Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2010 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 1. (Tatabánya, 2011)
Riesing István: A Várgesztesi-medence élővilága
A Várgesztesi-medence élővilága 55 helyeket, amilyen a különleges madárélőhelynek számító Gadóc-oldal is. Különlegessége abban rejlik, hogy része a hegység „nyugati falának” és ezáltal a Várgesztes-Vértessomló közötti szántókra, kaszálókra, gyümölcsösökre tekint (IV. tábla 12. kép), ezért több madárfaj él a Gadóc-oldal biztonságos búvóhely ivei, míg táplálékért a szabad területeket is felKeresi. Ilyen faj az egerészölyv (Buteo buteo), az erdei fülesbagoly (Asio oíus), a macskabagoly (Strix aluco), a seregély (Sturnus vulgaris). Itt észlelhető a Várgesztes környékén ritka, mesteri fészket építő őszapó (Aegilhalos caudatus) is.55 A zavartalan állapotok a nyuszinak (.Marles marles), a vadmacskának (Felis silvestris) is megfelelőek. E ragadozó emlősök felléphetnek fészekrablóként, de a nyuszt bámulatos ügyességével a szintén fészekrabló közönséges erdei mókust (Sciurus vulgaris), vagy az inkább magevő nagy pelét (Glisglis) is zsákmányul tudja ejteni. Ha figyelmesen járunk a Lortusz völgyében — kiváltképp tavasszal, a reggeli órában szemünk elé kerülhet a lombok közt ügyeskedő nagy pele. Várgesztes legnagyobb mogyoróbokra a szivárgó vizű Várparkolóban van, ami jelentős vonzerőt jelent a pelékre nézve. A vadmacska lehetetlen természetvédelmi helyzetben van. Állományát a vaddisznók kapcsán már említett genetikai szennyezés jóval nagyobb mértékben érinti a kóbormacskák által. A házimacskák nemcsak kóborolnak, hanem könnyen ki is vadulnak és a településektől távoli helyeken is tanyát üthetnek, párosodhatnak a vadmacskával, ami elsődlegesen a házimacska tulajdonosok felelőssége. E kedvezőtlen hatásra a vadmacska, mint őshonos emlős fajunk végérvényesen letűnhet az evolúció színpadáról. Vadgazdálkodási szempontból értékes vadrejtők a törmeléklejtők, ahol a méltán híres vértesi remetekanok élhetik magányos életüket. Az, hogy a tömör kőzet gyakran a felszínen vagy a felszínközeiben van, gyakran vezet a vadkanok agyartöréséhez, ami csökkenti a trófea pontszámát, gazdasági értékét. Európába Korzika és Szardínia szigetéről került betelepítésre a rendszerint csapatostul járó muflon (Ovis ammon). A Vértesben először (1970-71) Várgesztes környékén engedtek szabadon néhányat. A Gadóc-oldalt főleg áprilisban, a bárányozás időszakában és az azt követő hónapokban keresik fel. A területen folyt négy éven keresztül 1998 és 2002 között a muflonok szabad körülmények között történő szisztematikus etológiái megfigyelése. A kutatás legizgalmasabb eredménye, hogy világossá vált, a csapat a tavaszi-nyári időszakban alapvető jelentőséget tulajdonít a lombkorona megtévesztő fény-árny játékának az állandó szálláshely 55 Riesing 2007. kiválasztásánál.56 Ennek megértéséhez tudni kell, hogy a muflon legfőbb őrzője a szeme. Szintén a Gadóc-oldalhoz fűződik egy remetéről szóló, a múlt homályába (kb. 20. sz. legeleje) vesző történet. Keveset tudunk róla, de a térképen még mindig jelölik a „Robinson kunyhó romját” a hegyoldal északi folytatásában, és ha akarjuk, nyomait a terepen is felfedezhetjük. 3. 4. Vizes élőhelyek: a Gesztesi-patak és az Oroszlányi-kaszáló A Várgesztesi-medencefenék alapvetően északnyugati irányba lejt. Ezt a lejtést követik a felszíni és felszín alatti vízmozgások, mint az a Gesztesi-patak esetében könnyen megfigyelhető. A medencefenék nem jellemezhető egy síkkal, mert a lejtésiránnyal párhuzamosan, a medence délies oldalán, innen nézve a fenék kb. 'A - 'A -nél emelkedik egy enyhe, de jelentős vízválasztó hát. A háttól északkelet felé esik a medencefenék nagyobb része s erről a területről a Gesztesi-patak gyűjti be vízét. A háttól délnyugatra lévő és magasabban fekvő kisebbik területről a felszín alatt szivárog a talajvíz a Bikaréten keresztül a Gesztesi-öregszőlők felé, ahol Vadám-ér néven tör a felszínre. A medencefenéken megfigyelhető vízválasztó hát a Várgesztesi-medencét északnyugatról elzáró Somhegyben folytatódik és fejeződik ki markánsan, majd a Gesztesi-Öregszőlők homokkal takart dombján keresztül folytatódik az északnyugati folyásiránynak megfelelően Vértessomló-Majk határáig. Vízrajzilag meghatározó felszíni forma, mely a vizes élőhelyek kialakulására is alapvető befolyással van. A Gesztesi-patak annak ellenére, hogy egy karszthegységben ered, nem karsztos eredetű, hanem völgytalpi talajvíz összeszivárgásokból táplálkozik. Forrásvidéke T-szerűen tagolódik. Egyik ágát a templomtól keleti irányba eső égeres-nádas terület jelenti, a másikat pedig a templomtól északnyugatra fekvő nádas folt képviseli. Az utóbbi jóval kisebb kiterjedésű. Az itt fakadó víz a Káposztáskertek alsó határát jelöli ki, s mint ilyennek, medrét rendszeresen mélyítik, kaszálják. Ide torkoll a másik ág. Természetesség szempontjából a nyugati ág messze elmarad a keleti ágtól, melynek első, még kivehető jelei a Vörös-hegy lábánál („Schraunga”) tanulmányozhatók. Jobb vízellátottságú időkben valószínűleg itt eredt a patak, hisz a valamikori meder - a lejtés nyomán - az Agyagverem-dűlőn keresztül a mai nádasig követhető. A Vörös-hegy tövénél, az út mellett burjánzó nád (Phragmites communis) és a 56 Riesing 2002.
