Kisné Cseh Julianna – Kiss Vendel (szerk.): Tatabányai Múzeum 2011 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 2. (Tatabánya, 2012)

Simonik Péter: Egy elfeledett közösség. Adalékok „Tatabánya, Felsőgalla, Alsógallai Izraelita Fiókhitközség” megalakulásának és működésének történetéhez

68 Simonik Péter községek létesültek, amelyek különböző privilégiu­mokkal rendelkeztek (pl. Tata is ide tartozott). A ki­sebb birtokosok pedig legtöbbször csak kevés zsidó családot fogadtak be, és velük külön szerződést kö­töttek. Az Eszterházy család tatai uradalmába költö­ző zsidók többsége kocsmák és épületek bérlőjeként (árendásként), valamint gabonakereskedőként kap­csolódott be a helyi gazdasági életbe.3 Az uradalom központjától távolabb eső tele­püléseken az Eszterházy család a legtöbbször csak egy-két zsidó család letelepedését engedélyez­te. Az 1768/69-es esztendőben felvett adatok sze­rint Alsógalla és Bánhida községekben egy-egy, Felsőgallán pedig két zsidó család is lakott.4 A Bánhidán 1744 óta jelenlévő Per Elias foglalkozá­sát tekintve kereskedő volt, de Felsőgallán ugyanő kocsmát is működtetett, s ugyanezen a településen a vele vélhetően rokonságban álló Per Jákob kereske­dőként dolgozott.5 Alsógallán Herschl Lázár három évre kért és kapott letelepedési engedélyt, évi 10 forint megfize­tése mellett, kereskedelmi tevékenység folytatására. A század végén Bánhida község területén egy újabb kereskedő kezdte meg működését. Lázár Jakab a te­lepülésen évi 65 forint megfizetése mellett folytat­hatta üzleti tevékenységét, amely a kereskedelem mellett - legalábbis a fennmaradt hagyatéki árve­résekben szereplő adatok tanúsága szerint - kisebb kölcsönök folyósítására is kiterjedt.6 A 19. század elején Bánhida területén hét, Felsőgallán pedig kilenc zsidó élt.7 Az 1810-es évek legelején érkezett Bánhidára Schaiber (vagy Saiber) Márkus, aki hosszú évtizedeken keresztül kereske­dőként működött a településen. A kereskedelmi te­vékenység gyakorlása mellett rendszeresen hitele­zett is a falu lakosainak, de elődjéhez (Lázár Jakab) hasonlóan ő is többnyire csak az adós halálát köve­tően juthatott hozzá a pénzéhez.8 A felsőgallai zsidók közül ki kell emelnünk az 1810-es évek végén már a faluban tartózkodó Nobl (vagy Nobel) családot, amelynek feje Nobl Ábra­Gyüszi-Hunyadi 1995, 79. és 81. Edelényi-Szabó 1927, 27. Tatabánya története 1. 1972, 30. Tatabánya története 1. 1972, 39. és Tatabánya Me­gyei Jogú Város Levéltára /TbL/ XV./33. 5. doboz 4. dosszié Homola Márton hagyatéka. Bánhida 1799. Edelényi-Szabó 1927, 27. Tatabánya Megyei Jogú Város Levéltára (a további­akban: TbL) XV./33. 5. doboz 5. dosszié: Bánhidai Béres József meg=halálozván ‘A telkes háza ingó és ingatlan javai általunk megböcsültetvén eképpen eladassanak 1839dik esztendő September 25én. hám zsidó árendásként a községben boltot működ­tetett. Nobl üzleti sikereit jól jelzi, hogy amikor 1832-ben Felsőgallán tűz ütött ki, akkor az érintett 38 háztartás közül Noblék 2946 Ft-os kárt szenved­tek, amelyből csaknem 1400 Ft-ot tett ki a tűzben elégett készpénz összege. Amennyiben ezt össze­vetjük a település lakóit ért kár nagyságával (26.923 Ft), úgy rögvest láthatóvá válik, hogy a kereskedő egyike volt a falu legmódosabb lakóinak. Ezt a hipo­tézist erősíti meg az is, hogy a tűzben elpusztult in­góságok között több olyan tárgyat is találunk, amely a család jó anyagi helyzetét mutatja (pl. két pár ezüst kés és villa, aranypaszomány két aranygyűrűvel, va­lamint réz, cin, vas és porcelán konyhai edények).9 Az 1840-es évek két jelentős változást hozott a vármegyei zsidóság életében. Egyrészt az Eszterhá­zy uradalom területén ebben az évtizedben kezdő­dött meg az áttérés a tőkés gazdálkodásra, másrészt pedig a zsidóság szabad költözködési jogának beve­zetésével (1840) jelentős mértékben nőtt az urada­lomhoz tartozó területekre beáramló és letelepedési engedélyt kapó zsidók (főként árendások) létszáma. Az 1848-as szabadságharc idején az ország kü­lönböző területein felbukkanó antiszemita jelen­ségek arra késztették Szemere Bertalan belügymi­nisztert, hogy a zsidók letelepedési jogát garantáló 1840. évi XXIX. törvénycikkben foglaltak betar­tatása érdekében intézkedéseket foganatosítson. A belügyminiszter 1848. május 13-án Komárom vár­megye vezetőjéhez eljuttatott levelében a következő feladatok elvégzésére utasította a vármegye vezeté­sét. A vármegyének öt napon belül bizottságot kel­lett alakítania a megye területén élő zsidók összeírá­sára, majd két hónap alatt ezen munkát el is kellett végeznie, s az eredményeket a belügyminisztérium­ba megküldenie.10 A vármegye alispáni hivatala két hónappal ké­sőbb el is küldte a belügyminiszternek a zsidóság helyzetére vonatkozó jelentését. E szerint Komá­rom vármegye területén az 1840-es évektől kezdő­dően jelentős mértékben nőtt a zsidóság lélekszáma, amely részben bevándorlásuk növekedésével, rész­TbL XV./33. 2. doboz 7. dosszié Községi iratok. Conscriptio az Felső-Gallai Lakosoknak el égett vagyonanyaikról 1832. nov. 4. 10 TbL XV./33. 2. doboz. 22. tekercs: Conscriptio Judaeorum 1848 Szemere Bertalan belügyminisz­ter levele Komárom vármegye vezetőjének 1848. máj. 13.

Next

/
Thumbnails
Contents