Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2010 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 1. (Tatabánya, 2011)

Kisné Cseh Julianna: Adatok a Szelim-barlang újabb kutatásának eredményeihez

Adatok a Szelim-barlang újabb kutatásának eredményeihez

93

Melléklet

1. Források a Szelim-barlanghoz

fűződő legendákról

A Szelim barlang Tatabánya legszebb és leglátványosabb kirándulóhelyeinek egyike. A Gerecse nyugati peremén, a Kőhegy csaknem függőleges falában a tengerszint fölött mintegy 300 m-re (a völgytalptól 134 m-re) nyíló barlang nemcsak az alatta elterülő terület történetének legjobb ismerője, de egyben őrzője is; az itt élők történetének, mindennapjainak vagy éppen halotti kultuszának emlékeit őrizte meg az utókornak. így nem véletlen, hogy számos legenda is fűződik hozzá, s széles szájnyílása miatt könnyen felismerhető/felfedezhető barlang az érdeklődő turisták mellett a kincskeresők kedvenc helyszínévé is vált.

„Vittlyuk-hegye, Szent Vit barlangjáról nevezetes hegy. Az előbbieknél alacsonyabb, s az aljában Bánhida falu ékesíti, ugyanis e faluhoz igen közel fekszik. A közepe pedig meredek és látható az egész környékről, amely mintegy négy mérföld szélességű síkság terül el alant. Azon a részen, ahol a legmagasabbra fordul, és meredek szikiéival emelkedik ki, látható Szent Vit barlangja, amelyet egykor táléin azonos nevű remete férfiú látogatott. Fáradságos szakaszon lehet odajutni, de ha elérjük, egy nagy és tágas, s nemkevésbé hosszú üreg látványa téirul elénk. Mert kapu módjára tátong az alanti síkságra, s belül 14 öl a szélessége, három, helyenként több a magassága, de amint folytatódik, öt öl szélességben, mintegy húsz öl hosszú járatot, vagy folyosót képez, sőt beljebb is terjed, jobbra levezet egy igen szűk aknába, amely amint egy járattal leszáll a mélybe, úgy a másik járattal visszatér ismét az előbbi barlangba. Egész ürege száraz, s fala csupasz, teteje mennyezetszerüen boltozatos és világos, középen ugyanis nyitott, mert vágy mesterséges, vag)> természetes módon egy nyílás keletkezett a hegy> tetejéről. Az a hír járja, hogy hajdan, amikor a barbár tatárok és törökök a magyar népet fogságba hajtották volna, s az a barlangba menekült, egy asszony vallomása folytán,- aki szopós gyermekének sírása miatt kijött, majd fogságba esett-, a barbárok/::/felkutatván őket, mivel a barlangba máskép nem tudtak behatolni, felülről mindenkit, aki bent bújt, füstbe fojtottak. Láttuk két halomban összegyűjtve a legyilkoltak csontjait oly nag)> sokaságban, hog)> ilyen csonttömeg rájuk sütötte a vádat; és még hallgassunk arról, amit a régiek vétkesen elpusztítottak. ...A magam részéről hajlamos vagyok ezt a gaztettet a tatárok két dúlásának tulajdonítani, amelyet IV. Béla alatt követtek el az ország és a király ellen." (Bél 1989)

„Az erdőséggel koronázott sziklás hegy alatt nagy szőlő, a határ északi részén déli fekvéssel, melly az alsó- gallai határra is kiterjed. Ezen szőlő-feletti sziklában,... is látszik a Szemiluki barlangnak négyszegletes kaput formáló nyílása, mellyben még most is temérdek embercsontok találtatnak. Szájhagyomány szerint a török háborúk alkalmával sok vidéki lakos, mint a néprege mondja: 7 helység e barlangban keresvén búvóhelyet, midőn a török őket a barlang tetejéni nyíláson jövő füstről észrevette volna, ide befúltak, s a barlangnak lefelé menő szűk nyúlásán a füst nyomait a vidéki öregek ma is mutogatják.’ (Fényes 1851.)

„ ...hogy utunk regényesebb legyen, ezen vonultunk fel, a mint azt az egy-két méter magas lépcsőfokozatok megengedték, ,,torony irányában" a hegyszakadékhoz, melyről már akkor tudtuk egy kísérőül magunkban vett földmívestől, hogy azt „Szelim lyukú ”-nak hívják. A Szelim-lyuk tényleg nem sziklahasadék, hanem lyuk, hegyüreg, mely sok tekintetben hasonlít - bár arányaiban azt meg sem közelíti - a Biharhegy’ségben Rézbánya felett levő „ Portale ’’-hoz. A sziklafalban egy természetalkotta és meglehetősen szabályos boltozatos kapuzat van és ha azon belépünk a barlangszerű nyílásba fejünk felett egy egészen szabályos kör alakú 8-10 méter átmérőjű nyíláson keresztül látjuk az eget és a nyílásba behajló fák ágait. ...A ritka természeti tünemény állítólag egy barlangnak képezte bejáratát, ma azonban ez a barlang csak a képzelet világában van meg, mert bár az üreg egy részén egy keskeny nyílás látható is, azon behatolni teljesen lehetetlen; de nincsen kizárva, hogy ezen nyílás alább kiszélesedik és ha az üregben levő óriási mennyiségű kőtörmelék eltávolíttatnék, abba be is lehetne hatolni.

... Érdekes ezen különös hegyalakulat mint természeti csoda, de érdekes is az a monda is, mi hozzá fűződik. Azt mondják: Sok, sok kereszténynek csontja porlik itt; réges- régen, mikor még a török - m ások szerint a tatár - pusztította hazánk népét, itt ezen a dúsan termő halmos vidéken tisztán csak magyarok laktak (ma a lakosság legnagyobb része német, de tótok is nagy számmal vannak). Egyszer a török (tatár) hordák átcsaptak a Vértesen s a védtelen lakosság házát, vagyonát ott hagyva, menekült ki hova tudott; a nagy zöme isteni ujjmutatásnak vette ezt a nagy lyukai és a barlangba menekült, melynek nyílását kővel, fával eltorlaszolta, jó ideig ezen üregben lappangott, de életét nem menthette meg, mert az ide rejtőzött magyarok közül egy asszony csecsemőjével karján titokban elhagyta a rejteket és szomját oltani a hegy lábánál csörgedező patakhoz ment. E patak mentén volt egy malom, melyben a pogányok lesben állottak, meg akarván várni az elbújt magyarok visszajövetelét. Ok az asszonyt elfogták és addig kínozták, míg honfitársainak hollétét el nem árulta. Ekkor Szelim a pogány vezér parancsot adott ki, hogy a magyarok a barlangban pusztíttassanak el, mit a pogány horda úgy foganatosított, hogy a barlang felső s alsó nyílásaihoz rozsét raktak s azt felgyújtották, mi által hét falu magyar lakossága a füstben megfúlva ott lelte halálát és a bentfuladottak csontjai most is ott porladnak.