Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2013 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 3. (Tatabánya, 2013)
Tokai Gábor: A Kárpát-medencére vonatkozó ismeretek Hérodotosz korában
100 Tokai Gábor a pszeudo-Szkümnosznál megjelenő adatokat is.96 E források alapján természetesen semmi nem utal közvetlenül arra, hogy az elképzelés eredete korai időkre nyúlna vissza. Mivel azonban az ión geográfiának éppen a kései antikvitásban volt a legnagyobb tekintélye, egyáltalán nem lehet kizárni annak a lehetőségét sem, hogy Ammianus Marcellinus, Eusztathiosz és Sztephanosz Büzantiosz adatai ténylegesen korai szerzők megállapításait tükrözik. Véleményünk szerint e mellett szól az a Bevezetésben említett történeti-földrajzi adalék is, mely szerint ekkoriban az Azo- vi-tenger valószínűleg jóval kisebb területre terjedt ki, s ezáltal sokkal inkább volt tekinthető egy belső tónak, mint a térség földrajzi képét alapvetően meghatározó földrajzi alakulatnak. Folytatva Ephorosz leírásának elemzését, a következő egység ezek szerint már a Don-Azovi-ten- ger vonalán túl lévő terület leírása lehet, amely pedig feltűnően hiányzik a Hérodotosz által közvetített Szkítiából (ld. Kubán-vidéki kurgánok, Kelermesz). A Pantikapészen túl lakó Limnaioi (tóvidékiek), így bizonyára a Maiótisz-tó túloldalának lakóira vonatkozott, amit Hérodotosz (ill. közvetlen forrása) nem tudott értelmezni, s ezért kihagyott. Mielőtt ezen a vonalon tovább haladnánk, Ephorosz leírásának nagyvonalúságát szeretnénk egy közvetlenül nem ide kapcsolódó szövegrész vizsgálatával párhuzamba hozni, ill. az elemzés eredményeivel a feltételezésünket megerősíteni. A „szkíta négyszög” Szkítia sematikus leírása (IV. 99-101.) alapján (melyet a kutatás Hekataiosztól származtat),97 ami a Duna torkolata és a Kercsi-szoros közti pontokat megszakítatlan, nyugat-keleti irányú partvonalként köti össze (ez még Ptolemaiosz fél évezreddel későbbi térképén is így jelenik meg), azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az eredeti forrásban a Karkinyit-öblöt csak egy mély beszögellésnek, és nem a partvonalat alapvetően meghatározó földrajzi alakzatnak tekintették. Ugyanezt látjuk alátámasztani a szövegrész későbbi megjegyzése által is, mely sze96 Erich Diehl: Pantikapes (1), 826. ill. pszeudo- Szkümnoszra: 825. Diehl további munkásságát nem ismerjük, elképzelhetőnek tartanánk azonban, hogy a Hérodotosz és Ephorosz által is idézett ősforrás alapján esetleg már jóval előttünk hasonló következtetésre juthatott. 97 Borzsák 1936, 12.; Harmatta 1941, 30. Belső ellentmondások alapján a „szkíta négyszög’ Kiessling szerint is korábbi Hérodotosznál, ld. Kiessling: Hypakyris, 198. rint Szkítia területe „a szárazföldbe éppannyit nyúlik be, amennyit a tengerpartból elfoglal”, azaz a tengerparti részek itt is lényegében egy megszakítatlan vonalra látszanak következtetni. Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy a Bevezetésben részletezett okok miatt az Azovi-tenger legnyugatabbi pontja ebben az időben (a különböző mérések alapján adódó 4-10 m-es alacsonyabb vízszinttől függően) 110-150 km- re volt a Karkinyit-öböl beszögellésétől, logikusnak tűnik az a feltételezés, hogy a korai tudósítók számára a mai Krím-félsziget területe nem a tengerek által körülhatárolt földrajzi egységként (azaz félszigetként), hanem a szárazföld részeként jelent meg. Mivel a tenger vízszintjétől függően az Azovi-tenger is csak fele/negyede volt a mai kiterjedésének, a korai utazók ezt is inkább csak egy belső tónak, ill. a Don kiszélesedésének tarthatták, semmint a térség földrajzi viszonyait lényegében befolyásoló földrajzi alakzatnak. (Hérodotosz hasonlatát az egységesnek bemutatott szkíta etnikumba beékelődő, idegen nemzetiségű tauroszok helyzetének megvilágosí- tására Jacoby egyértelműen közbevetésnek tartja ,98 amihez véleményünk szerint a fentebbiek értelmében a Krím ún. „köves Kherszonészosz” megjelölése is kapcsolható, amelynek a félsziget volta a vízszint folyamatos emelkedése miatt a szerző korára már egyértelművé válhatott.) Az Ephorosz által idézett leírást ugyanilyen nagyvonalúnak tarthatjuk. A szkíta területek Dnyeper és Kercsi-szoros-Azovi-tenger-Don közti részének földrajzi tekintetben árnyalatlan bemutatása - azaz hogy elvárásaink ellenére nem említi a Krím-félszigetet - a fentebbiek alapján nagyon is elképzelhetőnek látszik. A Limnaioi (így egyszerűen, nem pedig Maiótidai) Ephorosz általi említését mindenesetre a fenti feltételezés - miszerint valószínűleg ekkoriban sokkal inkább egy belső tavat, és nem egy önálló nevű földrajzi egységet láttak a kisebb területű Azovi-tengerben - alátámasztani látszik. A jelek szerint tehát az eredeti forrás az egész Szkítia területét átfogta az Isztrosztól az Azovi-ten- gerig és a Donig, ill. azon túl terjedő területekig, amelyet azonban egyik szerző sem ismert fel. Ephorosznál itt a nomádok apropóján egy etnográfiai jellegű kitérő következik, majd a Maiótisz közelében, de még a Tanaiszon innen lakó szauromaták, gelónoszok és agathürszoszok említése (pszeudo-Szkümnosz 858-873.). Világosan látszik tehát, hogy két újabb, önálló forráshelyet dolgozott Jacoby: Herodotos (7), 256. Gisinger szerint azonban ez a hasonlat is Hekataiosztól származik, ld. F. Gisinger: Geographie, 562.
