Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2013 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 3. (Tatabánya, 2013)
Tokai Gábor: A Kárpát-medencére vonatkozó ismeretek Hérodotosz korában
A Kárpát-medencére vonatkozó ismeretek Hérodotosz korában 117 talán a szintén kelta szkordiszkuszok valamint az Opharusnál említett Caucadae/Cauthadae, akik a (korábbi írásunkban a régészeti és történeti források alapján a Maros felső folyásánál azonosított) kelta *kaukuszokka\ lehetnek azonosak.181 A kelta néptörzsek említése miatt az adat mindenképpen Kr. e. IV- III. századnál későbbi, és ha az Uscardei = Scordisci azonosítást elfogadjuk, a szkordiszkuszok Kr. e. II. századi megismerésénél régebbi lehet, de mindenképpen korábbi a térség földrajzi neveit megváltoztató -isc toldalék elterjedésénél. Minden bizonnyal az ekkoriban még teljesen ismeretlen Danuvius/Danu- bius folyónevet a forrás szerzője kézenfekvőén a hasonló hangzású Tanaisszal azonosíthatta, illetve a folyó neve ezzel mosódhatott össze. A Pliniusnál fennmaradt adat tehát megerősíteni látszik azt a feltételezésünket, hogy a hérodotoszi Lükosz és Oarosz folyók eredetileg valóban a Tanaisz mellékfolyóiként szerepeltek, de még azt is pontosítani látszanak, hogy az utóbbi az előbbinek a mellékfolyója lehetett. Nyilvánvaló ugyanakkor az is, hogy az Oarosz mentén a perzsa sereg egy Kárpát-medencei folyónál építhette ki a bázisát. A folyók azonosításával, ill. a perzsa hadjárat útvonalával kapcsolatos következtetéseinket azonban csak később szeretnénk kifejteni. Továbbhaladva Hérodotosz leírásában, a thüsszagetáktól és iürkáktól keletre a királyi szkíták közül kivált szkíták élnek (IV. 22.): az erdélyi szkíta kultúrával, vagy más néven Ciumbrud (Csombord)- csoporttal azonosíthatók ,182 és ezek szerint nem kellett túl sokat vándorolniuk. Nyilvánvalóan ők is a királyi szkíták fennhatósága alá tartoztak, vagy inkább szövetségeseik lehettek. Ez természetesen ütközik azzal az általános vélekedéssel, hogy a korszakban Erdélyben az agathürszoszok laktak. Az agathürszoszok A korszak kárpát-medencei viszonyairól mindeddig (ha szabad ezt a kifejezést használnunk) csak Hérodotosz agathürszoszokra vonatkozó szöveghelyei álltak a kutatás rendelkezésére, melyek szerint e népnek a földjén ered az Isztroszba ömlő Ma- risz folyó. Mivel ez utóbbi minden bizonnyal a Marossal azonosítható (valószínűsítve, hogy a helyi népek a Tisza alsó szakaszát ehhez a folyóhoz számították),183 kézenfekvő feltételezni, hogy az aga181 Tokai 2011, 57. 182 Vasiliev 1980. 183 Hasonló jelenség a Száva-Al-Duna vízi út esetében is valószínűsíthető. thürszoszok az Erdélyben eredő folyó vidékén laktak,184 amelyet ugyanakkor az is megerősíteni látszik, hogy az aranylelőhelyeiről ismert vidék lakói előszeretettel viselnek arany ékszereket. Már a szak- dolgozatunkban utaltunk azonban arra, hogy az Isztrosz folyásáról adatokat közlő informátor számára a Marisz-ként megjelenő Alsó-Tisza folyásiránya valójában az Alföld, és nem Erdély felé mutat (szemben pl. a szkíta földön eredő Ordesszosszal, Ararosszal és Naparisszal). így az a megjegyzés, miszerint a Marisz az agathürszoszok földjén ered, a pontos földrajzi viszonyokkal esetleg tisztában nem lévő adatközlő számára akár azt is jelenthette, hogy a folyó forrása (sematikusan egyenes vonalúnak képzelve azt) az általa ismert szakasz meghosszabbításaként valószínűsíthető. Mindez természetesen bizonyítéknak önmagában nagyon kevés, azonban a korszak etnikai-történeti viszonyait az anyagi kultúra szempontjából is ismerő régészek egy része - különböző elvi megfontolások alapján - ugyancsak arra a következtetésre jutott, hogy az agathürszoszok sokkal inkább az alföldi Vekerzug-He- tény kultúra népeként azonosíthatók.185 Mindezek a felvetések azonban önmagukban kétségkívül nem szolgáltatnak elegendő bizonyítékot az igazolásukra. Ha azonban ezeket összevetjük azzal a feltételezésünkkel, miszerint az Alföldre rekonstruálható a thüsszageták népe, lehetetlen nem észrevenni, hogy a -ta többesjel eltávolítása után a népnév (lényegében) ugyanabból a két elemből tevődik össze, mint az agathürszosz megjelölés (thüssz-age(-ta) = aga- thürsz(osz)). Ugyan hasonló példát nem ismerünk az antik irodalomból, az azonosítást mégis elképzelhetőnek véljük abban az esetben, ha a név egyik tagját pusztán a tulajdonképpeni népnév (állandó) jelzője- ként feltételezzük.186 * * * * Az agathürszoszokat létező népként utoljára Arisztotelész említi. Ha azonban az agathürszosz/ thüsszageta azonosítást elfogadjuk, thiszamata néven valószínűleg még a Kr. e II. században is számon tartják őket. Patsch (erdélyi lakhelyüket feltételezve) pedig azt is valószínűsíti, hogy a császárkorban Agathyrsos nevet viselő felszabadított rabszolgák a dák háború idején még létező nép foglyul ejtett kép184 Ld. pl. Tomaschek: Agathyrsoi, 764. 185 Trogmayer 1982, Kisfaludi 1997 186 A thüsszagetákról Hérodotosz csak annyit ír (IV.22.), hogy „nagy lélekszámú (... nép), amely vadászatból tartja fenn magát.”, ami kétségkívül nehezen egyeztethető össze az agathürszoszok (IV. 104.) jellemzésével.
