Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2013 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 3. (Tatabánya, 2013)
A. Pál Gabriella–Kisné Cseh Julianna: Ós-, római- és Árpád-kori feltárások Vértesszőlős határában. Előzetes jelentés Vértesszőlős 92/2 lelőhely megelőző feltárásáról
Ős-, római- és Árpád-kori kori feltárások Vértesszőlős határában 9 Vértesszőlős - I. sz. főút lelőhely László János szondázó feltárása, 2008. A terület tulajdonosainak kérésére került sor a lelőhelyünktől közvetlen északra fekvő, jelenleg szintén mezőgazdasági művelés alatt álló terület kutatására. A feltárás során a Makó kultúra gödre, a középső bronzkori Mészbetétes Edények kultúrájához tartozó temető 13 sírja, az Urnamezős kultúra településrészlete, római kori „alapozásmaradványok”, 12-13. századi településobjektumok, építési áldozat maradványai kerültek elő.13 VÉRTESSZŐLŐS - 92/2 LELŐHELY: A FELTÁRÁS EREDMÉNYEI A feltárással érintett terület a Budapest-Győr vasútvonal és az. 1 számú főút közötti található, a Vértesszőlős-Tatabánya közötti határszélen. Tőle északra, egy vízmosással elválasztva terül el, ahol 2008-ban László János folytatott szondázó ásatást. Az 1. számú főút kéleti oldalán, a hegylábig húzódva található Vértesszőlős-Sztrádapark lelőhely, ahol a megelőző években folytak feltárások. A 2009-ben feltárt terület nagysága 1.2 ha volt. A megelőző feltárás május elejétől augusztus közepéig tartott, de az utómunkálatok őszig elhúzódtak, az év végére pedig megtörtént az épületek geofóliás borítása és a visszatemetés. A munkákat befejezni nem tudtuk, mivel a beruházó elállt a tervezett beruházás megvalósításától. A terület egy részén csak a jelenségeket rögzíthettük, a megtalált objektumok egy részét pedig csak részben sikerült feltárni, ugyanakkor az is kijelenthető, hogy ezen a területen, az Által-ér partoldalában található a környék egyik leggazdagabb régészeti lelőhelye, mely teljes feltárása esetén számos kérdésben új információkat nyújthat. A lelőhelyet több újkori bolygatással rongálták. A legsúlyosabb a vasút építése volt a 19. században, ez a római lelőhely egy részét meg is semmisítette. Az erősen erodálódó, vékony humusz állandó szántása pedig a különböző korszakokból származó rétegeket bolygatta és keverte össze. Nehezítette a munkánkat, hogy az Által-ér partja, a különböző korszakokban bekövetkezett klimatikus változások eredményeként, időszakosan víz alá került és az agyagos, iszapos üledék egybefüggő rétegében helyenként igen lassan lehetett az egymást metsző, különböző korszakokhoz tartozó objektumokat egzakt módon elkülöníteni.14 13 László 2010, 65. László 2001, 48. A leletanyag feldolgozásának megkezdését akadályozta, hogy a Tatabányai Múzeum központjának is helyet adó épület felújítási munkálatai miatt 2009 végétől meg kellett kezdenünk a kiköltözést. Ideiglenes raktárbázisunkra folyamatosan telepítettük át a gyűjteményeket 2010-ben. Míg a leletanyag válogatását, restaurálását a költözés, a feltárás befejezését a forráshiány akadályozta. A feldolgozó munka felgyorsítása érdekében bekapcsolódott a munkába egy fiatal kutató is, Csikó Anna, aki a római épületek feldolgozását vállalta. Az ELTE Ókori Régészeti Tanszékére benyújtott szakdolgozatának átdolgozott változata jelen évkönyvben olvasható.15 A felújított múzeumépületbe történő visszaköl- tözésre 2013-ban kerülhetett sor, s ezzel párhuzamosan az év végén megtörtént a régészeti gyűjtemény zömének revízióval egybe kötött visszatelepítése. Az érdemi munkát csak ez után tudtuk megkezdeni, melynek első lépése az előzetes jelentés közreadása. Az előzetes terepbejárás ill. a szomszédos területek korábbi feltárásai alapján számítottunk a több rétegű lelőhelyre. Már az ásatás első napjaiban, a vékony humusz réteg gépi eltávolításakor jelentkezett nagy mennyiségű megmunkált kő utalt a római lelőhelyre. Ugyanakkor már ekkor felfigyeltünk a más típusú, a rómaitól eltérő elrendezésben felbukkanó édesvízi mészkövekre. Ezek, a feltehetően tatabányai lelőhelyű, zömében nagyméretű kövekből álló kőkörök rajzolták ki a későbronzkor eleji, a Halom- síros kultúra és a korábbi, a Mészbetétes Edények Népe keveredését mutató, feltehetőleg első generációs temetőt. A bronzkori rétegek közül azonban nem ez tűnik a legkorábbinak. A Dunántúli Mészbetétes Edények kultúrájának néhány gödre, árokrészletek és a X. szelvényben megfogott földfelszíni ház töredéke utalhat egy, a temetőnél korábbi település meglétére. A feltárás befejezése miatt felhagyott területeken számos egyéb őskori jelenséget is észleltünk. Ezeknek a foltoknak a kibontására nem volt lehetőségünk. Nem tisztázódtak az összefüggései a VII. szelvényben megtalált, feltehetően alapozási ároknak sem. A biztosan őskori jelenségek száma 37, de vannak bizonytalan, leletanyag nélküli objektumok foltok is. Az ásatáson, a IX. szelvényben, az 1. római ház keleti vége alatt megfogott bronzkori gödör esetében merült fel, hogy esetleg sír volt. Hamvakra utaló nyomok ugyan nem kerültek elő, de a kerámia jellege és helyzete jelképes sírra is utalhat. A leletanyag további feldolgozása adhat választ arra a kérdésre, hogy ebben az esetben vajon a területünk mellett ta15 14 Csikó 2014.
