Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2010 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 1. (Tatabánya, 2011)
Simonik Péter: Menni vagy maradni? A munkavállalók migrációját befolyásoló tényezők a tatabányai bányatelepen (1896–1945)
A munkavállalók migrációját befolyásoló tényezők a tatabányai bányatelepen (1896-1945) 177 jellegű és etnikailag homogénnek tekinthető népességgel rendelkező település életét, és az iparág dinamikus fejlődése 1902-ben életre hívta a negyedik társközséget: Tatabányát. Annak ellenére, hogy a négy község lakosságának számbeli, foglalkozásbeli és etnikai összetételének megváltozását jelző adatok jól jelzik az átalakulás irányát és mértékét, arra a kérdésünkre azonban mégsem adnak elégséges választ, hogy mi az a „végső ok”, amelyre mindhárom változás visszavezethető. Véleményünk szerint ezen változások legfőbb indukálója a MÁK Rt. munkaerő-politikája, amelynek jellegét első-sorban a vállalat munkaerő iránti igénye és a szén iránti keres növekedése vagy éppen csökkenése határozott meg. A BÁNYAVÁLLALAT MUNKAERŐ-POLITIKÁJA A Magyar Általános Kőszénbánya Rt. munkaerő-politikáját alapvetően a szén iránti kereslet alakulása és a munkát vállalni szándékozók elvárásai együttesen határozták meg. Ezen két tényező közül az előbbi leginkább a vállalat gazdasági teljesítményét jelző adatainak (a kitermelt szénmennyiség és az ehhez szükséges munkaerő-állomány változása), az utóbbi pedig a munkavállalóknak kínált élet- és munkakörülmények vizsgálata révén ragadható meg. Forrás: Tatabánya története I. 1972, 65, 78, 149, 151, 155, 157, 159,162, 205. valamint Bárdos 1958, 9. alapján saját számítás A vállalat 1896 és 1939 közötti működését a széntermelés nagysága és a munkavállalói létszám változása alapján hét nagyobb időszakra bonthatjuk. Az 1896 és 1913 közötti korszak (I.) a széntermelés növekedésével párhuzamosan a munkavállalói létszám emelkedését is magával hozta. Az első világháború időszakából (II.) származó termelési adatok a bányamunkások létszámához viszonyítva viszont már erőteljesebb visszaesést mutatnak. A háborús éveket követően, 1920 és 1924 között (III.) a felszínre hozott szén mennyisége jelentős mértékben növekedett, de ezt a pozitív irányú változást a munkások számának növekedése nem kísérte. Az újabb korszakhatárnak tekinthető 1924/1925-ös esztendők (IV.) a termelés volumenének csökkenését és a munkáslétszám mérsékeltebb csökkenését hozták magukkal, majd 1926-tól a munkáslétszám szolidabb ingadozását, már a termelés határozottabb irányú emelkedése kísérte. A nagy gazdasági világválság (V.) első éveiben a termelési adatok drasztikusabb csökkenése figyelhető meg, de ezzel egyidőben a foglalkoztatottsági adatok csak mérsékelt ingadozást mutatnak. A válságot követő esztendők (VI.) adatai a munkavállalói létszám stagnálása mellett a széntermelés dinamikus növekedését jelzik, majd az 1938/1939-es esztendők már egy újabb korszak beköszöntét mutatják (VII.), amelyben a dolgozói létszám finomabb emelkedését egy, az eddigieknél erőteljesebb termelésnövekedés kísérte. Az előbbiekben közölt adatsorok alapján elmondható, hogy az általunk vizsgált két tényező között feltételezett ok-okozati kapcsolat valóban létezik, de ennek bizonyításához nélkülözhetetlennek tartj uk további szempontok beemelését is. Az egyes korszakhatárok egybeesése bizonyos gazdaságtörténeti periódusokkal joggal vetik fel annak szükségességét, hogy ezeket a korszakokat ne csak a MÁK Rt. szemszögéből vizsgáljuk, hanem rámutassunk azon makrogazdasági folyamatokra és eseményekre is, amelyek ezen vállalati szintű gazdasági (termelési és személyügyi) stratégiákra vélhetően hatást gyakoroltak. A következőkben egyrészt áttekintjük a MÁK Rt. gazdasági fejlődésének főbb állomásait, másrészt A MZúntermelés és a iminkáslétszúm alakulása (1900-1939) /millió mclermázsábaii és ezer fűlni».
