Kisné Cseh Julianna – Kiss Vendel (szerk.): Tatabányai Múzeum 2011 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 2. (Tatabánya, 2012)

Eichardt János–Kutasi Csaba: Oroszlány a Vértes öblében

Oroszlány a Vértes ölelésében

11

bújik meg, majd ha az arra tévedő ízeltlábú rálép, a szövedéket átszúrja csáprágójával s megbénítja azt.

A hegység két ritkaságának számító pókfaja a piroslábú döcögőpók (Ballus rufipes) és a védett bikapók {Eresus cinnaberinus). Ezek kifejezetten a déli lejtők lakói. Nem tekinthetők gyakori fajnak, hiszen az előbbi legközelebbi előfordulása a Sas-hegyen (Budai-hg.) van, míg az utóbbi főként a Vértes déli oldalának lakója.

Egyes fajok nemcsak a sziklagyepekben, hanem a hegylábi legelőkön is gyakran előfordulnak. Ilyen a sziklagyep és a legelő fütakarójában megbújó védett sisakos sáska (Acrida hungariccr, IX. tábla 48.) és a nyíltabb, növényzettel kevésbé fedett talajon saját tárnája bejáratánál gubbasztó, szintén védett pokoli cselőpók (Geolycosa vultuosa\ IX. tábla 49.).

A száraz területeken ritka, szórványos előfordulású holyvákkal is találkozhatunk. Ilyen faj a száraz gyepek, legelők jellegzetes faja a kurtaszárnyú ganajholyva (Philonthus nitidulus). Oroszlányon a Labanc-dűlőben, a legelőn korhadó növényi maradványokon, fadarabok és kövek alatt fordul elő. A hegység füves élőhelyei több színpompás lepkének is élőhelyet biztosítanak. Láthatunk itt Atalanta lepkét (Vanessa atalanta), citromlepkét (Gonepteryx rhamní), hajnalpír lepkét (Anthocharis cardamines) és kis Apolló lepkét (Parnassius mnemosyne) is.

Az araszolólepkék hernyóinak jellemzői, hogy haslábaik hiányoznak, így jellegzetesen araszolva mozognak. Számos fajuk él Oroszlány környékén, egy fajuk természetvédelmi szempontból igen jelentős. Hazánkból írták le 1861-ben a magyar téliaraszolót (Erannis ankerarid). Ez a fokozottan védett, pontomediterrán elterjedésű faj hazánkban éri el elterjedésének északi határát. Az idős karszt- bokorerdők az élőhelyei ennek az egész országban lokális előfordulású fajnak. A Vértesben több helyről, így Majkpusztáról is előkerült.

Oroszlány egyik kiemelt turisztikai látványossága a várostól keleti irányban található majki kamalduli remeteség. Majkpuszta változatos élővilága akár külön tanulmányt is megérdemelne. A cseres-tölgyesek, gyertyános-kocsánytalan tölgyesek és éger-ligeterdők önmagukban garantálják a gazdag állatvilágot. Korábban a folyami rák (.Astacus astacus) a Máj ki-patakban is élt, az újabb kutatások során már csak a remeteség alatti, legnagyobb tóban sikerült kimutatni.32 A patakban rengeteg bolharák (Gammarus sp.), tegzeslárva és kérész-, valamint szitakötőlárva éli mindennapos életét. A

32 Kontschán 2001.

kifejlett szitakötők közül feltűnik a sávos szitakötő (Calopteryx splendens) és a nagyméretű laposhasú acsa (Libellula depressa; IX. tábla 50.).

A pókoknak természetesen, mint mindenhol, itt is számos faja él. A nyíltabb cserjés, magas-füves részeken a koronás keresztespókon (Araneus diadematus) kívül a négyes keresztespók {Araneus quadratus) és a ritkább márványos keresztespók {Araneus marmoreus; IX. tábla 51.) is megtalálható. A patakot kísérő erdők aljnövényzetében farkaspókok {Lycosidae sp.) riadnak meg lépteink nyomán és keresnek menedéket az elhullott levelek között. A nádasokban állaspókok {Tetragnatha sp.) feszítik ki hálójukat az este eljövetelével.

Majkpuszta környékén az 520 hazai futóbogárfaj mintegy 40%-a előfordul. A család nagytestű fajai hazánkban védettséget élveznek, jóllehet számos fajuk az erdők talaján mozgó rovarok leggyakoribb képviselői. Ezek a gyorsmozgású, ragadozó bogarak rendszerint alkonyaikor indulnak zsákmányszerző körútra, étrendjükön meztelencsigákat, rovarlárvákat, férgeket és kisebb ízeltlábúakat találunk. Oroszlány környékéről eddig összesen 16 védett futóbogár-fajt sikerült kimutatni.

A futóbogarakra jellemző, hogy veszély esetén bűzös váladékot bocsátanak ki, ilyen szempontból legaktívabbak a nevükkel is jelzett bűzfutók {Chlaenius sp.). Tíz hazai fajuk közül öt előfordul a Majki tavak növényzettel benőtt partvidékén, ahol sokszor kövek, fadarabok alatt húzzák meg magukat. A fajok közül a szegélyes büzfutó {Chlaenius festivus) országosan is ritka, nagyon dekoratív faj: zöldesen csillogó szárnyfedőjét sárga szegély övezi.

Legnagyobb futóbogarunk a bőrfutrinka {Carabus coriaceus), ez a faj a dunántúli kékfutrinkával (C. germari; IX. tábla 52.) és a ligeti futrinkával (C. nemoralis) együtt Majkpuszta és Mindszentpuszta erdeiben mindenütt megtalálható, az utóbbi faj a Labanc- és a Svandabergi-patak égereseinek is lakója. A domború futrinkát (C. glabratus\ IX. tábla 54.) és a selymes futrinkát (C. convexus) Majkpuszta magasabban fekvő területein és a patakvölgyi égeresekben figyelhetjük meg. Az aranypettyes futrinka (C. hortensis; IX. tábla 55.) hazánk erdeinek egyik leggyakoribb futóbogara, szárnyfedőin - nevéhez hűen - 3-3 sor aranyos gödröcskét visel. Majkpusztán üde gyertyánosban, valamint az oroszlány környéki patakok égerligeteiben él.

A száraz gyepeket kedvelő érdes futrinka (C. scabriusculus) a Majki-hegyen és Pénzes-forrásnál levő szántók szélén fordul elő. Vízparti ligeterdőkben él az egyik leggyakoribb futrinkánk, a mezei futrinka (C. granulatus). A hasonló megjelenésű re-