Kisné Cseh Julianna – Kiss Vendel (szerk.): Tatabányai Múzeum 2011 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 2. (Tatabánya, 2012)
Horváth István: A tata-tóvárosi angolkert forrásai – kísérlet Budapest vízellátására
A tata-tóvárosi angolkert forrásai... 89 3. kép A források vizét szállító csatorna tervezett nyomvonala (a beadvány melléklete) gi fokban kifejezve,22 „a tatai víz ezen szempontból tekintve is jó minőségűnek volt mondható”.23 Ami a jó ivóvíz hőmérsékletét illeti, Horusitzky szerint annak maximális értéke nem lehet több, mint 10-12 °C. A terv alapját képező angolkerti források azonban átlagosan 20 °C-os vizet szolgáltattak, a beadvány készítőinek indoklása szerint ugyanakkor a forrástól Budapestig tartó hosszú út során a víz lehűlne any- nyira, hogy a fővárosi háztartásokba már az elvárt hőmérsékletű víz jusson. Ennek érdekében a víz szállítása szinte kizárólag földalatti csatornában történt volna, a víz 78 km-t megtéve, körülbelül 30 óra alatt jutott volna el Budapestig. A források vizét egy gyűjtőmedencébe vezették volna, innen „a földbe fektetett csatorna által nyomás nélkül Tatától egyenesen a hegyek alján a Dunáig vezettetnék, hol Du- na-Almás és Neszmélyt megkerülve Süttő, Piszke és Nyerges-Újfalu felé venné útját. Nyerges Újfalutól mindig a hegyek tövében haladva a dorogi völgybe jutna, egész Leányvárig, a hol egy szivattyútelep létesítendő, mely által a víz az ott alkalmazandó kisebb reservoirba [víztározó, gyüjtőmedence] emeltetnék. E pontról a víz természetes eséssel folyna a Budai reservoirig és pedig egyenest Csévnek, hol 22 Horusitzki 1923, 61-62. Wartha 1887, 167. egy 4,5 km hosszú tárna által a vízválasztó hegyeken keresztül hatolna. E vízválasztón túl a vörös vári völgybe érve, a csatorna természetszerű menetét venné a hegyek oldalán, Vörösvárt és Solymárt érintve, a csúcshegyi dűlő mentén Kis-Czell mellett egész a Józsefhegyig, hol a nagy reservoir alkalmas helyen építtetnék. Miután ezen reservoir magassága 165 met. a tenger színe felett, a város átlagos járdái színe felett 60 met. magasan fekszik, ezáltal eléretett a főv. tanácsa által kívánt 60 met. nyomás s így Budán szivattyú telep létesítése fölöslegessé válnék, mert a víz a reservoirból kellő nyomással, egyenesen a csőhálózatba veendené menetét.”24 A víz hű- lését leginkább a Csévnél létesítendő alagúttól várták a tervezők, mely szerintük akár egymagában is biztosította volna a megfelelő hőmérsékletet. A források vizének viszonylag magas hőfokának ugyanakkor kétségtelen előnye volt, hogy a vízvezeték téli elfagyásától nem kellett tartani. 23 Esterházy-Feszty 1886, 17.
