Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2010 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 1. (Tatabánya, 2011)
Simonik Péter: Menni vagy maradni? A munkavállalók migrációját befolyásoló tényezők a tatabányai bányatelepen (1896–1945)
i78 Simonik Péter rámutatunk a szén iránti kereslet alakulásának termelésre gyakorolt hatására, valamint ezek segítségével megkíséreljük feltárni a munkaerő migrációját befolyásoló főbb gazdasági okokat. Az 1891-ben megalakult bányavállalat vezetői számára már az első próbafúrások során világossá vált, hogy a föld alatt található, 200 millió tonnára becsült szénvagyon kiaknázása több évtizeden át biztos megélhetést nyújt majd nemcsak a vállalkozásban érdekelteknek, de a bányáknál alkalmazásban álló munkásoknak is. Az első esztendők feladata ennek megfelelően a széntermelés megindításához szükséges munkaerő-állomány megteremtése volt, amely nem kis gondot okozott a MÁK Rt. vezetőinek. Annak ellenére, hogy a szénbányászatnak voltak hagyományai az országban, sőt a három község közelében is (ld. Vértessomló), egy ekkora volumenű szénmennyiség kitermeléséhez azonban nem állt rendelkezésre elegendő számú és megfelelő képzettséggel rendelkező munkaerő. A vállalat toborzói az Osztrák-Magyar Monarchia területén kezdték meg munkájukat, de tevékenységük vagy legalábbis annak hatása a határon túli területekre is kiterjedt. Munkájuk eredményeként munkavállalók százai jelentek meg a fokozatosan kiépülő bányatelepen. A vállalat magasabb béreket kínált a munkát vállalni szándékozó, elsősorban osztrák, német, szlovén és szlovák szakmunkásoknak, hiszen a szakszerű bányaműveléshez elengedhetetlen szakképzett magyar munkaerő ekkor még nem ál 11 rendelkezésre.16 A segédmunkások többsége a magyar szegényparasztság köréből került ki, akik között nyírségi kubikosok, zalai uradalmi cselédek, valamint a környékbeli falvak lakói egyaránt megtalálhatóak voltak.'7 A távolabbi területekről (Krajna, Ausztria, Erdély) érkező szakmunkások bevándorlása a századfordulóra mérséklődött, és ezt követően már csak csekély számú képzett, de a bányamunka végzésére kevésbé alkalmas külföldi munkaerő kereste fel a tatabányai bányatelepet. A korábbi esztendőkben betelepültek többsége pedig - főleg a telepeken uralkodó kedvezőtlen lakáskörülmények miatt - néhány hónapon belül a hazaköltözés mellett döntött.18 A nem-magyar, szakképzett munkaerő jelenléte azonban több szempontból is gondot okozott a vállalat vezetőinek. A külföldi szakmunkások egyrészt igyekeztek a magyar munkavállalóktól elkülönülni és minden eszközzel megakadályozni, 16 Bárdos 1958, 11. 17 Tatabánya története I. 1972, 251. 18 Tiles 1935, 56. hogy társaik az általuk használt intézményeket (pl. kocsma) látogassák, másrészt viszont élni kívántak a szabad szervezkedés jogával, amely éppen ellentétes volt a munkáltatói érdekekkel.19 Mindezek alapján talán nem meglepő, hogy már 1898-ban sor került az első munkabeszüntetésre, amelynek leverését követően a munkaerő egy része távozni kényszerült. Amíg a sztrájkban résztvevő munkások munkaviszonyát a vállalat szüntette meg, addig a fiatalabbak a jobb bér és élet reményében, valamint a külföldről érkező kedvező hírek hatására hagyták el szülőföldjüket.20 A kivándorlás negatív munkaerőpiaci hatásait azonban a bevándorlók létszámának folyamatos növekedése jelentős mértékben kompenzálta. A munkavállalók létszámának erőteljes növelése mögött elsősorban gazdasági okokat találunk. A bányanyitás első esztendejében megnyílt I. akna után, 1897-1902 között a II- V., 1903-ban a VI-os és a VII-es aknák, 1907 és 1912 között pedig újabb három akna kezdte meg működését.21 Az aknanyitások üteme egyúttal a széntermelés ütemének folyamatos növekedését is jelzi, amelynek kedvező gazdasági hatását az is mutatja, hogy a társulat már az 1 898-as esztendőt 230.000 forintos nyereséggel zárta. A magas beruházási költségek miatt nemcsak az alaptőkét emelték fél (6.000.000 Ft-ra), hanem később sor került egy 20.000.000 koronás kölcsön felvételére is. A hitelt nyújtó bank segítségével a társulat az Esztergom vidéki bányákat is megszerezte.22 A szén iránti kereslet növekedése és ebből eredően a széntermelés fokozása jól mutatja a MÁK Rt. gazdasági pozíciójának megerősödését és egyúttal előrevetíti az iparágban érdekelt szereplők közötti kapcsolat szorosabbá válását is. Ennek az egyik legnyilvánvalóbb jele az volt, amikor a legnagyobb hazai bányavállalatok egymással kartellszerződést kötöttek. Ezen kontraktus keretében a bányatársulatok lényegében már 1899-ben felosztották maguk között a hazai piacot és mindenki számára kijelölték az érdekkörükbe tartozó iparvállalatokat.23 A szénkartell megkötése az első lépést jelentette a bányatársaságok koncentrációja felé. Ennek a folyamatnak az első jelei már 1901-ben megmutatkoztak, mivel ekkorra már a kitermelt szén 52,3%-a két vállalat, a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. és a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. bányáiból származott.24 19 Bárdos 1958, 12., 15. 20 Tii.es 1935, 56. 21 Bárdos 1958, 9. 22 Tatabánya története I. 1972,72. 23 Berf.nd T. - Ránki 1955, 93. 24 Wahlner 1902, 550.
