Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2010 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 1. (Tatabánya, 2011)
Riesing István: A Várgesztesi-medence élővilága
56 Riesing István már említett invazív bíbor nebáncsvirág tanúskodik a felszín közeli szivárgó vízről. A Gesztesi-patak állandó felszíni vízfolyásnak tekinthető, folyásiránya DK-ENy. A medencebeli szakasza közel 1 km hosszú. Vízminősége a hegyoldalakból szivárgó talajvízre gondolva eredendően jónak feltételezhető, de a Káposztáskertekkel határos szakaszán — még a Gesztesi-tóelőtt-jelentőslehetavegyszerbemosódás. A Várgesztesi-medencében öt, többé-kevésbé elkülöníthető élőhelyet érint, illetve hoz létre. Forrásterületén nádas uralkodik, a nádra liánok közül a sövényszulák fut fel (Calystegia sepium) illetve a széleslevelű gyékény (Typha latifolia) tövei és néhány félgömb alakú rekettyefűz (Salix cinered) tarkítja. Húsvét előtt a rekettyefűz hajtásait gyűjtik a virágvasárnapi barkaszentelőre. A nádas rész itt még kb. 100 m széles, de a kísérőnövényzet az alsóbb részeken szalagszerűvé válik, szélessége 50 m körül van. A következő szakaszban, kb. 150 m után fehérfüzzel (S. alba) és fehérnyárral (Populus alba) tarkálló égeresbe fut, ami eltart a Gesztesi-tóig. Gyakori cserjéje a fekete bodza (Sambucus nigra) és a kányabangita (Viburnum opulus), gyepszintjük fejlett, általában többszintű, és zömében sások - pl. posványsás {Carex acutiformis) — alkotják. A liánok közül itt a komló {Humulus lupulus) jut érvényre. Legszebb virága a közismert mocsári gólyahír (Caltha palustris). Virágzik a fekete nadálytő {Symphytum officinale), a halovány ászát {Cirsium oleraceum) és szegélyterületén a réti fuzény {Lythrum salicaria). Az idősek elmondása szerint sok mezei sóska (Rumex acélosa) termett a mai tó közelében, napjainkra erősen megfogyatkozott. A nád, az égeres tisztább foltjain is megjelenik. A Gesztesi-tó egy néhány éve a patak mesterséges felduzzasztásával kialakított horgásztó, vízmélysége átlagosan 150 cm, szabad vízfelülete I hektár körüli. A duzzasztásért felelős műtárgy ökológiai gátat jelent, ami alapvetően korlátozza a patak hosszirányú átjárhatóságát. Parti növényzetét rendszeresen kaszálják, hogy „ akadálymentesítsék” a horgászatot. A tóból kifolyó víz képében formálódik újra a patak és aTóárok („TeichkrawF) sziklás, meredekfalú völgyén keresztül távozik a medencéből (V. tábla 13. kép). Partján néhány lábonszáradt kocsányos tölgy {Quercus robur) matuzsálem, fehér fűz és éger kíséri. A jó vízellátottságot kedvelő kocsányos tölgyek idős egyedei a Tóárokban erősen leromlottak, lábon száradtak vagy kidőltek. A Várgesztesi-medence legidősebb, és legnagyobb mellmagassági törzskerületű fája is a patak menti százados tölgyekből kerti I ki. A valam ikori lőtér mellett álló kocsányos tölgy 2006-ban felkerült a NYME-EMK Növénytani Tanszékének a hazai matuzsálemkorú fákat nyilvántartó listájára, ahol az alábbi adatokkal szerepel: Becsült kora: 300 év Á fa méretei: Mellmagassági törzsátmérőid, 3): 147 cm Mellmagassági törzskerület (K, 3): 463 cm Magasság: 21 m Koronahossz: 18 m Koronaátmérő: max. 20.3 m min. 1 7.3 m Relatív elhelyezkedés: atótól észak-északkeleti irányban a Nagykőszikla felé kb. 50 m-re található. Korábban legeltetett hegylábi felszínen áll, mely ma jobbára kökénnyel cserjésedért. Egészségi állapot: A faegyed rossz egészségi állapotúnak ítélhető. A koronának kb. 40% -a él. Az élő részeken nagy arányban élősködik a sárga fagyöngy (fakín: Loranthus europaeus). Az elhalt részeken jelentős a rovarfauna. Veszélyeztetettség: Különleges veszélyeztető tényező nem ismert. Kultúrtörténeti vonatkozás: A múlt század közepéig ezen fa körül tartották a falusi majálisokat, így a helyi idősek sok szép élménnyel kötődnek hozzá (V. kép 14. kép). Visszatérve a Tóárokra elmondhatjuk, hogy itt több magaskórós (nagy csalán: Urtica dioica, lómenta: Mentha sylvestris, acsalapu: Petasites sp. és martilapu: Tussilago farfara), magasabban falgyom {Parietaria officinalis) képviselteti magát a sások mellett, mint a felső égeres szakaszon, míg cserjéi a patak partján megegyeznek a tó előtti szakaszra leírtakkal. A patak partjától néhány méterre, vagy közvetlen a parttól meredek völgyoldalak indulnak. Itt igen kis távolságon belül váltják egymást a pataktól befolyásolt párás völgyi klímát kedvelő növények a száraz tölgyes növényeivel, melyek magasabban találhatók. A medencéből a Tóárok szűk völgyén kilépő Gesztesi-patak a néhai, ún. Régi-tó hordalékkal feltöltött medrén meanderezik, ami lényegében a leírt völgy kiszélesedett folytatása. Nyaranta itt a trópusokra emlékeztető képek láthatók: a nád, a sövényszulák, a lapulevelü keserűfű {Polygonum lapathifolium), a gyalogbodza {Sambucus ebulus), az iszalag, a rekettyefűz, az elterülő patak, az óriási szúnyogtömeg és a rengeteg madár együttesen idéz egzotikus tájakat a beeső napfényben.
