéki csoportot),196 amit később szkíta jellegű elemek is színeznek. Pusztán régészetileg tehát a korszakban semmi sem látszik igazolni a thrák(- geta) kulturális eredetet. Al-dunai (geta) művelődés közvetlen hatásai csak a kora-LaTéne időszaktól (Kr. e. 450—III. sz.) mutathatók ki egyértelműen az Al-Duna bal partján, a Bráila-síkságon és a Budzsákban (Prut-Dnyeszter- köze)197 - tehát a korábbi időszakban jórészt lakatlan területeken -, továbbá a Ferigile-kultúra kései szakaszában, valamint a Vraca-csoportban, amelyek az ezt megelőző időszakban viszont nyugat-balkáni (és részben „szkíta”) kulturális orientációt mutattak.198 Ez utóbbi területek etnikai viszonyait ezek a kulturális hatások önmagukban még nem bizonyítják kielégítően, hiszen (eltekintve most a korábbi kulturális igazodástól) a késői Ferigile-kultúrában éppen ezekkel egyidejűleg jelenik meg a Vekerzug-Hetény művelődés hatását bizonyító ún. „Vekerzug-típusú” zabla. Az al-duna-vidéki kora-Hallstatt-korszak kulturális egységét tehát valószínűleg a thrák(-geta) népekkel azonosíthatjuk, de talán még annak is reális esélye lehet, hogy a Basarabi-kultúra hordozóit bekapcsoljuk ebbe a körbe. Minél inkább távolodunk azonban ettől a térségtől, a rokon jelenségek értelmezése annál kevésbé látszik egyértelműnek és igazol- hatónak a későbbi források által, melyeknek időbeli visszavetítése és régészeti azonosítása számos problémát vet fel. Itt természetesen a kárpát-medencei viszonyokra gondolunk, ahol később a dák népek, és a velük összefüggésbe hozható régészeti leletek megjelennek. Kétségtelen tény ugyanis, hogy a „dák” kerámia ugyanott bukkan fel a Kárpát-medencében, ahol egyrészt dák eredetű népeket feltételezhetünk a források alapján, másrészt pedig hogy ezek a területek éppen az egykori Vekerzug-Hetény kultúra perifériáin helyezkednek el századok múlva (Erdély és Dél- nyugat-Szlovákia, ahol a jelek szerint egy „Dacia Minor” létezett - rakaták, kotinok és burok ),199 amelyet így legkézenfekvőbb a Vekerzug-Hetény kultúra idejére eredeztetni. Mivel ezt az eloszlást tulajdonképpen meg is lehetne magyarázni a kelták elől visszahúzódó őslakos népcsoportok feltételezésével, komolyan számításba vehetjük, hogy a Vekerzug-Hetény kultúrát összefüggésbe hozzuk a későbbi dák etnikummal. 196 Vulpe 1987, 83. Dumitrescu-Vulpe 1988,105. 197 Vulpe 1987, 83. 198 Dumitrescu-Vulpe 1988,105. 199 Tokai 2011, 58. A szlovákiai dák régészeti leleteket, és a területre rekonstruálható, dáknak tartható népek jelenlétét a rövid ideig tartó, Burebiszta idejére feltételezett dák hódítással ugyanis aligha hozhatjuk összefüggésbe. A Caesar, Sztrabón (és részben Plini- us) híradásaira alapuló következtetést, mely szerint a Kárpát-medencét (lényegében) geták (dákok) lakják, a Kárpát-medencét teljesen elfoglaló kelták miatt ugyancsak abszurdnak minősíthetnénk, hacsak a közléseket nem Burebiszta feltételezett hódításainak idejére vonatkoztatjuk. Az idézett irodalmi források által közvetített földrajzi helyzet azonban - egy korábbi tanulmányunkban részletesen kifejtett érvelés alapján - egyébként is tévesnek tartható.200 Dusek a Vekerzug-Hetény-kultúrát differenciálatlanul „trák”-nak nevezi (ahogyan a kultúra alapját képező késő-bronzkori Gáva-művelődést, sőt még korábbi, szlovákiai bronzkori kultúrákat is).201 A szerző véleményét és módszereit a román kutatók éles kritikákban bírálták,202 ám Vulpe az észak-nyugat-romániai ún. „Sanisláu-Nir” csoportot a szinte kizárólagos hamvasztás és a hasonló kerámiaformák miatt a Kustanovice-csoporton, a podóliai Kruglik-on és néhány moldvai leleten keresztül az Al-Duna vidéki emlékanyaggal és a Déli-Kárpátok előterének leleteivel kapcsolja ösz- sze, és ugyancsak északi-thráknak nevezi.203 Az ún. „Nyírség”-csoportot Párducz Mihály is elkülönítette a Vekerzug-Hetény kultúrán belül, akinek etnikai tekintetben teljesen eltérőek voltak a nézetei,204 ezt tehát a régészeti adatok alapján mindenképpen tárgyilagos véleménynek kell tekintenünk. A dák kérdéssel behatóan foglakozó Vékony Gábor a kultúra képviselőit differenciálatlanul „dák”-nak nevezi.205 Bár ennek indoklására a könyvében a szerzőnek nem volt módja kitérni, egyetemi előadásaiban részletesen is kifejtette elképzelését.206 Ez lényegében megegyezik Vulpe véleményével, azaz az általa említett területeket Vékony egy nagy kulturális egységnek fogta fel, amelyből csak az erdélyi Csombord-csoport maradt ki. Nem lehet azonban egyértelműen megállapítani, hogy vajon a jelenség magyarázatát is egyformán képzelte-e el a 200 Tokai 2011, 60-61. 201 Dusek 1966, Zirra 1975. 202 Stoia 1975, Vulpe 1981a. 203 Stoia 1975, 104.; Dumitrescu-Vulpe 1988, 111. 204 Párducz 1973, 40. 205 Vékony 1989, 58-59. 206 Az ELTE BTK régészet szak, 1994/95-ös tavaszi félévének Dákok c. kollokviumában, az 1995. április 24-i előadásában. Egy mondatban erre egyébként a könyvének (Vékony 1989) 58. oldalán is utal.