Kisné Cseh Julianna – Kiss Vendel (szerk.): Tatabányai Múzeum 2011 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 2. (Tatabánya, 2012)
Kiss Vendel: „A munkásságra nevelő hatással lenni.” A bányatársulat által irányított népművelés céljai, eszközei és eredményei a tatabányai bányatelepen a két világháború között
Tatabányai Múzem Évkönyve 2. 77 „A MUNKÁSSÁGRA NEVELŐ HATÁSSAL LENNI” A bányatársulat által irányított népművelés céljai, eszközei és eredményei a tatabányai bányatelepen a két világháború között Kiss Vendel (Tatabányai Múzeum) Az 1891-ben alapított Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársulat (MÁK Rt) a magyar- országi nagyipar egyik meghatározó vállalata volt a 20. század első felében. A cég országos jelentőségű vállalkozássá tatabányai szénbányászatának megindításával vált, a szénbányászat felfutásával párhuzamosan dinamikusan nőtt a cég tőkeállománya és jelentősége. A tatabányai szénbányászat termelési mutatói 1913-ig töretlen növekedést mutattak, a vállalat folyamatos beruházásokkal és a legkorszerűbb termelési eljárások alkalmazásával növelte a kitermelt szén mennyiségét.1 Korszerű termelési és üzletpolitikája mellett a vállalat a közvélemény előtt alkalmazottairól gondoskodó, példamutató szociálpolitikát, komoly munkásjóléti intézményrendszert fenntartó vállalatként jelent meg. A MÁK Rt a tatabányai telephelyén valóban számos munkásjóléti intézményt működtetett, színvonalasan gondoskodott alkalmazottai egészség- ügyi ellátásáról, oktatásáról.* 2 Az alkalmazottakról való gondoskodás részét képezte a művelődési intézményhálózat kiépítése a bányatelepen, aminek elemeit munkásotthonok, munkáskaszinók és a Népház képezték. Felvetődik a kérdés, egy gazdasági vállalkozás miért működtet a szorosan vett gazdasági tevékenységéhez nem kapcsolódó intézményeket? Ráadásul a korabeli forrásokból kiderül, hogy a társulat a kulturális infrastruktúra létrehozása mellett tevékeny szerepet játszott a tartalom kialakításában is. A társulat vezetőinek hivatalos megnyilatkozásaiban a művelődési intézmények mint a munkásjóléti rendszer elemei szerepeltek, ilyen vonatkozásban a vállalat humanisztikus civilizátori szerepét voltak hivatva bizonyítani. A háború után született munkák a vállalat kulturális tevékenységét egyszerűen manipulációnak tekintették, melynek célja a „munkások Tatabánya 1972; MÁK Rt 50 éve. 1942. A MÁK Rt szociálpolitikai tevékenységéről az ezredforduló óta számos kiváló tanulmány született Simonik Péter tollából. A fontosabbak a következők: Simonik 2003, 2007. és 2007a. politikai ideológiai befolyásolása” volt.3 Az ezredforduló óta készült, a vállalat szociális tevékenységét vizsgáló tanulmányok teljesen más megközelítésben, a vállalati szociálpolitika részeként vizsgálták a vállalat közművelődési tevékenységét. Ebben a megközelítésben a vállalati szociálpolitika részét alkotó kulturális intézményeknek a feladata egyrészt a sokféle kulturális háttérrel érkező munkavállalók érték- és normarendszerének egységesítése, illetve a vállalat érdekeinek megfelelő átformálása volt. A jóléti intézmények létrehozásában - így a munkásművelődés támogatásában is —, ugyanakkor fontos szempontot jelentett a vállalat gazdasági érdeke.4 Kérdés ezek utánmilyen, a forrásokból kibontható céljai voltak a társulatnak a népművelés támogatásával, és mennyire tudta a társulat e céljait elérni? Az iskolán kívüli népművelés története Magyarországon a kiegyezés után kezdődött. Nemzeti felemelkedés, polgári fejlődés a kor gondolkozásában szorosan kapcsolódott a műveltség kérdéséhez. A kiegyezést követő időszak a népiskolai hálózat kiépülése mellett a vidéki művelődési egyletek, olvasókörök gyorsütemű alakításának az időszaka. Eötvös József vallás és közoktatásügyi miniszterként első intézkedéseinek egyikeként 1867. július 3-án kelt körlevelében népművelő egyesületek alakítására buzdított.5 Természetesnek tekinthető, hogy az ekkor alakulófélben lévő új társadalmi osztály, az ipari munkásság is létrehozta - szoros kapcsolatban politikai és érdekvédelmi szervezeteivel -, saját művelődési szervezeteit. A hivatalos politika viszonyulása a munkásság kulturális szervezeteihez kezdetben nem volt ellenséges, már csak azért sem, mert az ipari munkásság társadalmi súlya a századfordulóig meglehetősen csekély volt. A munkáltatók egyes csoportjai azonban már viszonylag korán a társadalmi rendre veTatabánya története I. 278-289. Lásd a 3 sz jegyzetben említett tanulmányokat. Gulyás 1913.
