Kisné Cseh Julianna – Kiss Vendel (szerk.): Tatabányai Múzeum 2011 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 2. (Tatabánya, 2012)

Eichardt János–Kutasi Csaba: Oroszlány a Vértes öblében

12

Eichardt János-Kutasi Csaba

zes- (C. ullrichii) és ragyás (C. cancellatus) futrinkák egyik biztos lelőhelye a Majki tavak környéke.

A terület legérdekesebb védett futóbogara a dunántúli vízifutrinka (C. nodulosus), amely sajátos módon, víz alatt mászkálva kutat zsákmánya után. Erre a ritka fajra a Majki-tó, a Pénzes-forrás, és a Labanc-patak vízparti égereseiben akadhatunk. A Mindszentpuszta környéki erdőkben él a vértesi változófutrinka (C. scheidleri vertesensis), kidőlt bükkfák leváló kérge alatt vadászik zsákmányára a lapos kékfutrinka (C. intricatus\ IX. tábla 53.).

A hernyók túlszaporodását gátolja az aranyos bábrabló (Calosoma sycophanta), amely zsákmányáért a fára is felmászik. A behurcolt kártevő lepkefajok megfékezésére az 1900-as évek elején betelepítették Eszak-Amerikába, ahol mára már honosnak tekinthető. Környékünkön a Majki-hegyen találták. Rokona a kis bábrabló (C. inquisitor) szintén áldásos tevékenységet folytat, Majkpusztán és Mindszentpusztán is megtalálható. Hernyójárásos években mindkét faj állománya megnövekszik, ekkor gyakrabban kerülhetnek a szemünk elé.

Két hazai fajuk van a cirpelőfutóknak, melyek közül az egyik Majkpusztán is előfordul. A fekete cirpelőfutó (Cychrus caraboides) hegyvidékeink erdeiben, valamint patak menti égerligetben fordul elő. Jellegzetesen megnyúlt fejükkel és hosszú rá- góikkal könnyen megragadják a házaikba menekült csigákat.

A ganéjtúró bogarak (Scarabaeidae) védett fajai közül a Majki-hegyen a holdszarvú ganéjtúró (Copris lunaris) is előfordul. Fejpajzsa félhold alakú, melynek közepén a hím hátrahajló tülköt visel. Ivadékgondozásuk figyelmet érdemel. Kora tavasszal a földbe 20 cm mélyen kamrát ásnak, ahol a lehordott trágyadarabokból lepényt gyúrnak. A bogárpár együtt marad, július végén a nőstény az érett lepényből kis galacsinokat gyúr, melyekbe petét rak, s ezeket kikelésükig őrzi. Az orrszarvú bogár (

Oryctes nasicornis) hímje fején tülköt visel. Erre a nagy — közel 5 cm-es — sárgásbarna bogárra a Majki-hegy tölgyeseiben akadhatunk. Fejlődhet korhadó tölgyekben, valamint kertészetek, fűrésztelepek kom- posztjában is. Korhadó tölgyekben fejlődik a smaragdzöld színű pompás virágbogár (Cetonischema aeruginosa) is akadhatunk. Ez a bogár a legnagyobb hazai rózsabogárfajunk, egy-egy kifejlett példánya akár a 3 cm-t is elérheti. Rokon fajainak többségével szemben nem viráglátogató, a lombkoronaszintben tartózkodik, ezért ritkán találkozhatunk vele.

A Majki-hegyről ismerjük a szarvas álganéjtúrót (Bolbelasmus unicornis) is, amely az álganéjtúró bogarak (Geotrupidae) képviselője. A hímbogár fején - nevéhez hűen - szarvat visel, azonban a nőstény csak három bütyökkel büszkélkedhet. Ez a ritka, védett bogárfajunk földalatti gombákban él.

A cincérek (Cerambycidae) családjába tartozó fajok csápja általában hosszú, alkatuk nyúlánk és jellegzetes, cirpelő hangot hallatnak. Lárváik fákban, dudvák szárában, vagy a talajban gyökerek között, gyökerekben élnek. A nagy hőscincér ('Cerambyx cerdo: X. tábla 56.) lárvája idős tölgyfákban fejlődik négy éven keresztül. A Majki-hegy tölgyerdőiben régen gyakran pillanthattuk meg, mára állománya megritkult. Időnként az idősebb tölgyesek részleges letermelése után a napfénynek kitett fákban kedvező élőhelyet talál, amin jellegzetes rágásképei árulkodnak jelenlétéről, a repedezett kéreg alatt a kifejlett bogarat is fellelhetjük.

Leginkább farakásokon pillanthatjuk meg a Majkpuszta tölgyeseiben és a Mindszentpuszta környéki bükkösökben is megtalálható gyászcincért (Morimus funereus: X. tábla 58.). Ez a röpképtelen faj hamvasszürke szárnyfedőjén 2-2 bársonyfekete foltot visel. A bükkösök jellemző cincérfaja a havasi cincér (Rosalia alpina, X. tábla 59.). Egész testét sűrű, hamvas kékesszürke szőrzet borítja, előtorán és szárnyfedőin bársonyfekete foltokat találunk. Nagysága (3,5 cm) és színezete révén Európa legszebb bogarai közé tartozik. A Mindszentpuszta környéki bükkösökben is előfordul.

Nedvesebb gyepekben, így a Gesztesi-patak mentén is előfordul a melegkedvelő hengeres szal- macincér (Theophilea subcylindricollis), amely az 1970-es évektől terjedő faj hazánkban. A cincér lárvái (pondrók) a tarackbúza (Agropyron repens) szárában fejlődnek. A kifejlett bogár 1 cm-nél valamivel kisebb, nevének megfelelően keskeny alkatú, színe pedig fénylő kékesfekete. A feltűnő színezetű bíborcincér (Purpuricenus budensis) az alföldeket szegélyező dombvidékek lakosa, ez a védett, viráglátogató faj a Majki-hegyen a szelídgesztenye por- zós barkavirágzatából lakmározott.

A Majki-tavak sekély, növényzettel benőtt részein él a csíkpoloska (Ilyocoris cimicoides). Ez a hazánkban szélesen elterjedt faj veszedelmes ragadozó, a vízi rovarokon, csigákon kívül még a kis halakat is megtámadja. Szúrása az embernek is fájdalmat okoz. Nem érdemes csupasz kézzel megfogni a ragadozó vízi-skorpiót (Nepa cinerea) sem, amely magyar nevével ellentétben az előző fajhoz hasonlóan a poloskákhoz tartozik. A csíkpoloskánál gyakoribb, az állóvizek sekély mocsaras részein vadászik. Ritkább és inkább csak a nagyobb tavakban fordul elő a vízi botpoloska (Ranatra linearis), amely hosz-