Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2013 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 3. (Tatabánya, 2013)
Tokai Gábor: A Kárpát-medencére vonatkozó ismeretek Hérodotosz korában
102 Tokai Gábor változata ismerhető fel kisebb változtatásokkal, az Isztrosz és a Tanaisz ismertetése nélkül (IV. 51-56.), és egy új folyó és nép (Asiaces ill. Asiacae) beszúrásával. E korai források közé van beillesztve egyrészt a Krím-félsziget leírása ismeretlen forrásból, valamint egy olyan forrásrészlet az agathürszoszokról és szauromatákról, amely leginkább Ephorosz ismeretlen eredetű forrására emlékeztet. E szerint a Maeotisba folyik a Buces folyó, melyet körülvesznek (azaz valószínűleg a két oldalán laknak) az Agathyrsi és a Sauromatae. Ephorosz és Méla (Plinius) kapcsolatára Harmatta említ néhány példát (pl. mindketten a Tanaisz torkolata közelében említik az Ixamatae ill. Iazamatai törzset, ugyanakkor a szerző arra jut, hogy itt mégsem Ephorosz lehetett Méla közvetlen forrása - csakúgy mint a fent említett Agathyrsi - Sauromatae forrásnak sem, inkább közös ősforrásra gondolhatunk mindkét esetben), amiből lényegében csak a Szauromatai Günaikokratumenoi névegyezés marad,102 ez viszont pszeudo-Szkülaxnál is ebben a formában szerepel.103 Mélát (II 6) és pszeudo-Szkümnoszt (816.; azaz talán ebben az esetben is Ephoroszt) Tomaschek is együtt említi, harmadikként Hérodotoszt (IV.53) megnevezve a Borüszthenész leírása kapcsán,104 melyek szerinte egy korai forrásra vezethetők vissza, ugyanis mindhárom szövegben vannak közös részek, így pl. hogy a folyó 40 napig hajózható.105 Mivel azonban Méla itt egyértelműen Hérodotosz leírását használja Szkítia folyóiról, a Mela-Ephorosz kapcsolat tekintetében a hasonlóság érdektelen. Véleményünk szerint tehát Plinius a térség ismertetésénél alapvetően Mélát használta fel, amelyet elsősorban csak a part menti területek leírásánál dúsított fel máshonnan származó adatokkal. A látszólagos eltérések megítélésünk szerint főleg két okra vezethetők vissza: egyrészt az ismertetése a hasonlóképpen megjelenő területekről mintha az adatok térképre vetítése utáni leírási „útvonalakból” adódna, másrészt pedig a kortárs térképészet megoldásaiból, vagy esetleg saját elméleti meggondolásaiból. Míg az előbbi eset egy rekonstruált térképen sokkal könnyebben követhető, az utóbbira mindenképpen szöveges magyarázat szüksé102 Harmatta 1941, 19-20. 103 F. Gisinger: Skylax (2.), 638. 104 Tomaschek: Borysthenes, 737.; Id. Skymn. 811-817. és Mela II. 6. 105 Gatterer és Bayer szerint az ellentmondás kikerülése érdekében a 40 napot 14-re kell javítani, ld. Tomaschek: Borysthenes, 737. ges. Ebből a szempontból talán a legfontosabb az, hogy Plinius a Hypanis (Bug) folyót a Tyra és a Borysthenes közül kihagyja, és azt a mellékelt magyarázatok alapján Méla (Hérodotosz) Hüpakürisze helyén említi. Kiessling szerint a kései földrajztudományban a Hüpanisz Agrippa térképe óta jelenik meg a Borüszthenésztől keletre,106 kézenfekvőnek látszik tehát, hogy Plinius is emiatt helyezte át a folyót. Ennek elsődleges következménye, hogy (Méla térképét alapul véve) az említés nélkül maradt Hüpakürisz, amely Mélánál már egyébként is rövidítve (Ypacares) jelent meg, mint a Karkinyit- öbölbe Carcine városánál torkoló folyó, Pliniusnál tovább rövidülve (Pacyris), és eredeti összefüggéséből teljesen kiszakadva lett ábrázolva. Kiessling az ezzel kapcsolatos Navarum (Plinius), Nauaron, nauaroi (Ptolemaiosz) neveket a neuroszokkal kapcsolta össze ,107 ez azonban Pliniusnál Neuroe alakban szerepel. Navarum tehát feltehetőleg egy tényleg létező „oppidum” lehetett a Carcine-i öbölben, Ptolemaiosznál pedig a nevek közvetve valószínűleg Pliniustól származnak. Mint láttuk, Mélánál az ismeretlen eredetű „Agathyrsus-Buces-Sauromata” forrás Buces folyója csak véletlenül került a hérodotoszi (redukált) „Szkítia folyóinak leírása” alapján az Ypacares és Gerrhus mellé (és míg az előbbi a Maeotisba, az utóbbiak Hérodotosz alapján a Carcine-i öbölbe torkoltak). Plinius leírásában az „ Ypacares” helyén említett Hypanis és a Gerrhus a Buges (Buces) folyóval összefogva már a Maeotisba ömlenek. Mivel a további leírásban ezt Scythia Sendica-nak nevezi, valószínűnek látszik, hogy az itt szereplő adatokat olyan kortárs források alapján kapcsolta össze, amelyek a Szindiké területén a Maiótiszba torkolló Hüpanisz (Kubán) vidékének leírásából származtak - ld. pl. Sztrabón ismertetését (XI. 2.9.), akinél az „Antikeités (másoknál Hypanis)” egyik ága a Korokondamitis-tóba (talán a pliniusi Coretus) ömlik, maga a tó pedig a tengerbe (a Maiótisba). Mivel pedig Pliniusnál a Hypanis a Maeotis nyugati végének térségében szerepel, azt az öblöt, amelyet egy turzás választ el az Azovi-tengertől (sapra limné ,rothadt mocsár’ Sztrabónnál, VII.4.1.) és ahová a feltételezett azonosítás alapján a Hypanis logikusan torkollhat, feltehetően a Buges folyó alapján nevezte el Buges-tónak (amelyet Ptolemaiosz ezek után már valós földrajzi alakulatként Bükai-tó néven említ). A Gerrhosz Plinius kortársánál, Valerius Flaccusnál is ugyanebbe az öbölbe 106 Kiessling: Rhipaia őré, 898. 107 Kiessling: Hypakyris, 203-204.
