Kisné Cseh Julianna – Kiss Vendel (szerk.): Tatabányai Múzeum 2011 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 2. (Tatabánya, 2012)
Simonik Péter: Egy elfeledett közösség. Adalékok „Tatabánya, Felsőgalla, Alsógallai Izraelita Fiókhitközség” megalakulásának és működésének történetéhez
Tatabányai Múzem Évkönyve 2. 67 Egy elfeledett közösség. Adalékok „Tatabánya, Felsó'galla, Alsógallai Izraelita Fiókhitközség” megalakulásának és működésének történetéhez Simonik Péter (Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Kar - Győr) Az 1947-ben négy település (Alsógalla, Bánhida, Felsőgalla, Tatabánya) egyesülésével létrejött Tatabánya város elődközségeinek 1945 előtti történetéről viszonylag keveset tudunk. Miután a helytörténeti tanulmányok többsége az 1896-ban a Magyar Általános Köszénbánya Rt. (MÁK Rt.) irányításával megindult szénbányászat és ennek gazdasági és társadalmi hatásaival foglalkozik, ezért az Eszterházy család fennhatósága alá tartozó és a 18. század közepétől ismételten benépesülő szlovákok lakta Bánhida, valamint a németek által lakott Alsógalla és Felsőgalla 18-19. századi históriájáról csak kevés ismerettel rendelkezünk. Az e téren meglévő tudáshiány egyik legfőbb oka az, hogy Tatabánya város elődközségeinek múltjáról szóló források többsége a második világháború alatt szinte teljes egészében megsemmisült, s Komárom vármegye levéltári anyagának megmaradt része pedig jelenleg - rendezetlen állapotban - Szlovákiában, a nyitraivánkai fióklevéltárban található. Ennek ismeretében a helytörténeti kutatók forrásfeltáró munkája csak néhány folyóméternyi anyagra korlátozódhat. Ezt az előbbiekben említett kedvezőtlen helyzetet csak tovább rontja, ha a kutatás fókuszában egy olyan kérdéskör vizsgálata áll, amelyet hosszú évtizedeken át tabuként kezeltek. Ezen témák közé tartozott az elődközségekben élt zsidóság története is. Közel négy esztendeje megkezdett és azóta is tartó kutatómunkánk során magunk is megtapasztalhattuk, hogy a terület kutatója nem számíthat vaskos iratkötegekre és adatbőségre, hanem szinte minden egyes információ megszerzése érdekében több száz dokumentumot át kell olvasnia ahhoz, hogy azokból aprólékos munkával kigyűjtse a téma szempontjából érdekes és értékes adatokat, sok esetben csupán „adatmorzsákat”. Jelen tanulmány célja, hogy a fennmaradt levéltári források felhasználásával bemutassuk a helyi zsidóság és a hitközség megalakulásának történetét, amely egyúttal megfelelő kiindulási alapként is szolgálhat a tatabányai zsidóság 20. századi történetének további vizsgálatához. A zsidóság megjelenése a magyarországi településeken elsősorban a többségi társadalom és az ezen felekezethez tartozók közötti viszony átalakulásával függött össze. A Habsburg abszolutizmus időszakában számos olyan rendelkezés született, amely a korábbi szigorú szabályokhoz képest (pl. be- költözési és földszerzési tilalom, bizonyos foglalkozásoktól való eltiltás stb.) lényegesen elnézőbb volt a zsidókkal szemben, bár hozzá kell tennünk, hogy egyenjogúsításukra ezt követően még csaknem egy évszázadot várni kellett. Mindezek alapján látható, hogy a zsidóság helyzetében a 18. század hozott jelentős változást, így a következőkben azt nézzük meg, hogy mikor és miért érkeztek az első családok a mai Tatabánya elődközségeinek területére. A török világ alatt elnéptelenedő Komárom vármegyei települések 18. századi újbóli benépesülése a térségben egyre nagyobb befolyással bíró Eszterházy család telepítési politikájának volt köszönhető. Egy, a század harmadik évtizedéből származó adat szerint az első zsidó betelepülők (36 család) ún. askenázi zsidók1 voltak, akik főleg Morvaország területéről érkeztek a vármegyébe cseh és német társaikkal együtt.1 2 A zsidók betelepülését nagymértékben elősegítette, hogy a 18. századra már bevett gyakorlattá vált, hogy nemcsak az uralkodó, hanem a nemesek is oltalmukba fogadhatták a zsidókat. Ebben az időszakban a földesúri védelem kétféle gyakorlata alakult ki. A gazdagabb főurak birtokán olyan zsidó 1 Az askenázi szó jelentése ’német’, és arra utal, hogy a kora középkorban egy jelentősebb csoportjuk Németországban és Eszak-Franciaországban élt. A későbbiekben a zsidóüldözések miatt keletre vándoroltak és lengyel, valamint litván területeken telepedtek meg, majd onnan érkeztek az Osztrák- Magyar Monarchia területére, főként Kelet- Magyarországra. 2 Edelényi-Szabó 1927, 28.
