Kisné Cseh Julianna – Kiss Vendel (szerk.): Tatabányai Múzeum 2011 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 2. (Tatabánya, 2012)
Kiss Vendel: „A munkásságra nevelő hatással lenni.” A bányatársulat által irányított népművelés céljai, eszközei és eredményei a tatabányai bányatelepen a két világháború között
78 Kiss Vendel szélyt jelentő tényezőt láttak a munkásság kulturális szerveződésében, s a hatóság igénybevételével igyekeztek betiltani ezen egyleteket. Éppen a bányászat területén találunk erre példát, a resicai bányamunkások önképző körének megalakítását az oraviczai bányakapitányság a következő indoklással utasította el: „egy oly munkások képző egylete, Resicán az ott létező viszonyok között nem lenne egyéb, idő és pénz vesztegetésnél, s alapja a napi munkájából élő csendes nép erkölcsi romlottságának, a bányaságnál nélkülözhetlen rend és fegyelem bomladozásának s időnként a munka folytatás megzavarásának.”6 A szakszervezetek erősödésének és a szocialista eszme terjedésének a hatására a 19. század végétől jelentek meg azok a törekvések részben állami, részben különféle társadalmi szervezetek részéről, hogy a szocialista eszmék terjedését kulturális eszközökkel, a népnevelés szervezett és részben államilag támogatott eszközével ellensúlyozzák.7 A századforduló táján már külön, a bányászat területén is szakirodalma volt a munkásmüvelődés kérdésének. Ennek alapján a bányamunkások művelődését szolgáló intézmények létesítésének a legfőbb feladata a munkavállalók szokásainak és gondolkodásmódjának a megváltoztatása, ezen belül a békére és „szociális belátásra" való nevelés lett volna.8 A MÁK Rt vezetése már az első világháború előtti időszakban támogatóan lépett fel a munkásmüvelődés területén. Az ebből adódó feladatokat tatabányai bányatelepén a népakadémiai egyesület támogatásával próbálta megoldani. Az 1903-ban alakított Erzsébet népakadémiai egyesület ismeretterjesztő előadások és gyakorlati tanfolyamok szervezésével igyekezett a munkásmüvelődés ügyét előremozdítani. Az alapításról szóló sajtótudósítás a szervezet tanfolyamok által elérni kívánt célját a következőképpen határozta meg: „hátha az elvakult szocializmust adja cserébe a műveltségre szert tett munkásság."9A társulat a népakadémia törekvéseivel való teljes egyetértés jegyében engedélyezte az egyesületnek a társulat közösségi tereinek használatát a tatabányai bányatelepen. A bányatelep legfontosabb kulturális intézménye az 1917-ben átadott Népház nem utolsó6 Szilágyi 1979, 53. Az első világháború előtt az állam által szervezett, részben a munkásság oktatását célzó formákról lásd Gulyás Pál már idézett tanulmányát: Gulyás 1913, 124-127. A munkásmozgalom erősödésére a századforduló táján adott liberális és konzervatív törekvések összefoglalását adja: Schlett 1987. 8 Oczwirk 1914, 351-361. Az Esti Újság tudósítását közli Schlett István: Schlett 1987, 187. sorban a népakadémia tevékenységének volt hivatva helyet biztosítani. A társulat vezetőségének az elképzelése szerint az épületben a népakadémiának „magasabb rendű oktató, ismeretterjesztő hazafias és kulturális célú” előadásokat kellett volna szerveznie.10 11 12 A népakadémiai egyesület tatabányai megalakulására nincsenek pontos adatok, valamikor 1909- 1910 között jött létre, vezetője a társulati iskolák igazgatója volt, és előadói kara is nagyobbrészt az iskolák tantestületéből verbuválódott." A népakadémiai egyesület tevékenysége a bányatelepen azonban a munkásság érdektelensége miatt pár év után megszűnt. A Népházban, mire az elkészült, már csak mozielőadásokat tartottak a népakadémia nevében. A háborút és forradalmakat követően a tantestület és a tisztviselői kar megpróbálkozott ugyan a népakadémia feltámasztásával, ismeretterjesztő előadásokkal „a munkásságra nevelő hatással lenni ”, de mindez az előadók számára olyan kiábrándító eredménnyel járt, hogy azok felhagytak az előadások szervezésével. A munkásság az előadásokat elutasítóan fogadta „mert azokat a tisztviselők és a vállalat részéről cél- zatosnak tekintették!"1 A bányatelep vezetősége a társulat által szervezett népoktatási forma kudarcát tudomásul véve az 1920-as évek elejére felhagyott az előadások szervezésével, nem így a központi igazgatóság. Nagyjából akkor, mikor Tatabányán feladták az előadások szervezését 1922-ben a központ a tokodi bányatelepén „munkásainknak erkölcsi nevelése és szélsőségesen nemzetietlen irányzat elleni megóvása céljából" népművelési tanfolyamot indított.13 A tatabányai bányatelepen 1924 őszétől indultak újra a népművelő előadások, de most már állami irányítással. A Tanácsköztársaság traumája az államhatalmat birtokló konzervatív-liberális hatalmi elit számára is nyilvánvalóvá tette a közvetlen állami szerepvállalás szükségességét a népművelés területén. Ebből a felismerésből jött létre az 123500/1922. VKM rendelet az Iskolánkívüli Népművelés Országos Bizottságának felállításáról. A rendelet követ10 Magyar Országos Levéltár (MÓL) Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársulat (MÁK Rt), Titkárság, Z 252. 46. cs. 234 d. A központi igazgatóság 1924. február 21-i 0978 sz. levele 549-552. 11 A tatabányai bányatelepen az első világháború előtt a társulat által támogatott népművelési tevékenységhez: Kiss 2004. 12 MÓL MÁK Rt. Z 252. 46. cs. 234. d. A tatabányai igazgatóság levele 1924. február 15-i 763. számú levele 553-552. 13 MÓL. MÁK Rt. Z 252. 46. cs. 234 d. 698.
