Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2013 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 3. (Tatabánya, 2013)
Tokai Gábor: A Kárpát-medencére vonatkozó ismeretek Hérodotosz korában
120 Tokai Gábor két régész. Vékony ezt nemcsak az előadásaiban, de a könyvében is világosan kifejti: a Gáva-Holihrady kulturális egységnek világos kapcsolatai vannak a Babadag-Psenicevo-körrel, mindkét területen a helyi lakosság folyamatosságára utalnak az adatok, és nagyobb népességcserével csak Erdélyben lehet számolni .207 Vulpe ezzel szemben egyértelműen kritikusan látja Dusek „thrák” azonosítását a Gáva-kultúrát illetően, hangsúlyozva a későbbi „szkíta” bevándorlást, mint az etnikus viszonyok megváltozásának lehetőségét,208 Moldvát egyfajta köztes területnek tekinti az erdélyi és a szkíta leletanyag közt (feltételesen akár agathürszosznak is tartva),209 Nyugat- Podólia kultúrájának thrák eredete pedig szóba sem kerül nála. Moldvából és Nyugat-Podóliából egyébként is csak elszigetelt leletekre utal, amelyek így mintha inkább egy diffúzió irányának állomásait jelölnék nála, semmint összefüggő régészeti egységet. Érdekes, hogy a görög eredetű korongolt, ún. „szürke kerámia” nagy mennyiségű kárpát-medencei megjelenésére - amely a két térség közt hasonló hiátust mutat - később Romsauer a szórványos leletek alapján gyakorlatilag ugyanezt az útvonalat javasolja (a Dnyeszter mentén, Türasz görög kolóniából kiindulva).210 Ez a típus a Kárpát-medencéhez a légvonalban legközelebbi területen az Odesszosz környéki ravnai és dobrinai bennszülött (geta) temetőkben fordul elő nagy mennyiségben.211 Jelen tanulmány szerzője már a szakdolgozatában utalt arra a lehetőségre, hogy a leletek ilyen „térugrása” sokkal inkább világtörténeti nagyságú eseményekkel (ld. az alávetett népek áttelepítésének gyakorlatát az ókori keleti birodalmak politikájában), mintsem a szinte lépésről-lépés- re adatolható, ősrégészeti viszonyok közt megszokott lassú diffúzióval magyarázható. Mivel a perzsa hadjárat a Kárpát-medence térségét világtörténelmi jelentőségű eseményekbe kapcsolta be - melynek során az alávetett geták a későbbiekben csatlakoztak a hódító sereghez (Hér. IV. 97.) -, feltételezni lehetne, hogy a hadjárat egyelőre tisztázatlan mozzanata során geta népesség települt a Kárpát-medencébe, és ezáltal nemcsak a korongolt kerámia elterjedését, hanem a Nyírség(Nir)-Sanisláu csoport rokon jelenségeinek megjelenését is magyarázni lehetne. Mindezek alapján reálisnak tartanánk azt a feltételezést, hogy a Vekerzug-Hetény kultúrában a helyi késő207 Vékony 1989, 55-58. 208 Vulpe 1981a, 397., 398. 209 Dumitrescu-Vulpe 1988, 109. és 97. 8. térkép. 210 Romsauer 1991. 211 Hänsel 1974. bronzkori népesség és a bevándorló „preszkíta” etnikum mellé al-dunai geta népcsoportok csatlakoztak, amely megmagyarázná a dák etnikum későbbi jelenlétét a térségben. A kelta vándorlás tehát ezt a lassan egységesülő, az agathürszoszok212 által vezetett lakosságot találta volna a Kárpát-medencében, amelynek politikai és territoriális viszonyait teljesen átalakította, de (az idegen népek megjelenésének következményeiről alkotott történeti tapasztalataink alapján) a helyi lakosság a térség kulturális összképére továbbra is hatással volt. A Vekerzug-Hetény kultúra kerámiája ugyanis Zirra szerint érezhetően befolyásolta Délnyugat-Szlovákia és Kelet- Magyarország kelta edényművességét, Erdélyben (pontosabban a Kárpát-medence romániai területén) pedig ezen felül az egyéb leletanyagban és a temetkezési rítusban is számtalan egyezést lehet találni.213 Cri§an ugyanezeket a jelenségeket - elsősorban az edényművességet - az al-dunai geta párhuzamokkal veti össze,214 amit ugyan ebben a formájában felületes megállapításnak kell tartanunk, a fentebbi feltételezéseink alapján azonban bizonyos tekintetben mégis találónak nevezhetünk. Erdély déli részeiből (amely a későbbi dák kultúra központja volt) azonban ebből az időszakból inkább csak szórványos (kelta) leleteket ismerünk. A Kr. e. III. század a román régészet szerint is a korszak homályos időszaka, a fentebbi terület azonban a II. század végétől már egyértelműen a dák kultúrával jellemezhető. Ha a dák régészeti kultúra és etnikum kizárólag a fentebbi területen jelent volna meg, kézenfekvőnek tartanánk feltételezni, hogy ez az al-dunai geta művelődés lendületes előretörése folyományaként értelmezhető. A délnyugat-szlovákiai adatok azonban inkább arra utalnak, hogy az eredetet a Vekerzug-Hetény kultúra továbbélő lakosságában kell keresnünk. Ha a hosszú kitérő után visszatérünk eredeti gondolatmenetünkhöz, a Kárpát-medencébe helyezhető iürkákat kézenfekvőén a (vélhetően különböző eredeti) forrásadatok alapján rekonstruálható *rakata (Rhatakénszioi Ptol. III.8.5., Rhakatriai, (Kampói) Rhakatai Ptol. 11.11.26., 212 Az agathürszoszokat, akiket Hérodotosz (IV.104.) úgy jellemzett, hogy „Szokásaik különben ugyanolyanok, mint a thrákokéi.” első pillanatra rögtön azonosíthatnánk a Vekerzug-Hetény kultúra thrák „összetevőjével”, azonban e tekintetben a források egyértelműek: az agathürszoszok a perzsa hadjárat idején már a Kárpát-medence lakói (és urai) voltak. 213 Zirra 1975. 214 Cri§an 1971, Cri§an 1975, Cri§an 1987.
