Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2010 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 1. (Tatabánya, 2011)
Simonik Péter: Menni vagy maradni? A munkavállalók migrációját befolyásoló tényezők a tatabányai bányatelepen (1896–1945)
A munkavállalók migrációját befolyásoló tényezők a tatabányai bányatelepen (1896-1945) 175 újonnan létesült bányavállalatnál helyezkedett el. A falvakban élő munkavállalók közül azonban sokan csak a hideg évszakokban vállaltak bányamunkát, mivel nyáron és ősszel a saját vagy valamelyik földbirtokos földjén dolgoztak.7 Mindezek alapján elmondható, hogy a bányavezetés számára a helyben rendelkezésre álló szabad munkaerő mind számában, mind pedig összetételében csupán egyfajta tartalékállományt képezhetett, hiszen a szezonális munkavégzést preferáló munkavállalók révén a bányaüzemek folyamatos működtetése nem volt biztosítható. A MÁK Rt. döntéshozói a probléma megoldását egy jól átgondolt vállalati munkaerő-politika kidolgozásában látták, amelyben kiemelt szerep hárult a távolabbi vidékekről érkező, ún. telepített munkásokra. Az 1920-as évek közepére már a társulatnál foglalkoztatott munkások 78,74 %-a tartozott ebbe a kategóriába.8 A BÁNYANYITÁS DEMOGRÁFIAI HATÁSAI Az 1896-ban meginduló szénbányászat az itt élő népesség foglalkozásszerkezetének változásán kívül a lakosság lélekszámának emelkedésével is együtt járt. A népesség száma 1890 és 1941 között a tizenháromszorosára nőtt és a bányatelep növekedése 1902-ben községet: Tatabányát.9 10 11 12 életre hívta a negyedik Év Alsógalla Bánhida Felsőgalla Tatabánya Összesen 1891) 614 1872 12993785 1900 5814 2220 16219655 1910 1622 3638 9563 8104 22927 1920 1336 5005 13378 8491 28210 1930 1308 9424 15570 6844 33146 1941 1770 11763 17110 7312 37955 A népesség számának alakulása 1890-1941 között10 A táblázat adatai nemcsak a népesség gyarapodásának gyors ütemét jelzik, hanem közvetett módon a dinamikusan fejlődő bányavállalat fokozódó munkaerő iránti igényét is m utatj ák. A bányany itást követő e 1 ső évtized adatsorai mindhárom település esetében pozitív irányú változást jeleznek, de Alsógalla község lakosságának növekedési üteme a másik két településhez viszonyítva is kiemelkedő. A kiugró fejlődés elsődleges oka az volt, hogy az első bányászkolónia 7 Fűrészné 1992, 201. 8 Alliquander 1931, 96. 9 1947-ben Alsógalla, Felsőgalla és Bánhida községek, valamint Tatabánya nagyközség Tatabánya néven várossá egyesültek. 10 Tatabánya története I. 1972, 55. a település közigazgatási határain belül létesült, és a telepített munkavállalók létszámbeli növekedése ezáltal az összlakosság lélekszámára is kihatott. A bányanyitást követő évektől az Alsógalla-bányatelep nevet viselő település(rész) fejlődését jól jelzi, hogy 1901-ben már önálló vasúti megállóhellyel rendelkezett." Tatabánya község megalakulását követően Alsógalla népessége csaknem háromnegyedével csökkent, az előbbi lélekszáma — a telepek átcsatolása következtében- viszont 1910-re megduplázódott. Mindeközben Felsőgalla népessége - a bányászkolóniák bővítése révén-jelentős mértékben növekedett és ez a tendencia folytatódott az 1920- as években is, amikor a tatabányai bányatelep egy része a település közigazgatásai határai közé került. A munkáskolóniák népességnövelő hatása Bánhida lélekszámának emelkedésében is tetten érhető, de ezen község esetében a helyi erőmű és lakótelep felépítésének demográfiai hatása sem elhanyagolható. A népesség számbeli gyarapodása mellett azonban foglalkozászerkezetének és etnikai összetételének folyamatos változása is megfigyelhető. Amint azt láttuk, a környékbeli falvak lakói továbbra is megőrizték paraszti hagyományaikat és életvitelüket, ám az arányaiban egyre növekvő bányásztársadalom hatására a települések elvesztik mezőgazdasági arculatukat és egyre jelentősebbé válik ipari jellegük, majd az 1910-es éveket követően az adatsorok már a „szolgáltató szektor” fokozatos térhódításának jeleit mutatják. tv Mezőgazdaság Bánva és egyéb ipar tgyéb 1900 29.1 61 9,9 1910 9,5 81,4 8,9 1920 9,2 80,4 10,4 1930 8,6 72,8 18,6 Az elődközségek foglalkozásszerkezetének változása 1900-1930 között12 A térségre már a bányanyitást megelőző évtizedekben (sőt évszázadban) is az etnikai sokszínűség volt jellemző, hiszen amíg az alsó- és felsőgallai helyi társadalom gerincét a német, addig Bánhidáét fele-fele arányban a szlovák és a magyar anyanyelvű lakosság alkotta. Mindezek egyúttal azt is előrevetítik, hogy a bányanyitást követő népmozgások ismételten átrajzolják majd ezen települések etnikai térképét. 11 A Magyar Általános Kőszénbánya Rt. 50 éve (a továbbiakban: MÁK Rt. 50 éve) 1942, 9. 12 Tatabánya története I. 1972, 253, 258 alapján.
