Kisné Cseh Julianna – Kiss Vendel (szerk.): Tatabányai Múzeum 2011 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 2. (Tatabánya, 2012)
Kiss Vendel: „A munkásságra nevelő hatással lenni.” A bányatársulat által irányított népművelés céljai, eszközei és eredményei a tatabányai bányatelepen a két világháború között
80 Kiss Vendel ezen előadók legtöbbje nem saját polgári foglalkozását érintő kérdésekről tartott előadásokat, ami az egésznek előadás-sorozatnak így egyfajta önképző- köri jelleget adott. Az 1932-es évtől az előadásokkal párhuzamosan az előadói kör is egyneműbbé vált. A pedagógusok mellett csak az orvosok, illetve évi egy alkalommal az egyházi személyek maradtak állandó előadók, s mindezt alkalmi jelleggel egy-egy bányamérnök vagy tisztviselő egészítette ki. Bár az előadások programját hivatalosan a társulati iskolák igazgatója állította össze - egyeztetve azt a vármegyei népművelési titkársággal —, az előadások lebonyolítását a társulat igazgatósága ellenőrizte. A népművelési programok tervezetét és a befejezett programokról szóló jelentést mindig megküldte az iskolaigazgató a központi igazgatóságnak, ahol azokat maga a társulat vezetője, Vida Jenő értékelte. Az igazgatóság értékelése több volt egyszerű formalitásnál. Vida számos esetben véleményezte a lebonyolított programokat, rákérdezett egyes előadásokra, sőt javaslatokat is tett.17 Már a legelső 1924/25. évi előadássorozatról szóló igazgatói jelentés kapcsán komoly észrevételeket és elvárásokat fogalmazott meg a társulat vezérigazgatója. A jelentést tevő Helber Ferenc iskolaigazgató a beszámoló elején a következőképpen fogalmazta meg az előadások célját: „Az iskolán-kívüli népművelés nemes és hazafias célja a fennálló társadalmi ellentétek korlátáit, melyek a társadalom egyes osztályait egymástól elválasztják, mely korlátok közt az egymás iránti gyűlölet és nem a kölcsönös megértés, tisztelet és megbecsülés foglalnak helyet ledönteni s helyükbe a kölcsönös megértést ültetni. Népszerű, tanulságos és hazafias irányú előadásokkal az ügy iránti meleg érdeklődést a hallgatóságban felkelteni ismeretkörét bővíteni.'1'’ A célmeghatározás és a programok részletes ismertetése után az igazgató, kénytelen volt megállapítani, hogy az eredmények szerények voltak: „Sajnálattal kell megemlítenem a telep munkásságának nagy részében gyökeret vert azt a közömbösséget, melyet az iskola ismeretterjesztő előadásaival szemben tanúsít. A hallgatóság a munkásság lélekszámúhoz képest gyéren volt képviselve az előadásokon, különösen Tatabányán. Felsőgalla-Ujtelepen és Felsőgalla-Mésztelepen több jóindulatot tanúsított a munkásság az ügy iránt'.m Vida Jenő személyes szerepéről a vállalati jóléti politika alakításában: Simonik 2007a, 45-50. Helbert Ferenc iskolaigazgató levele 1925. április 1.: MÓL. MÁK Rt. Z 252. 46. cs. 234 d. 511. Vida Jenő válaszában világosan megfogalmazta, miben látja a társulat vezetése a népművelés feladatát: „A most lefolyt sztrájk újabb bizonyságát szolgáltatta annak, hogy mennyire szükséges volna a munkásság oktatása nevelése és a mesterséges agitációval szított ellentéteknek lehető tompítása.19 A helyesen organizált népművelésben e törekvésnek igen alkalmas eszközét látjuk és a Tokodon szerzett tapasztalatok megmutatták, hogy ezzel az eszközzel igen örvendetes eredményeket lehet elérni.'''’ Az előadások hatástalanságának okát Vida abban látta, hogy a szervezők „túlságosan könnyen vették feladatukat”, az előadások megszervezése ötlet- telen, sematikus volt. Az oktató célú előadásokat kísérő műsorszámok a munkások számára érdektelenek voltak, így vonzerőt sem gyakorolhattak. Vida a kritika mellett javaslatokkal is élt az eredményesség növelése érdekében. A tokodi tapasztalatokra hivatkozva a gyerekekkel betanított „apró színdarabok” alkalmazását javasolta, miután ezek szórakoztatják a munkásságot, s nagyobb létszámú gyerekszereplő esetén a gyerekek hozzátartozót is megnyeri az előadások számára. Javasolta még az „oktató irányú mozgóképek bemutatását”, melyet alkalmasnak látott az előadások élénkítésére. Felvetette többek között a programok összeállításának jobb megszervezését is, és javaslatokat tett arra, hogy az előadások szervezésébe „iskolánkon kívüli személyek is bevonhatók volnának.”20 * Az igazgatói javaslatok a következő évek programjaiban maradéktalanul megjelentek. Az előadások között megnőtt a vetített-képes előadások száma, a kísérő műsorokban pedig állandó helyet kaptak az egyfelvonásos vidám darabok. A 20-as évek előadásainak már korábban említett vegyes előadói köre is a vezérigazgatói instrukciók következtében állt ösz- sze. Vida a későbbiekben is figyelemmel kísérte a tanfolyamok lefolyását, szerkezetét, és esetenként konkrét, a tanfolyamok tematikáját érintő kérdésekben is javaslatokat tett. Egyes esetekben egészen közvetlen a kapcsolat a társulat érdekei és az előadások tematikájának alakítása között. 1936-ban például a járványkórháznak az idegen (nem a társulat alkalmazásában álló) betegeiről adott kimutatása késztette a vállalat vezetőjét levélírásra. A kimutatásban magas számban szerepeltek gombamérgezésben 19 1925. február 3-tól április 9-ig a tatabányai bányatelepen 10 hétig tartó nagy sztrájk volt. A sztrájk lefolyásáról Isd. Tatabánya története 1. 184— 189. 20 Vida Jenő 1925. április 4-i levele: MÓL MÁK Rt. Z 252. 46. cs. 234 d. 508.
