Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2013 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 3. (Tatabánya, 2013)
Tokai Gábor: A Kárpát-medencére vonatkozó ismeretek Hérodotosz korában
io6 Tokai Gábor ja közelében találónak tűnhet, azaz nem zárható ki, hogy a Berezani településnek is ez lett volna a neve. A „Hüpakürisz-Gerrhosz-(Borüszthenész)” forrás tehát feltételezhetően egy szűkebb területre, a Bug és Dnyeper közti vidék leírására szorítkozhatott, mivel az ezen túl (nyugatra) fekvő területek adatainak feltételezése a forrás beillesztése során már feloldhatatlan ellentmondásokat okozott volna. A rekonstruált eredetei forrásból két további következmény származik: egyrészt a királyi szkíták a Dnyepertől nyugatra eső területeknek lehettek az urai, másrészt viszont a tőlük északra lakó me- lankhlainoszokat is erre a vidékre kell helyeznünk. Az, hogy a királyi szkítákat a Hérodotosz és Epho- rosz által idézett forrás nem említi kifejezetten a terület lakosaiként, véleményünk szerint csak annyit jelent, hogy mind az eredeti forrás, mind a későbbi felhasználói számára magától értetődő volt, hogy annak a területnek, ahol egyébként az ismertetett népek is laktak, urai a szkíták voltak. Ugyanez derül ki a térséget egyértelműen a személyes tapasztalatai alapján megismerő Hérodotosz általános ismertetőiből is, akinek egyetlenegyszer sem kell külön megjegyeznie, hogy a terület urai egyébként a szkíták. Szerencsére azonban ebben az esetben sem kell pusztán egy logikusnak tűnő feltételezésre hagyatkoznunk, ugyanis a „királyi” jelző két későbbi, a térség etnikai viszonyaira vonatkozó hiteles forrásban is feltűnik. Sztrabón egy a Borysthenéstől nyugatra lakó törzsről számol be, amelyet basileiosoknak nevez (VII.3.17.), a Kr. e. II. század elejéről, Olbiából származó ún. Protogenész-feliratból pedig arról értesülünk, hogy a Búgtól keletre éltek akkoriban a szaiok - akiknek a neve az iráni xsaya .király’ szóval függhet össze.119 A két adatot még akkor is relevánsnak tarthatjuk, ha az esetlegesen a korszakban egyébként már domináns szarmata lakosságra vonatkozik is, hiszen az így is egy terület lakóinak áthagyományozódó etnikai tudatáról tudósíthat. A feltételezés ezen túl már csak azért is logikus, mivel egyrészt így magyarázatot nyer az a tény, hogy miért a királyi szkíták (és nem a mozaikszerűen a területen lakó népek) harcoltak Dareiosz serege ellen, másrészt pedig hogy Tümnész információi a királyi családról miért illeszkednek problémamentesen az Olbia közelébe értelmezhető szkíta uralkodó osztályról szóló adatokba (ld. fentebb). 119 A feltételezést említi Harmatta, aki azonban végkövetkeztetésében más értelmezést fogad el, ld. Harmatta 1949. Pszeudo-Szkülax Az ellenben nem ilyen egyértelmű, hogy vajon a melankhlainoszokról szóló adat is részét ké- pezte-e a rekonstruált „Hüpakürisz-Gerrhosz- (Borüszthenész)” forrásnak, mivel ezt a népet egy Hérodotosztól független adat (a Kr. e. IV. századi pszeudo-Szkülax peripluszában)120 a Gelónesz szomszédjának nevezi. Ez a forrás egyébként is magyarázatra szorul, mert bár a hagyományos értelmezés szerint a két nép - a Tanaisz két partján ugyan -, de élhetett egymás szomszédságában, pszeudo- Szkülax leírása mindkét népet a Kaukázustól délre, a Fekete-tenger partjára, Kolkhisztól északra helyezi. Pszeudo-Szkülax leírása (72-81) a Taman- félszigetnél indul, és az alábbi neveket tartalmazza: Szindoi, Kerketai, Toretai, Akhaioi, Héniokhoi, Koraxoi, Kólái, Melankhlainoi, Gelónesz és Kolkhoi. Kiessling feltételezése szerint ez a rész a legrégebbi, Kr. e. 470 k. íródott részhez tartozik.121 Hogy egy periplusz szerzője milyen irányt választott a partvidék ismertetésénél, az valószínűleg esetleges volt. Gisinger Szkülax hiteles töredékeinek elemzése során arra a következtetésre jutott, hogy a leírás iránya keletről nyugat felé haladt,122 míg pszeudo-Szkülaxnál éppen ellentétesen, nyugatról keletre. Hasonló tapasztalható az Ephorosz művéből idéző pszeudo-Szkümnosz és az őt több ponton másoló „Anonymi Periplus Ponti Euxini” címen ismert mű viszonyában is, míg ugyanis az előbbinél a leírás nyugat-keleti irányú, az utóbbi keletről halad nyugat felé. A névtelen szerző azonban nem írta át teljesen a vonatkozó részeket, hanem csak „feldarabolta” azt, majd mindegyiket a leírás sorrendjének megfelelő helyre illesztette be .123 Ezáltal olyan különös helyzetek adódnak a névtelen szerző művében, hogy az ismertetés sokszor ellentétesen halad a választott iránnyal, és minduntalan vissza-visszaugrik. Ennek alapján azt is feltételezhetnénk, hogy a tárgyalt szöveghelyet pszeudo-Szkülax is egy ellenkező irányba haladó leírásból vágta ki. Még inkább azonban azt, hogy esetleg egy olyan adatsorra bukkant, amelynek az irányát csak közvetve tudta meghatározni, mivel az számára jobbára ismeretlen neveket tartalmazott: a Hérodotosznál két esetben is említett (IV. 28., 86.) Szindoi által egyértelműen rögzíthette a kiindulási 120 A mű datálására ld. F. Gisinger: Skylax (2.), 634- 645. 121 Kiessling: Geloni, 1015. 122 F. Gisinger: Skylax (2.), 631. 123 Legalábbis az általunk közvetlenül tanulmányozott, Ephorosz-töredékeket tartalmazó részek esetén.
