Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2010 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 1. (Tatabánya, 2011)
Riesing István: A Várgesztesi-medence élővilága
5« Riesing István a régmúltban igaz is volt. A valamikori erdőirtás és az erdő visszaalakulását megakadályozó rendszeres legeltetés, kaszálás és futballozás következtében jött létre a ma látható kaszáló. Napjainkban pusztán a kaszálás tartja fenn, mert a községben potenciális legelőállat-állomány nincs. A többszintes lágyszárú szintjében a zsombékoló bugás sás (Carex paniculata) és zsombéksás (C. data), a fehér tippan (Agrostis stolonifera), a réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis), a francia perje (Arrhenatherum elatius), a réti imola {Centaurea jacea), a csomós ebír {Dactylis glomerata), a gyepes sédbúza (Deschampsia caespi- tosa), az őszi kikerics {Colchicum autumnale) és az őszi vérfű {Sanguisorba officinalis) osztozik a legnagyobb gyakoriságban. A fásszárúakat egy- egy rekettyefűz és mézgás éger {A In its glutinosa) képviseli. Az őszi vérfű („Blutstrupf!) a vallási népszokásoknál kap szerepet. Más virágokkal csokorba szedve Boldogasszony napján viszik a gesztesi templomba. A megszentelés után a padlásokra kerül, hogy távoltartsa a rosszat (pl. a villámcsapást). További érdekessége, hogy a mirmekofil fejlődésű vérfű boglárka (Maculinea teleius, lepkefaj) tápnövénye. Mirmekofilia alatt azt a speciális kapcsolatot értjük, amiben a növényre rakott petét, vagy hernyót a Myrmica genusba tartozó hangyák a kiegyenlített mikroklímájú bolyukba hurcolják. A hernyó itt fejlődik tovább .60 A mérgező őszi kikericsről Bingeni Szent Hildegárd (1098-1179) a Physica (Liber simplicis medicináé) avagy a Természet gyógyító ereje c. tudós müvében a következőképp ír: ,,/f kikerics száraz és hideg, és sem áldás sem egészség nem találtatik benne, és nem használ az embereknek, ha megeszik, mert ha megeszik, a jó tettek hiányát és szárazságot okoz. És ha egy ember megeszi, csak keveset és rövid ideig, kívül megnövekszik a húsa tőle, mert az erőiből belülről hiányzik, ami a húsát emeli, mintha csak növekedne. Ettől gyakran meghalnak, mert több méreg van benne, mint egészség. Ha azonban marha eszi meg a kikericset, nem döglik meg tőle, de renyhe és görbe lesz. ” Gyógynövényként azonban alkalmazható, pl. köszvényes elváltozások kezelésére.61 Populációja az Oroszlányi-kaszálón 3-6 tőig terjed, ne gyűjtsük be! Tudományos nevét a colchicinként dokumentált mérgező alkaloidjáról kapta. Az Oroszlányi-kaszáló másik része a hegyeket összekötő nummuliteszes kőzetív, mely száraz nyílt 60 Rakonczay 1990. 61 JÁVORKA - CSAPODY 1972. mészkő szikla-gyepet hordoz, és mélységeiben ereszti át a gravitációs erő hatására mozgó vizet (V. tábla 16. kép). Hasonló felszín található a medencébe Vértessomló felől vezető egyetlen műút útbevágása mentén és a Tóároktól északra emelkedő ,jStaanrucka”, azaz Kőhát felszínén. Növényzete sok hasonlóságot mutat a kősziláknál leírtakkal. így szárazságtűrő növényei közé sorolandó a molyhos tölgy, a virágos kőris, a vadkörte (Pyrus pyraster), a barázdált csenkesz {Festuca rupicolá), a mezei iringó, a csabaíre vérfű; széleken a jajrózsa (Rosa spinosissima), az egybibés galagonya. A kosborok két faja ismert Várgesztesről s mind a kettő csak az Oroszlányi-kaszálóról. 2007 tavaszán a bíboros kosbor (Orchis purpurea) kettő, a tarka kosbor (Orchis tridentata) mindössze egy töve virágzott. A két élőhely egyik lépésről a másikra vonalszerűén váltja egymást. Az összességében két hektár körüli terület nagyobbik hányadát foglalja el a réti vegetáció, ezt átél végi - kora tavaszi hóolvadástől általában a nyár elejéig víz borítja, mely a mélyebb részeken marad meg legtovább. Állandó vízfelülete egyedül egy néhány négyzetméteres mesterségesen kialakított dagonya. itt talál élőhelyet az óriáscsíbor (Hydrous piceus) és a 4-cmt is elérő sárgaszegélyü csíkbogár (Dytiscus marginális).62 Nyári hónapokban szabályos felhőket alkothatnak a félzavart rövid éltű szitakötők, acsák. Köztük leggyakoribb a közönséges szitakötő (Sympetrum vulgatum), a sebes acsa (Anaciaeschna cyanea), a laposhasú acsa (Libellula depressa) és a gyakori légivadász (C. pulchellum). A madárfajok alakulása is a kettős arculatot tükrözi. Tipikusan száraz élőhelyek madara a mezei pacsirta (Alauda arvensis) és a búbos pacsirta (Galerida cristata). A gyepet szegélyező kökényes, galagonyás cserjésben láthatjuk a zsákmányára leső tövisszúró gébicset (Lanius colluriő). Fontos faj a Natura 2000 nevű európai ökológiai hálózat szempontjából, mivel a Madárvédelmi Irányelv első mellékletében szerepel. (A Natura 2000 hálózat kijelölésének alapját a Madárvédelmi és Előhelyvédelmi Irányelvben foglaltak jelentik.) 62 Andricskovics et al. 2003.
