Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2013 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 3. (Tatabánya, 2013)
A. Pál Gabriella–Kisné Cseh Julianna: Ós-, római- és Árpád-kori feltárások Vértesszőlős határában. Előzetes jelentés Vértesszőlős 92/2 lelőhely megelőző feltárásáról
10 A. Pál Gabriella - Kisné Cseh Julianna lálható, középső bronzkori temető széle vagy újabb sírcsoportjának tagja, esetleg a területünkön megtalált, a középső- és későbronzkor átmenetére tehető temető egyik sírja volt-e. Az 1. kőkör alatt találtunk egy egyértelműen jelképesnek meghatározható temetkezést, itt ugyanis a kőhalom alatt csupán egy jellegzetes, halomsíros kis bögre került elő, emberi maradványok nélkül. A BRONZKORI TEMETŐ (3-4. TÁBLA) A feltárás során egy nagyobb kiterjedésű halomsíros temető 8 sírja került feltárásra. Amint az a légi fotókon nyomon követhető, a temető a területtől közvetlen északra fekvő szántóföldön folytatódik tovább. A sírok mélysége viszonylag sekély, a lehumu- szolt felszíntől 50-80 cm. Átmérőjük 5-8 m között változott, egy, a minden bizonnyal már a bronzkorban kirabolt (VIII. kőkör) sír kivételével, mely az átlagnál jóval nagyobb, megközelítőleg 10 m átmérőjű lehetett.16 3 szórthamvasztásos és a már említett jelképes sír kivétel a többi csontvázas volt. Mind a hamvasztásos, mind pedig a csontvázas sírok halottad kőből rakott „építménybe” helyezték, az alul nagyobb mészkövekből kialakított sírhely-alapra szárazon rakott mészköveket helyeztek, s azt szintén nagyobb tömbökkel zárták le. A sírhoz kiásott földet a „kőkamrákra” visszahelyezték, s az így kialakított földhalmot - feltehetőleg annak védelme érdekében - nagyméretű mészkövekkel rakták körbe. A halmot nem kősor, hanem egymásra - szintén szárazon rakott - kőtömbökből összeállított „kerítés” övezte. A mészkövek nem a vértesszőlősi édesvízi mészkövekhez, mésztufához tartoztak, a Gerecse távolabbi területéről hozhatták azokat (pl. Tatabánya környéke). A sírokat egy kivételével (3. tábla 4-6.) már a bronzkorban kirabolták, újkori bolygatás nem volt megfigyelhető. A sírok betöltése hamus, faszenes kevert barna föld, bontásuk során jelentős mennyiségű állatcsont- és kerámiatöredék került elő, köztük mind a Halomsíros, mind pedig a Mészbetétes Edények kultúrájának töredékei. Ugyanezt tapasztaltuk az egykori földhalom betöltésében is, valamint a kőköröket alkotó kövek közötti földben. Helyzetük s mennyiségük alapján nem véletlenül kerültek a sírba, minden bizonnyal a Mészbetétes Edények kultúrájánál már megfigyeltekhez hasonló halotti rituálé maradványai lehetnek. A temetkezési szokásokhoz jelenleg még a következőket tudjuk hozzátenni. A már említett leletek mellett több sírból is kerültek elő okkerrögök, a IV. kőkör egyik kövén pedig sárga okkerfesték maradványai voltak megfigyelhetőek. A sírból előkerült kerámiatöredékek egy része nem bedobált, hanem szisztematikusan, a temetéssel egy időben behelyezett nagyobb töredékek voltak, két esetben a töredékekkel megegyező nagyságú agyagtömbre helyezve (IV. és VII. kőkör). Az ásatás kényszerű megszakítása miatt ugyan nem volt lehetőség a kőkörök felszedésére, de ahol a későbbi építkezések érintették, részben bolygatták a sírok övezte kőfalat, ott újabb sír került elő. Az 1. sír (VI. kőkör, Str. 0264) és a VII. kőkör (Str. 0337) bontásánál volt alkalmunk megfigyelni. Az 1. sír kirabolt - s a rablás következtében a medence csontok felett bolygatott - nyújtott csontvázas női temetkezés volt, ÉNy-DK-i tájolással. Két korongos fejű tű, combcsontjai között két áttört keresztes csüngő és a ruháját díszítő bronzpitykék kerültek elő, alsó lábszárcsontjai alatt egy egyfülű bögre feküdt. A sír kőkörét római objektum bolygatta, aminek felszedésekor a kőkör római omladék által érintett részlete alatt egy csecsemősír került elő. A VII. kőkört mind a római, mind pedig az Árpád-kori építkezés érintette (5. tábla 3-5). A római korban köveit felhasználva egy gödör (hűtőgödör vagy víznyerő gödör) peremét erősítették vele, amit az Árpád-korban egy földbe mélyedő ház kemencéjének kőépítményéhez használtak fel. Bontása során csupán az érintett köveket mozdítottuk el az objektumok tisztázása érdekében, ami alatt egy, a föld súlyától összenyomott ép edény (4. tábla 4.), kerámiatöredékek és kalcinált csonttöredékek kerültek elő. Mindezek alapján itt is számítani kell arra, hogy egy-egy kőkör a központi síron kívül több temetkezést is tartalmazhat. A leletanyag tisztítása ugyan megtörtént, de a restaurálás csak a múzeum visszaköltözését követően indulhatott meg, így csupán az ásatási megfigyelések, az ép edények és a bronztárgyak nyújtanak fogódzót kulturális hovatartozásuk pontosabb meghatározásához. A sírokból előkerült kerámia és fémanyag a középső bronzkor végi, késő bronzkor eleji közösségek lelet-együttesei közé tartoznak. Emlékanyaguk először a Szőny-Nagymagtári, -Cecília és Esztergom - Vár utca temetőrészletekben, valamint a Süttő- Nagysánctetőn feltárt településrészleten kerültek elő Komárom-Esztergom megyében, amit a kutatás késő magyarádi csoportok helyi betelepülésének 16 Az egyetlen sír, melynek kőköre is sérült volt.
