Kisné Cseh Julianna – Kiss Vendel (szerk.): Tatabányai Múzeum 2011 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 2. (Tatabánya, 2012)
Eichardt János–Kutasi Csaba: Oroszlány a Vértes öblében
Oroszlány a Vértes ölelésében 13 szú, növényi szárhoz hasonló alakjával, könnyen elbújik a vízinövények között, áldozatait lesből ejti el. Ez az érdekes rovar az oroszlányi tóban is él. A holyvák (Staphylinidae) a bogarak egyik legfajgazdagabb családja, szinte mindenütt előfordulnak, sok vízparti faj is akad közöttük. Ezek közül jellegzetes megjelenésükkel tűnnek ki az apró méretű szemesfutók {Stenns sp.). Az idetartozó fajok közös jellemzője, hogy összetett szemei aránytalanul nagyméretűek. A Majki-tavak partján él a hazai Vörös Könyvben szereplő ritka lápi szemesholyva {Stenus kiesenwetteri). A kétéltű szemesholyvát {Stenus fornicatus) a Vértesben csak a Gesztesi- patak vízparti területeiről ismerjük. Ez a szórványos előfordulású, ritka faj hazánkban jórészt csak a nagyobb mocsár- és lápvidekeken fordul elő. A Kiss Ferenc erdészház melletti tóparton él a ligeti szemesholyva {Stenus excubitor), amely a hegyvidék és a dombvidék erdős tájainak jellemző, ritka állata. A Bokodi-tó partján sorakozó nyárfák barkáiban fejlődik az egyenesorrú hangormányos {Dorytomus filirostris) lárvája. A hangormányosok, nevükhöz hűen potrohúk és a szárnyfedőik össze- dörzsölésével hangadásra képesek. A tóparti homokos területeken, nyár elején, alkonyaikor repülnek a kávébarna színű pusztai cserebogarak {Anoxia pilosa). Lárváik növények gyökereit rágják, a kifejlett bogarak viszont már nem táplálkoznak. A különböző rovarfajok jól alkalmazkodnak a különböző életterekhez, így a négyfoltos kéregfutó {Dromius quadrimaculatus) teste lapított, a kéreg alatti életmódhoz idomult. Ez a színes faj a majki patakvölgyet övező tölgyek kérge alatt fordul elő. A tavak homokos partjain több helyütt korongszerü gömböcfutókat {Omophron limbatum) pillanthatunk meg, amint sebesen futnak járataik felé. Hazánk faunájára új atkafajként került elő Majkról, erdei avarból a Podocinum pacificum nevű nyügatka.33 Ez a ragadozó faj előszeretettel viteti magát álganéjtúró fajokkal {Geotrupes sp.). Megjelenése elég feltűnő, mivel első pár lába nagyon hosz- szú és vékonyabb a többinél. Étlapján ugróvillások, kisebb atkák és rovarlárvák szerepelnek. Majk madárvilága semmivel nem marad el a Vértes más erdeinek madárvilágától. 1969-től 1975- ig Szvezsényi László terepi megfigyelései alapján több védett és ritka madárfajt írt le a területről. A Majki-patak mentén (a Bugér-forrástól) és a mesterséges tavaknál figyelte meg a következő madarakat, melyeknek listája a teljesség igénye nélkül a Kontschán-Ujvári 2008. következő fajokat tartalmazta: kis vöcsök {Podiceps ruficollis), búbos vöcsök {Podiceps cristatus), bakcsó {Nycticorax nycticorax), cigány réce {Aythya nyroca), csörgő réce {Anas crecca), héja {Accipiter gentilis), karvaly {Accipiter nisus), kabasólyom {Falco subbuteo), fogoly {Perdix perdix), haris {Crex crex), jégmadár {Alcedo attis), búbos banka {Upupa epops\ X. tábla 60.), zöld küllő {Picus viridis), szürke küllő {Picus canus), nádi tücsökmadár {Locustella luscinioides), nádirigó {Acrocephalus arundinaceus), cserregő nádiposzáta {Acrocephalus sicrpaceus), foltos és énekes nádiposzáta {A. schoenobenus és A. palustris), örvös légykapó {Muscicapa albicollis), barázdabillegető {Motacilla alba), sárga billegető {Motacilla flava), tövisszúró gébics {Lanius collurio\ X. tábla 61.), és még sorolhatnánk tovább.34 A megfigyelt madarak közül mára egyesek teljesen eltűntek, vagy csak nagyon ritkán kerülnek szemünk elé. A város déli oldalán elterülő rétek, legelők és telepített erdők szinte körbefogják a nádasokkal szegélyezett oroszlányi hűtőtavat, vagy más néven a Bokodi-tavat. Mivel e tó horgászoknak nyújt lehetőséget kedvenc időtöltésükhöz, rengeteg halfajt telepítettek az igények kiszolgálására. A tóban fogható halfajok a következők: ponty {Cyprinus carpio), amur {Ctenopharyngodon idella), csuka (Esox lucius), fogassüllő {Sander lucioperca), lesőharcsa {Silurus glanis), dévérkeszeg {Abramis bramá), vörösszárnyú keszeg {Scardinius erythrophthalmus), ezüstkárász {Carassius auratus gibelio), aranykárász {Carassius carassius), balin {Aspius aspius), pettyes busa {Hypophthalmichthys nobilis), fehér busa {Hypophthalmichthys molitrix), törpeharcsa {Ameiurus nebulosus, korábban Ictalurus nebulosus), fekete sügér {Micropterus dolomieu), naphal {Lepomis gibbosus), szélhajtó küsz (A/burnus a/burnus), compó {Tinea tinea), bodorka {Rutilus rutilus). Védett fajként nádasok szegélyében fordul elő a tüskés pikó {Gasterosteus aculeatus) és az Altal-ér- ből néha felúszó selymes durbincs {Gymnocephalus schraetzer). Természetesen nem csak a Bokodi-tó- ban lehet ezekkel a halfajokkal találkozni, hiszen a város környékén, így Máj kon is, a tavak hasonló lehetőségeket biztosítanak a horgászni vágyóknak. A Vértes lábánál, annak egyik kisebb lankáján terül el Oroszlány. A hegység erdei szinte körülölelik a várost, kelet felől a Majki-erdő, míg nyugatról az aszfaltozott utakkal behálózott tölgyesek határolják (XL tábla 62-63.). 34 Szvezsényi 1979.
