Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2010 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 1. (Tatabánya, 2011)
Kisné Cseh Julianna: Adatok a Szelim-barlang újabb kutatásának eredményeihez
94 Kisné Cseh Julianna így pusztult ki e tájon a magyarság, innen kapta az üreg a Szelim-lyuka nevet és azt a malmot, mely - ki tudja hányszor felújítva - ma is áll, hol a pogányok a lappangó magyarokat lesték, ma is lappatár-malomnak nevezik. Mondják, hogy a nép száján fennmaradt ezen mondának tényleg történeti alapja van, hogy a nyílás korábban valóságos barlang volt, hogy nehány év előtt még 30-50 lépésre be lehetett hatolni és hallani lehetett, hogy még mélyebben víz csörgedezett. Tény, hogy az üreg azon része, melyen a járhatatlanak mutatkozó nyílás van, ma is folytonosan nedves, sőt állítják, hogy évek előtt egy vadász kutyája betévedt a nyílásba, mások szerint beeresztették, és az több nap múlva egészen átázva és kiéhezve a hegy másik oldalán a tolnai (Komárom-megye, Tardos mellett) vagy a tornai (Veszprémmegye, Csákvár mellett) határban jött volna ki, mi mind arra mutat, hogy itt valóban barlang volt. (NÉMETH 1894, 41.) ,, ...Nem messze a Turultól van egy hatalmas gyönyörű barlang. Olyan, mint egy nag)>, boltozatos táncterem, fölül nagy gömbölyű nyílással. Ez a barlang az úgynevezett Szelim lyuka. Megírta ennek történetét — már az »öregek« elbeszélése szerint — Jankovits János, Sz.-nek (Vértesszőlősnek-R. M.) buzgó mester-jeg)>zője 1800-ban: szószerint, betüszerint ezeket írván az ő feljegyzéseiben, melyeket megírt: ..Pro gratiosissimis Postens ":»Továba: Binhidi SzüIliik felett való lyuk és Üres kősziklából: a Török Háborúban 7. falubélé népség oda rejtőzöl, és midőn a Szültük felől mosfis látható nagy lyukat bé rakták. Semmiképpen az Ellenség nékiek nem árthatott, mivel Terméskőben hagytak egy hézakot, amellyen ki és béjártak. Történt azonban, hogy azon nép közt egy asszonynak révó gyereke lett volna. Ezen asszony kimenvén, amire a' folyóhoz ér kezeit; és íme a Tüskésbe Logerozó (táborozó-R. M.)Török, tsak hamar me fogatatta, és véle ki valottatta: Ettől mindeneket ki tanulván a Török a mostani Vaskaput által töretvén, azon Kő nagy rejtekhelynek teteit, mint egy szérű, amint most látzik feltörette. És Szalmával megtemvén, mind azon Népséget meg fojtotta, Úgyhogy most is a sok Ember tsontok, De 50 Esztendők elüt enyihány Kotsira való Embersont otiand mind adig hevert, még bizonyos Bánhidi özvegy Oroszlánszkiné a jó Keresztény tselekedetnek Széné alatt egész éltébe Batyuba a Bánhidi Csonttartóba által nem hordatta volna. Ezek fel jedgyeztettek az 80. és 90. Esztendős öregeknek Hiteles tanúbizonyságokba!.« (Törzsök 1912.) „ Ezenkívül azonban régibb időkből eredő szóhagyományok is élnek az itteni lakosság ajkán. Ezek a mende-mondák egyfelől Komáromig, vagy Esztergomig, sőt a budai Várhegyig vezető barlangjáratokról, esetleg alagutakról regélnek, másfelől pedig a háborús idők folyamán az itteni kisebb-nagyobb barlangokba, vagy az említett alagutakba elrejtett kincsekre vonatkoznak. Egyik- másik alsógallai, meg vértesszöllősi ember készséggel bevallja, hogy már ő is áskált a Szelim, vagy valamelyik szomszédos barlang kincse után. Ezek a kincskeresők fűnek-fának azt is elújságolták, hogy aranynak, ezüstnek ug)>an bottal üthették a nyomát, de cserepet és csontokat valóban bőven találtak. És lám, még olyanok is akadtak, akiknek fülében a barlangokban lelhető csontok és cserepek zörgése a legkívánatosabb muzsika. Ilyen vállalkozó és kutató természet a Kessler Hubert mérnöké is, akinek neve a Baradlában végzett nagyjelentőségű fölfedezései révén a barlangkutatás annaleseinek legdíszesebb lapján van följeg’ezve. Kessler, hirtelent gondolva, egy szép napon harmadmagával neki állt és a 45 ni hosszú Szelim barlangban vagy másfél napi ásatással két és fél méter mély próbagödröt ásott. Minthogy! sem idejéből, sem ,,házi pénztár"-ából nem futotta többre, a napfényre hozott „kincsekkel" megrakodva bevonult a Magyar Nemzeti Múzeumba. Itt aztán megfelelő szakemberek vizsgálták meg az ,. anyag"-ot és megállapították, hogy a Szelim barlangot kitöltő üledékben a fölszínhez közel a csiszolt kőkor (neolit) cserepei, a két méter körüli mélységben pedig már a diluvium ősemlőseinek csontmaradványai rejtőznek, ” (GaáL 1934) „ 4. Bánhida község határában Esterházy Ferenc gróf tata-tóvárosi hitbizományi uradalmában a bánhidai véderdőben van a Szelimbarlcmg, amely 35 m hosszú, 13 m magas. A boltozat tetején nyílás van. Ez a barlang a bánhidai Turulmadár emlékétől északra, 298 m tengerszintfeletti magasságban fekszik. Azt beszélik erről a barlangról, hogy a törökök betörésének idejében, Bánhida község lakosai számszerint mintegy hétszázan, holmijukkal és állatjaikkal, Szelim basa serege elől, ebben a barlangban s illetve az abból nyílott folyosókban húzódtak meg. Egy gonosz ember azonban ezt elárulta a török vezérnek, Szelim basának, aki tüzet gyújtatott a barlang nyílásában, minek következtében a barlangba és folyosókba szorult emberek és állatok elpusztultak. A vértesszöllősi plébánián őrzött Canonica visitatio szerint, egy szőllősi nemes asszony a X V111. század elején ráakadt a csontvázakra, azokat a barlangból elvitette és eltemettette. " (Földváry 1935, 173.) „A másik ilyen nevezetes barlang a bánhidai Szelim- lyuk. ... Múltjáról kétféle verzió is kering a köztudatban. Az egyik szerint a Szelim-lyukba Szolimán (Szelim) seregének közeledtére rejtőzött a vidék lakossága, de - vízkeresés alkalmával — felfedeztetvén a törökök a nyílást betömték s rájuk gyújtották, úgy, hogy mind bennvesztek. Egy másik — kevésbé ismert — verzió szerint egyik vértesi (talán a vitányi) várból a várnagy neje és gyermeke itt menedéket és vizet keresett, de a bennrejtőzött lakók elutasították. A kétségbeesett nő a hegy alatti Labanc-pataknál lappangó tatárokra akadt s bosszúból elárulta a rejtekhelyei, de a tatárok őt is felkoncolták s mivel a barlangba a keskeny Farkaslyukon nem juthattak be, a hegy tetején nagy lyukat ástak, míg a megbolygatott boltozat lezuhant, maga alá temetve a menekülőket és két helyen kidöntve a barlang oldalfalait. Azt is regélik, hogy itt rejtette el Szelim szultán
