Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2010 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 1. (Tatabánya, 2011)
Riesing István: A Várgesztesi-medence élővilága
A Várgesztesi-medence élővilága 59 Általában rejtett életmódot folytat és inkább csak összetéveszthetetlen hangját hallatja a kakukk ('Cuculus canorus). Egy kis szerencsével mégis megpillanthatjuk az Oroszlányi-kaszáló idős molyhos tölgyeinek csúcsain.63 Nem ritka és fészekparazitizmusával könnyen magyarázható, hogy a szabad ágra kiülő kakukkot egyszerűen zaklatni kezdik (fejére koppintanak stb.) a kisebb testű madarak. Könnyebben megfigyelhető, de hasonló jelenség, amikor az egerészölyv figyelem-elterelése, más madarak figyelemfelkeltése- egyszóval a zsákmányszerzés meghiúsítása - érdekében az egerészölyv fölé gyűlnek, és úgy kísérik a gyors röptű fecskék. A faluban fészkelő füsti- (Hirundo rustica) és molnárfecskék (Delichon urbica) rovarokra vadászva gyakran szelik a kaszáló levegőjét. Vizes élőhelyhez kötődően itt is megjelenik a barázdabillegető és rokona, a földön fészkelő sárga billegető (M. flava). Az utóbbi ritka Várgesztesen, nem észlelhető minden évben. Talajra épített fészke miatt érzékeny a rosszul ütemezett kaszálásokra. Május, június hónapokban költ. 3. 5. A falut övező szántók, mezsgyék, bokros szegélyek A Vértes hegység velejét képező Vértes-fennsík máig alapvetően egybefüggő erdőborítottsággal jellemezhető. A nagy kiterjedésű erdőséget csupán az erdészet szilárd burkolatú úthálózata, a Majk- Csákvár - Gánt települések közötti közút és a fennsíkba süllyedt hegyközi kismedencékbe épült falvak szakítják meg. A várgesztesi medencefenék is erdő borította vidék volt, míg az ember tájátalakító hatásával azt ki nem irtotta, át nem alakította telkekké, szántókká, gyümölcsösökké, legelőkké. A 6 knr-t megközelítő medencefenék talaja és lejtése megengedte az önellátó település fenntartásához szükséges tájhasználatot. A telkek és az azokat körülvevő mezőgazdasági területek aránya a telkek által elfoglalt területek irányába mozdul. Várgesztesre fentről (pl. Zsigmond63 A kakukkszó messze, kísérteties „kacagása” azonban csak a közvetlen közelébe hallik. Az utóbbi hangjáról megátalkodott erdei törpék juthatnak eszünkbe. Egy kedves, régi népi tréfa szereplője is e madár: „Wanst canerst dein Kukku heaszt und pulisti dann host Klikk.”. Mi szerint a kisgyerek szerencsére talál, ha az első tavaszi kakukkszó hallatán meghempereg a friss fűben. Ilyenkor - hogy a tréfa jól süljön el - a felnőttek, jóságos nagypapák gyorsan elrejtettek valami „kincset” (pl. bicskát), amit megtalálhatott a gyermek. kő) pillantva azonnal felismerhető a korunk tendenciájának megfelelő településterjeszkedés. A beépített területek várhatóan az erdősült hegyekkel közrefogott terület egészét elfoglalják majd, a jelenlegi kb. 0,5 rész helyett. Várgesztes eredetileg szalagtelkes szerkezetű település volt. Egyetlen utcájára merőlegesen, annak egyik felén, sűrűn egymás mellett sorakoztak a házak és a hozzájuk tartozó telkek, amik kb. 500 m hosszan, egészen az erdőig tartottak. A hosszú telkeken helyet kapott a baromfiudvar, az istálló, a konyhakert, a gyümölcsös, a kapások és kalászosok termesztése. Az 50 évvel ezelőtti Várgesztes a mainál sokkal kedvezőbb, diverzebb életfeltételeket kínált. A század második felétől építési telkekké osztják fel a szalagtelkeket, vagy egyöntetűen gabonát termesztenek rajtuk, esetleg műveletlenül hagyják. A gyümölcsösök területe mára lecsökkent, legelő nincs. Ha végigtekintünk az udvartelki szántóföldeken, egy monokultúra benyomásához jutunk, pedig több tulajdonos 0,5-1,5 ha közé eső szántóföldje váltogatja egymást. A birtokviszonyokból hiába következhetne a termesztett növények változatossága, a legtöbb gazda évről évre tritikálét, ritkábban kukoricát vet a földjébe. Emellett jelentősek a parlagterületek, melyeken az első években a parlagfű (Ambrosia artemisiifolia), később a siska- nádtippan (Calamagrostis epigeios) uralkodik. A szántók között úthálózat vezet, gyomos útszélekkel, árkokkal kísérve. Fontos gyógynövény a kamilla („KhamünVMatricaria chamomilla). Az intenzív mezőgazdálkodás miatt árokpartokra, ekefordulókra szorult ki a földekről és a mai ember gyógyszertárakban borsos áron vásárolhatja meg gyulladáscsökkentő, nyálkahártya-nyugtató virágzatát. Cserjések a szántók közötti utak mentén nincsenek, pedig talajvédelmi, élőhely-védelmi és madárvédelmi szempontból egyaránt indokolt lenne. Az erdő határán viszont folytonosak (VT. tábla 17. kép). A száraz, gyorsan felmelegedő szegélyek virága a sváb nevén ..Ilimmé/.Schlüsse Ikont' ismeretes tavaszi kankalin (Primula veris). A homokbefuvásokon itt- ott a fekete kökörcsin (Pulsatilla nigricans) „lógatja fejét”. Fő cserjéje a kökény, az egybibés galagonya, a gyepiirózsa (Rosa canina), a varjútövis benge és az ostormén bangita (Viburnum lantaná). Ezek a szegélyek tipikusan az erdő faállománya és a nyílt terület határolódásából adódó vertikálisan szabad területet töltik ki. A szabad terület a fénybeesés szempontjából értendő. A galagonya virágát és termését („Mohbirn”) egyaránt teának szedték. A C-vitaminban gazdag csipkebogyót („Hecsedlit”) a gyepürózsáról gyűjthet) ük.
