Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2010 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 1. (Tatabánya, 2011)
Simonik Péter: Menni vagy maradni? A munkavállalók migrációját befolyásoló tényezők a tatabányai bányatelepen (1896–1945)
A munkavállalók migrációját befolyásoló tényezők a tatabányai bányatelepen (1896-1945) 179 A széntermelés növeléséhez szükséges energiaigények kielégítésére 1898-ban elkészült a központi erőmű, majd 1901-ben megépült az ország legnagyobb termelőkapacitású brikettgyára. Az 1903- ban stagnáló széntermelés melletttovábbfolytaszénre épülő iparágak fejlesztése. Ennek eredményeképpen megkezdődhetett a felsőgallai mészüzem építése, majd 1909-ben megépült a gőztéglagyár és beindult az új elektromos üzem munkája is. Három év múlva Felsőgallán felépült a portlandcementgyár. A század első évtizedében (1902-ben) a vál lalat egyre növekvő munkaerő-igényét székely munkások és alföldi kubikosok betelepítésével próbálta meg kielégíteni, ugyanakkor szembe kell néznie egy újabb kivándorlási hullámmal is. Az 1906-tól egyre élénkülő amerikai és német gazdaság a magyarhoz képest lényegesen kedvezőbb feltételeket kínált munkavállalóinak. Mindezek a MÁK Rt. vezetését a bányatelepi élet- és munkakörülmények javítására ösztönzik, amelyektől elsősorban a munkaerő helyhez kötését várják. Ezen intézkedések közül kiemelkednek a munkabérek növelését célzó intézkedések, amelyek révén a bányavállalat hazai konkurenseihez képest lényegesen magasabb bérekkel próbálta meg munkavállalóit maradásra késztetni. A béremelésnek, valamint az időközben beköszöntő 1907-es dekonjunktúrának köszönhetően a folyamatos termelés továbbra is biztosított volt.25 Az 1910-es évek elején egy újabb iparosítási hullám, valamint a háborúra készülődés növelte a szén iránti keresletet. Magyarországon a konjunktúra utolsó évének számító 1913-as esztendőben már minden harmadik mázsa szén a MÁK Rt. tatabányai bányászatából került ki.26 A társulat vezetése szerint míg 1900-ban minden mázsa szenet 10 fillér haszonnal értékesítettek, addig 13 évvel később ez a haszon mázsánként már 25 fillér. Ezen időszakban a vállalat nyereségnövekedése, az 1900-as évet 100%-nak tekintve, 718%-os volt.27 Annak ellenére, hogy az E világháború kitörése a szén iránti kereslet növekedését is magával hozta, a besorozások és a bányafaellátás akadozása miatt azonban mind a termelés, mind pedig a foglalkoztatottak száma jelentős mértékben csökkent.28 A MÁK Rt. tatabányai bányáiból 1914- ben összesen 1282 főt vittek el frontszolgálatra, amely érzékelhető változást okozott a munkaerő-állomány létszámában. Miután 1914 és 1915 folyamán az ellenség elfoglalta a vállalat érdekeltségébe tartozó 25 MÁK Rt. 50 (1943) 11-12. 26 Tatabánya története 1. 1972,77. 27 Bf.rend T. - Ránki 1955, 183. 28 Alliquander 1931, 5. Zsil-völgyét (és az ottani bányaüzemet), emiatt a társulat vezetése a frontszolgálatra behívott tatabányai munkaerő pótlására ottani munkásai áttelepítése mellett döntött.29 A bányamunkások létszámának ideiglenes növelése érdekében a társulat vezetése a Környebányán 1915 és 1916 között felállított hadifogolytábor orosz foglyai közül hozzávetőleg 663 főt alkalmazott, amely intézkedésével némiképp enyhítette a megfelelő számú munkavállaló hiányából eredő problémákat.30 A folyamatos szénellátás biztosítása érdekében a bányavállalatok katonai irányítás alá kerültek. A haditermelés fokozódása főként a polgári lakosság szénszükségletének kielégítésében okozott fennakadásokat, már 1916- ban a szénhiány jelei mutatkoztak. Két évvel később a széntermelés csökkenése miatt viszont már az ipar igényének megfelelő mennyiségű szenet sem tudták biztosítani. A széntermelésben 10-15%-os, más iparágakban pedig 40-50%- os teljesítménycsökkenés volt tapasztalható.31 A világháború végén már nemcsak a szénhiány okozott problémát, hanem komoly fennakadások voltak a lakosság élelmiszerellátásában is, amely viszont a munkavállalók teljesítőképességére is jelentős mértékben kihatott. A napi ellátmány a háború előtti liszt-, zsír- és burgonya fejadagokhoz képest felére csökkent, a városi munkások körében pedig még a legalapvetőbb létfenntartáshoz szükséges eszközök beszerzése is gondot jelentett.32 Mindezek ellenére a szén iránti kereslet növekedése 1918-ban újabb részvénykibocsátásra sarkallta a MÁK Rt. vezetését, és ennek eredményeképpen a társulat alaptőkéje 20.000.000 koronára emelkedett. A háború befejezését követően a kitermelt szén mennyisége évről-évre növekedett, de az 1913-as állapotokat még 1921-ben sem sikerült meghaladnia. A minisztérium 1921-ben engedélyt adott arra, hogy a vállalatok az általuk befektetett összeg 60 %-át a szén árába beépíthessék, ezzel is hozzásegítve őket a különböző gazdasági jellegű fejlesztések (pl. villamosítás) megvalósításához. (Ennek eredményeképpen 1924-re a bányatársaságok által felszínre hozott szén mennyisége nemcsak elérte, de meg is haladta a gazdaság szénigényét.)33 A szén iránti kereslet növekedése, az államilag garantált magas ár, az 1920-ban a bányák élére 29 Tatabánya története I. 1972,77-78. 30 Tatabánya története I. 1972, 78. ill. 101. 31 Berend T. - Ránki 2003, 339-340. 32 Berf.nd T. - Ránki 1966, 19-20. 33 Berend T. - Ránki 1966,117-118.
