Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2010 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 1. (Tatabánya, 2011)
Simonik Péter: Menni vagy maradni? A munkavállalók migrációját befolyásoló tényezők a tatabányai bányatelepen (1896–1945)
174 Simonik Péter kutasson. Az egykori bányák mélyebben fekvő részeibennemtaláltakszenet,deaTataijárásban végzett földtani vizsgálatok eredményei gazdag lelőhelyek létét mutatták ki. Ezt követően a vállalat vezetői a részvénytársaság alaptőkéjét 1.600.000 Ft-ra emelték. A társulat 1894-ben az Eszterházy- uradalomtól megszerezte a bányászati jogot és az 1896 márciusában, Bánhida község határában megkezdett fúrások során egy 200 millió tonnára becsült, 5267 kalória fűtőértékű szén kitermelését lehetővé tevő telepre bukkantak. A MÁK Rt. a Tatai járás területén, a kedvező kutatási eredmények ismeretében egy nagyobb volumenű gazdasági beruházásba kezdett és ennek első lépéseként 1 897- ben megvásárolta az uradalomhoz tartozó Felsőgalla, Alsógalla, Bánhida, Tarján, Környe és Szár községek szénjogát is. A bányaipar gyors fejlődését a hatalmas szénvagyon mellett, a terület kedvező földrajzi fekvése is elősegítette (pl. a Duna, Ausztria, valamint a Bécs-Budapest vasútvonal közelsége). A szénbányászat megindulása jelentős mértékben megváltoztatta az addig alapvetően mezőgazdasági jellegű három település: Alsógalla, Felsőgalla és Bánhida életét. De miben is rejlett ezen változás lényege? A falvakban élő népesség mindennapjait évszáza-dokon keresztül Tata és Gesztes (a várak és tulajdonosaik) közelsége határozta meg. Már az egészen korai, XIII. századi levéltári forrásokban is találunk utalásokat a három község létezésére, igaz elnevezésük szinte minden esetben más és más (hol Banhida vagy Banhyda, illetve Galla vagy Galya, sőt ez utóbbiból a XV. században már kettőt is említenek: van Kysgalya és Galya maior /azaz Nagygallal). Históriájukat azonban a törökdúlás kettétöri és a XVIII. század első éveiben már csak Bánhidáról, mint ritkán lakott településről lehet olvasni. A Rákóczi szabadságharc után gr. Eszterházy József kerül a vármegye, majd a tatai uradalom élére, amely tulajdonosváltás a környék településeinek átalakulásával is együtt járt. Az uradalom működtetéséhez szükséges munkaerő többsége az Eszterházy család telepítési politikája révén került a részben elnéptelenedett környékbeli falvakba illetve azok egykori területére.3 Ezt az utat járta be Alsó- és Felsőgalla, valamint Bánhida is és életük a XV1I1. századtól kezdődően szervesen összekapcsolódott a környék gazdasági, politikai és társadalmi életét meghatározó Eszterházy család tatai tevékenységével. 3 Az uradalom működtetésének egyes kérdéseivel és az Eszterházy család telepítési politikájával részletesebben Szabad György, Fülöp Éva Mária valamint Fatuska János munkái foglalkoznak. Fényes Elek leírásából tudjuk hogy az első telepesek a török korban elpusztult Alsógalla területére 1735-ben, Felsőgalla területére pedig 1733-ban érkeztek Würtzburgból és Elzászból.4 Bánhida néhány esztendővel korábban - 1720 előtt - kapta meg jellegzetes magyar-szlovák karakterét, de néhány esztendővel később — még ha nem is számottevő mértékben — a német gyökerekkel rendelkező népesség számbeli gyarapodása is megfigyelhető. Utóbb ezen családok többsége beolvadt a település jellegét meghatározó szlovákok közé, és már csak vezetéknevük hangzása utal eredetükre.5 6 A települések lélekszáma 1787 és 1890 között csak mérsékelten növekedett, Alsógalla esetében pedig stagnálás, sőt — az 1880-as évek elején — kisebb népességfogyás jelei mutatkoztak. A mezőgazdasági munkával foglalkozók mellett ugyan mindhárom községben megtalálhatjuk az iparosok képviselőit, de sem szaktudásuk jellege, sem pedig számbeli arányuk nem tették lehetővé, hogy a század utolsó évtizedében meginduló bányászatban jelentékeny szerepet vállaljanak. Ev Alsógalla Bánhida Felsőgalla Összesen 1787 58U 1144 842 2566 1869 585 1505 1079 3214 1880 562 1617 1218 3397 1890 614 1872 1299 3785 Az elődközsége lélekszámúnak alakulása 1787-1890 között6 A bányanyitást követő esztendőknek az itt élő népességre gyakorolt hatását természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hiszen Alsó- és Felsőgalla, valamint Bánhida mezőgazdaságból élő lakossága miközben részben vagy teljes egészében megtartotta önállóságát és némiképp elkülönültségét, a hétköznapokban sok szállal kötődött a bányavállalathoz és annak munkavállalóihoz. Az ipar megjelenése egyrészt magával hozta az itt élők foglalkozásszerkezetének részbeni átalakulását, másrészt az egyre növekvő bányatelep viszont új felvevőpiacot is teremtett a falusiak által értékesíteni kívánt mezőgazdasági termények számára. A gazdasági változások azonban nemcsak a szűkebb, hanem a tágabb környéken is éreztették hatásukat, hiszen amíg a széntermelés megindítását követő években a német és szlovák ajkú őslakosok többsége továbbra is földműveléssel foglalkozott, addig a szomszédos településeken élők egy része (50%-a) a biztos megélhetés reményében az 4 Fényes 1848, 178-179. 5 Osváth 1938, 535. 6 Tatabánya története I. 1972, 55.
