Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2010 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 1. (Tatabánya, 2011)
Simonik Péter: Menni vagy maradni? A munkavállalók migrációját befolyásoló tényezők a tatabányai bányatelepen (1896–1945)
176 Simonik Péter A bányavállalat első munkavállalói az Osztrák-Magyar Monarchia különböző térségeiből érkeztek a bányatelepre, a szakmunkások elsősorban az iparilag fejlettebb régiókból, a szakképzetlenek pedig inkább az ország szegényebb részeiből. Amíg az előbbi csoport tagjait - a magyarországi munkaerő képzetlensége miatt — a bányavállalat képviselői ösztönözték lakóhelyváltásra, addig az utóbbiakat elsősorban a mezőgazdaságihoz képest jobb megélhetést kínáló munkalehetőség léte késztette egykori lakóhelyük elhagyására. 90.0000 67.5000 45.0000 22.5000 Iliinél Forrás: Tatabánya története I. 1972, 60 és 253. alapján saját számítás A századfordulóra a vállalat toborzási gyakorlatának köszönhetően a három község etnikai szempontból meglehetősen heterogén képet mutatott. Az idegen ajkú népesség növekedését jól jelzi, hogy 1900-ra a német (33,8%) és a magyar anyanyelvű lakosság (35,3%) aránya csaknem megközelítette egymást, és jelentősnek mondható a szlovák (20,9%), valamint a román, horvát, szerb és lengyel népesség aránya is (10%). Tíz esztendővel később — részben a vállalat magyarosító törekvéseinek és a bevándorlók etnikai összetételének változása miatt-már a magyar anyanyelvűek aránybeli növekedéséről (68,5%) tanúskodnak az adatok, és ez az érték az 1940-es évekre már a 89,14%-ot is elérte. Mindeközben a németek aránya 9,37%-ra, a szlovákoké 0,77 %-ra, a többi nemzetiségé pedig 0,68%-ra csökkent, azaz a népesség összetétele a század negyedik évtizedére már egyre jobban a homogenizálódás jeleit mutatta. Ezek a változások azonban nem egyszerre és nem is azonos mértékben következtek be a három (majd 1902 után négy) község életében. Atelepülések közül Bánhida volt az első, ahol az elmagyarosodás jelei jelentkeztek.13 Már a bányanyitást követő első években megfigyelhető a szlovák népesség aránybeli csökkenése, amely részben a magyar anyanyelvű 13 Osváth 1938, 535. munkások betelepülésére, az 1920-as évektől kezdve pedig a település közigazgatási határain belül felépülő új bányatelepek népességszámának növekedésére volt visszavezethető, de ezen folyamatban a munkaerő folyamatos elvándorlása is jelentős szerepet játszott. A XIX. század végén még csaknem homogénnek tekinthető, többségében német anyanyelvűek által lakott Alsó- és Felsőgalla a bányatelepek kiépülésével párhuzamosan kezdték elveszíteni nemzetiségi arculatukat (ti. a német nemzetiség aránya 45,5 %-ra ill. 14,5%-ra csökkent), amely - am int azt a korábbiakban láthattuk - az első évtizedekben nem feltétlenül a népesség elmagyarosodását jelezte, hanem inkább annak sokszínűvé válását.14 Ezen adatok és változások értelmezésekor azonban nem hagyhatjuk figyemen kívül azt sem, hogy mindkét település — szerkezetét tekintve - két nagyobb egységre volt bontható: az egyiket a MÁK Rt. által felügyelt zárt bányatelep, a másikat viszont az „őslakosság” által lakott részek alkották. Mindebből az is következik, hogy a népesség etnikai szerkezetének változása elsősorban a bányatelepeken élő lakosság összetételének megváltozását jelentette, nem pedig a német nemzetiség által lakott településrészekét. Ez utóbbiak ugyanis továbbra is megőrizték nemzetiségi arculatukat (hagyományaikat, nyelvüket stb.) és egyúttal zártságukat. A negyedik és egyben legfiatalabb község Tatabánya az, amely esetében az etnikai szerkezet átalakulásával járó folyamatok a leginkább tetten érhetők. A bányanyitást követő első két évtized a népesség folyamatos növekedésével és a különböző nemzetiségű munkavállalói csoportok megjelenésével járt együtt. A magyar, a német és a szlovák anyanyelvű munkások bevándorlása az 191 ties évekig alapjaiban nem változtatta meg a település összetételét, de a század első évtizedében már a magyarság aránybeli eltolódása is megfigyelhető. Tatabánya esetében az 1920-as évek újabb változást hoznak, mivel az újabb aknák megnyitása és a bányatelepek bővítése már nem a bányaközség, hanem Felsőgalla és Bánhida népességét gyarapítja.15 Ennek következtében a tatabányai bányatelepeken élő népesség fokozatosan elveszítette multikulturális jellegét és csaknem teljes egészében elmagyarosodott. Amint azt láttuk, a bányanyitás jelentős mértékben átalakította a három, alapvetően mezőgazdasági 14 Magyary-Kiss 1939, 59. 15 Magyary-Kiss 1939, 59.
