Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2013 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 3. (Tatabánya, 2013)
Tokai Gábor: A Kárpát-medencére vonatkozó ismeretek Hérodotosz korában
A Kárpát-medencére vonatkozó ismeretek Hérodotosz korában 107 pontot, de az is egyértelmű lehetett számára, hogy a Melankhlainoi és Gelónesz is Szkítia keleti területeinek közelében élnek. Tételezzük fel tehát, hogy a leírás eredetileg éppen ellenkező irányban haladt, és nem Kolkhisz előtt, hanem a nyugati részeken ért véget, kb. ott, ahová a „Hüpakürisz-Gerrhosz-(Borüszthenész)” forrás alapján a melankhlainoszokat lehet elhelyezni. Rögtön azt látjuk, hogy ez esetben keleti szomszédaik a Koraxoi, amelyben a királyi szkíták (azaz a melankhlainoszok szomszédai) mitikus ősének, Kolaxaisznak a nevét ismerhetjük fel. Mivel a személynevet jelzőként kolaxaiosz alakban már Alk- man említi,124 a feltételezés semmiképp sem erőltetett vagy légből kapott. A Koraxoi keleti szomszédai a parton a Héniokhoi, márpedig Pliniustól tudjuk, hogy a Hülaia helyi elnevezése Enaecadloae/ Enoecadioe (IV 83.) volt, azaz a Héniokhoi-t az Ephorosznál szereplő „Hü(b)laiát lakó szkíták” helyi (ám a görög névértelmezés miatt némileg eltorzult) elnevezésének gondolhatnánk. A Héniokhoi és a Szindoi közt félúton lakó Toretai neve a -ta többesjel levágása után feltűnően emlékeztet a Hülaia és a Taman-félsziget közt kb. félúton lévő Krími-hegység taurosz lakóinak nevére. A Kerketai a helyzetéből adódóan talán a Korokondamé/Korokondamitis (Sztrabón XI.2.9.) és Coretus (Plinius IV.84.) helynevekkel vethető össze. A Kólái-ról nincs mit mondanunk, az Akhaioi görögként értelmezett neve azonban mintha az Aukhatai nevére emlékeztetne (a -ta többesjel eltávolítása után). Amennyiben a Plinius Auchetae-ive\ kapcsolatos fentebbi feltételezésünk helyes, miszerint ez a Borüszthenész és a Pantikapész (a Kercsi-szoros, Azovi-tenger és talán részben a Don) közt lakó földműves szkítáknak lenne a helyi elnevezése, úgy ezeknek a területe magában foglalhatná a tauroszok hegyvidékétől északra fekvő, mezőgazdasági művelésre alkalmas síkságot is, amely az Azovi-tenger alacsonyabb vízállása miatt egykor széles földsávval kapcsolódott a Dnyeper- Don közti területhez. Azt a kérdést, hogy vajon a gelónoszok ehhez a felsoroláshoz tartoztak-e, vagy a kolkhisziak említéséhez kapcsolhatók, egyelőre hagyjuk nyitva, ugyanis a Gelónesz helyén egy későbbi forrásban említett Makhelónosz névben Kavtaradze a kor tipikus grúz népnévképzését vélte felismerni (m + Gelónosz).125 124 Alkman (Kr. e. VII. sz. vége) Parthenion-jában hipposz kolaxaiosz (fr. 1, 59 Page = 3,59 Calame), ld. Ivantchik 1999, 147. 125 http://www.geocities.com/komblege/orbis2. htm?20078. Mindez természetesen azt is jelenti, hogy a Fekete-tenger keleti partjáról adott összes későbbi leírás, amely pszeudo-Szkülax leírását vette alapul, nem valós helyzetet tükrözött, illetve hogy olyan helyi népességre ragasztották rá ezeket a neveket, akiket soha nem neveztek így. A terület tényleges etnikai viszonyait mutató nevek Sztrabóntól kezdve (aki azonban korábbi forrásokat is idéz) kezdenek felbukkanni, hogy aztán lassan kiszorítsák a pszeudo- Szkiilaxtól hagyományozott neveket. Kiessling a térség viszonyairól szóló alapos tanulmányában 126 különböző népmozgásokat kénytelen feltételezni, ha azonban feltevésünk helyesnek bizonyulna, a térség ókori viszonyait is újra kell gondolni. AZ I-II. PROBLÉMAKÖR ÉRTELMEZÉSÉNEK ÖSSZEFOGLALÁSA Mielőtt rátérnénk a III—IV. (azaz a Kárpát-medence térségét közvetlenül érintő) problémák elemzésére, érdemes röviden összefoglalnunk az I—II. problémákra adott megoldási javaslatainkat. A szkíta területek bemutatásánál ezek szerint feltételezhetünk egy olyan, Szkítia egészét leíró korai forrást, amit „Hérodotosz” és Ephorosz is felhasznált, ám a számukra ismeretlennek tűnő Pantikapész folyó miatt mindketten csak a terület nyugati fele leírásának véltek. Ephorosz kiegészítéseit az alábbiakban részletesebben is tárgyalni fogjuk, a Hérodotosznál fennmaradt eredeti leíráshoz viszont feltételezésünk szerint az ismeretlen szerző egy olyan forrást illesztett, ami eredetileg a Dnyepertől nyugatra eső részek ismertetése lehetett. Ez a szöveghely alapját képezte az ún. „Szkíta négyszög” leírásának is (ami a kutatás szerint leginkább Hekataioszra vezethető vissza), ami egyik alapját képezte a perzsa hadjárat leírásának is - bármelyik korszakra is helyezzük azt Hérodotosz előtt. Hérodotosz a Tanaiszon túlra helyezte az Ariszteasz eposzából származó adatokat. Az adatsor Damasztésznél is megjelent (a fennmaradt töredékek azonban nem adnak megfelelő viszonyítási alapot elhelyezésükre), aki az általános felfogás szerint Hekataioszt használta, márpedig ő is Ázsiába helyezte az isszédonokat (a velük szomszédos arimaszposz nép Aiszkhülosznál is ezen a földrészen található), és ha a „Szkíta négyszög” leírása valóban tőle származtatható, ezen a területen nem is maradt volna számukra hely. A szkíták Ariszteasztól idézett népmozgása Hérodotosznál ugyanakkor egy, a Fekete-tengertől északi irányban elhelyezke126 Kiessling: Héniokhoi (2.), 259-280.