Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2013 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 3. (Tatabánya, 2013)
Tokai Gábor: A Kárpát-medencére vonatkozó ismeretek Hérodotosz korában
ii6 Tokai Gábor Ezáltal tehát a Dnyeszter, a Duna és a Kárpátok közti terület is „benépesült”. A királyi szkíták ezek szerint a Duna és az Ingül közti terület urai voltak, ahol egyébként a teljes területet meghatározott nevű népek lakták. Jóllehet egyetlen forrás sem utal közvetlenül arra, hogy a szauromaták, budinoszok és gelónoszok a szkíták fennhatósága alá tartoztak volna, az a tény, hogy a többi szomszédos néppel szemben ezek a szkíták oldalán harcoltak a perzsák ellen, úgy is értelmezhető, hogy a többiekkel szemben ezek a szkíták alávetettjei lehettek, és lehetőségük sem volt másként cselekedni. A thüsszageták és iürkák A budinoszoktól északra 7 nap alatt bejárható pusztaság terül el (IV. 22.), amely a szöveg további összefüggései alapján a Bánsággal azonosítható, amely a szórványleletek tanúsága szerint a korszakban lakatlan terület lehetett. Ezen túl a thüsszageták és a iürkák171 laknak, akiknek a területét valószínűleg azonosíthatjuk a Vekerzug-Hetény kultúra elterjedésével.172 A már említett Protogenész-feliratban a Búgtól nyugatra említik a thiszamatákat,173 Sztrabón (VII 3,17.) pedig a Dnyepertől nyugatra élő urgosokat,174 és mivel mindkét szöveghely (az értelmezésünk szerint legalábbis, ld. fentebb a basileiosokat, szaiokat és szaudaratákat) a Dareiosz- kori népek továbbélését bizonyítja, a két nép valószínűleg összefüggésbe hozható a thüsszagetákkal és a iürkákkal. A thüsszagetáktól továbbá négy nagy folyó ered - a Lükosz, Oarosz, Tanaisz és Szürgisz -, s ezek a maióták földjét átszelve a Maiótisz-tóba öm- lenek (IV. 123.). A Szürgiszt Hérodotosz egy másik helyen is említi Hürgisz néven a Tanaisz mellékfolyójaként (IV. 57.), de az az azonosítás logikája szerint a Lükosznak és az Oarosznak is a Tanaiszba kell torkolniuk. 171 A iürkák neve Mélánál (I. 116.) és Pliniusnál (VI. 7.) Turcae alakban szerepel. Harmatta János szerint Kr. e. III. századtól kialakul a görög írás olyan változata, amelyben az ióta alakja hasonlóvá vált a tanéhoz, ld. Harmatta 1997, 131. 172 Chochorowski 1985a, Chochorowski 1985b. 173 Harmatta 1949. 174 Az urgosok azonosítása kissé problematikus, mivel Sztrabón ezt a népet az Istrostól induló leírás végére (azaz inkább a Borysthenés közelébe) helyezi. A név értelmezésére Istvánovits-Kulcsár 1998 idézi: A. Simonenko: Sarmatian Tribes of the Great Hungarian Plain and the North Pontic Region. Problem of Migrations, in: Specimina Nova, Pécs, 1993, 59-64. (60.) A négy folyó neve együtt szerepel Ptolemaiosz- nál is III.5.13-14-ben, a Maiótisz északi partjának leírásában: Agarosz folyó, Lükosz folyó, Hügreisz város és Tanaisz folyó, de ide nyilván nem eredeti forrásból, hanem Hérodotosz értelmezése alapján, torzult alakokban kerültek. Sokkal érdekesebb azonban Pliniusnál (VI.21.) a Tanais környékét leíró rész: a Cathei hegyekből folyó Lagous folyó, és az ebbe torkoló Opharus, valamint a Cissii hegyekből folyó Menotharus és Imityes.175 Feltételezve, hogy Pli- nius itt a Tanaisz (Duna) Kárpát-medencei vízgyűjtő területét leíró forrást közvetített, az Opharust az Oarossal, a Lagoust pedig a Lükosszal azonosíthatjuk. 176 A másik két folyó valószínűleg az *Imitüész kai men (h)o Tharosz félreolvasásából származtatható, ahol a Tharosz valószínűleg a Dráva alakja, amelyik Ptolemaiosznál Darosz/Dara (II.15(16).2). Az ugyanonnan folyó Imityes ezek szerint a Száva lenne. Plini- us említ egy Metubarris nevű Száva-szigetet (III.25.), ezek alapján talán feltételezhető a Száva neveként egy *Metuwa alak,177 ami ugyanakkor feltűnő hasonlóságot mutat a Sztephanosz Büzantiosznál említett Du- na-névvel, a szkíta Matoasz-szal is.178 Mivel a római császárkorig a források a Duna középső folyását nagy valószínűséggel a Száva-Al-Duna vonalon gondolták el,179 elképzelhető, hogy a Matoasz (mint Száva) nevet a Dunára is vonatkoztathatták.180 * * Plinius leírásában több ismeretlen népnév is szerepel, melyek egy része a bekezdésben szereplő helynevekből lett képezve (Opharitae, Imityi, Accisi), van azonban három, ami- úgy tűnik - a feltételezés helyességét igazolhatja: az Imityes és *(Meno)tharus közti Carnae és Uscardei- az előbbiben a keltának tartott Carni neve ismerhető fel, akik később is itt éltek, az utóbbiban pedig 175 Tomaschek a két hegyet a Kaukázus északi nyúlványaiként azonosítja, ld. Tomaschek: Cathei monies, 1788. és Tomaschek: Cissii montes, 2590. Az Opharust a Kubán mellékfolyóival azonosítják: Urup Albert Herrmann: Opharus, 627., Fars: Kiessling: Hypanis, 222. 176 A Lagous esetében feltételezhető egy hangátvetés (Lagous<*Lougas), ami nagyon jól illeszkedik ahhoz a korábbi felvetésünkhöz, hogy Plinius időnként archaikus források névalakjait használta, ld. Thussagetae, Turcae, Imaduchi. 177 Talán a méd szigünnoszoktól eredeztethető. 178 Idézi Stephanoszt Eusztathiosz is, aki forrásként Sztrabónt nevezi meg. C. Müller arra gondolt, hogy az adat a VII. könyv elveszett részében szerepelt, ld. Brandis: Danuvius, 2104. 179 Tokai 2010, 118. 180 A Cissii hegység neve talán összefügghet a dalmáciai Pag szigetének ókori eredetű, 11-12.századig használt Kissa nevével, ld. Patsch: Gissa, 1370.
