Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2010 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 1. (Tatabánya, 2011)

Gasparik Mihály–Kele Sándor: A tokodi (Keleti-Gerecse) édesvízi mészkő és gerinces fauna lelőhely geokémiai, szedimentológiai és őslénytani vizsgálata, valamint u/Th sorozatos kormeghatározása

32.

Gasparik Mihály - Kele Sándor

A würm korú fauna esetében ezt már régebben is feltételezték,24 az új U/Th kormeghatározások azonban azt bizonyítják, hogy már a riss-würm fauna is hasadékokon keresztül mosódott be. Ezzel magyarázható az egyes rétegek faunái közötti kisebb keveredés is.

4.4 Faunavizsgálatok eredményei

4.4.1 A gastropoda fauna

Az 1960-as gyűjtések során minimális számú csigamaradvány került elő,25 az 1990-92- es ásatásokon azonban már gazdag csigafaunát gyűjtöttem be, amelyet Krolopp Endre dolgozott fel. Az egyértelműen würm kort jelző fajokon kívül a faunából olyan - meleg klímára utaló, részben erdei élőhelyű - fajokat is sikerült kimutatnia, amelyek együttes megjelenése minden kétséget kizáróan a riss-würm interglaciál ist jelzi:26

Cochlicopa lubricella (Porro 1838.)

Orcula doliolum (Brugiere 1792.)

Mastus bielzi (Kimakowicz 1890.)

Cochlodina laminata (Montagu 1803.)

Laciniaria plicata (Draparnaud 1801.)

Discus rotundatus (Müller 1774.)

Oxychilus inopinatus (Ulicny 1887.) Phenacolimax annularis (Studer 1820.)

Limacidae indet.

Helicodonta obvoluta (Müller 1774.)

Soosia diodonta (Férussac 1821.)

Cepaea vindobonensis (Pfeiffer 1828.)

Helix pomalia (Linnaeus 1758.)

4.4.2 A gerinces fauna

Az előkerült lelet-együttest Jánossy a würm glaciális első hideg-hullámaként azonosította,27 és a fauna alapján írta le később a Tokodi faunaszintet.28 A korbesorolásban az alábbi fajoknak tulajdonított meghatározó jelentőséget:

— a nagyemlősök körében az európai vadszamár (Equus hydruntinus — Regalia 1907.) jelenlétének,

— a kisemlősökkörében a nagy ugróegér(Jánossynál Allactaga jaculus, helyesen Allactaga major - Kerr 1792.) és az örvös lemming (Dicrostonyx torquatus

24 Gasparik 1993.

25 Jánossy 1968.

26 Gasparik 1993.

27 Jánossy 1968, 1971.

28 Jánossy 1979.-Pallas 1778.) jelenlétének,- a „melegjelzö” fajok, mint például a fehérfogú cickányok (Crocidura) és az erdei egerek (Apodemus) hiányának,

— valamint a pockok körében a szibériai pocok {Microtus gregalis -Pallas 1779.) dominanciájának.

Jánossy alapján azonban feltételezhető,29 hogy egyrészt az akkori gyűjtések során csak tájékoztató jelleggel, viszonylag kis mennyiségű kisgerinces anyagot gyűjtöttek, másrészt a több rétegből gyűjtött anyagot Jánossy azonos korúnak gondolta.30 A már említett, 1990-1992-es ásatások alkalmával két szelvény anyagának teljes begyűjtése és kiiszapolása a lelőhelyre nézve új eredményeket hozott.31 Jánossy faunalistájához képest32 14, a lelőhelyre nézve új fajt sikerült kimutatni, emellett- ahogyan azt már a fentebbiekben említettük- sikerült két, egymástól korban és őskörnyezeti viszonyokra utaló jellegekben eltérő faunát elkülöníteni.33 34 A legfontosabb eredmény — a csigafauna vizsgálati eredményeivel egybevágóan - egyértelműen egy interglaciálist jelző állattársaság kimutatása volt az alsó (tehát idősebb) rétegekből. Mivel a kisemlős- faunában csak ma is élő fajok fordulnak elő, ebből adódóan hiányoznak a középső-pleisztocénre jellemző fajok, tehát a szóban forgó interglaciális csak a riss-würm lehet. Egyértelműen emellett szól, hogy a Jánossy által még hiányzóként megjelölt Crocidura34 nemnek egy olyan faja van jelen a faunában, amelyet Heller (1960) a németországi riss-würmből írt le.35 A riss-würm korú faunában ezen kívül jelen van a Jánossy által szintén hiányzóként feltüntetett Apodemus is,36 ezen kívül a nagy pele (Glis glis - Linnaeus 1766.) és a földi pocok (Pitymys subterraneus - de Sélys Longchamps 1836.), valamint egy, a hazai pleisztocénből először kimutatott agáma-féle is.37 A pocok-faunában a fentieken kívül egy olyan jelenség is kimutatható volt, miszerint az alsó rétegekben még a mezei pocok {Microtus arvalis — Pallas 1778.) dominált a szibériai pocok {Microtus gregalis) fölött, míg a felső rétegekben már a M. gregalis volt nagyobb egyedszámban.

29 Jánossy 1968.

30 Jánossy 1968, 65.

31 Gasparik 1993, 1998.

32 Jánossy 1971.

33 Gasparik 1993.

34 Jánossy 1968.

35 Heller 1960 valamint Gasparik 1993, 1998.; Kele et al. 2009.

36 Jánossy 1968.

37 Meszoely & Gasparik 2002.