Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2010 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 1. (Tatabánya, 2011)
Simonik Péter: Menni vagy maradni? A munkavállalók migrációját befolyásoló tényezők a tatabányai bányatelepen (1896–1945)
Tatabányai Múzeum Évkönyve 1. 173 Menni vagy maradni? A munkavállalók migrációját befolyásoló tényezők a tatabányai bányatelepen (1896-1945) Simonik Péter (Tatabányai Megyei Jogú Város Levéltára) A két világháború közötti időszak egyik legjelentősebb bányavállalata a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. (a továbbiakban: MÁK Rt.) az 1 890-es évek közepén kezdte meg tevékenységét a mai Tatabánya elődközségeinek (Alsó- és Felsőgalla, valamint Bánhida) területén. A bányanyitást követő első esztendőkben jelentős mértékben átalakult a három alapvetően mezőgazdasági jellegű község élete, mivel a vállalat a próbafúrások alapján 200 millió tonnára becsült szénvagyon kiaknázására munkavállalók százait (a későbbiekben ezreit) „csábította” folyamatosan növekvő bányatelepeire. Tanulmányunkban részben a vállalat levéltárban őrzött iratanyagának feldolgozásával, részben pedig a korábbi esztendőkben megjelent helytörténeti munkákban közölt adatok másodelemzésével arra a két kérdésre keresünk választ, hogy a széntermelés megindulása miként hatott az elődtelepülések társadalomszerkezetére és a MÁK Rt. milyen eszközökkel próbálta meg a termelés fokozásához nélkülözhetetlen munkaerő utánpótlását biztosítani. A TATABÁNYAI SZÉNBÁNYÁSZAT MEGINDULÁSÁNAK ELŐZMÉNYEI A hazai szénbányászat története több, mint 300 éves múltra tekint vissza. A XVIII. század második felében Brennbergen megindult bányaművelést, a zsemlyéi, a resiczai és a stájerlaki bányák megnyitása követte. A XIX. század elején (1810) kezdődött meg a Pécs-környéki, a század közepén (1840) pedig a salgótarjáni széntelepek feltárása. A bányatársaságok számbeli gyarapodását a szén iránti kereslet növekedése indukálta, ez pedig a dunai gőzhajózás megindulására, a budapesti gyáripar és a gőzmalomipar 1830-1866 közötti fejlődésére volt visszavezethető. Ebben az időszakban alakult meg az Első Dunagőzhajózási Társaság (a továbbiakban: DGT) is, amely a század végére a magyar feketekőszén-bányászat egyik legjelentősebb vállalatává nőtte ki magát.1 2 1 Prudniki 1878,1-3. A kiegyezést követően a már meglévő bányavállalatok az ipar egyre növekvő igényeire reagálva széntermelésüket fokozták és a szénkonjunktúrában rejlő gazdasági lehetőségek kiaknázására a század végén új bányaipari vállalatok is alakultak. tv Széntermelés Szén fogyasztás 1867-1876 (átlugj15.000.000 188020.000.000 188323.000.000 18!>ü 32.452.579 38.778.346 1891 34.472.785 42.822.840 1892 36.065.782 42.351.700 1893 39.006.973 49.428.583 1894 44.000.000 SS. 121.763 A széntermelés és a szénfogyasztás alakulása Magyarországon 1867-1894 között (métermázsában)2 A szén iránti kereslet emelkedését és a hazai bányaipar kapacitáshiányát jól jelzi, hogy pl. amíg 1867 és 1894 között a szénfogyasztás csaknem négyszeresére növekedett, addig a rendelkezésre álló szénmennyiség egyik esztendőben sem volt elegendő a szükségletek kielégítésére. A század utolsó évtizedében az ipari nyersanyagok iránti kereslet növekedésére magyar tőkéscsoportok is felfigyeltek és a szénbányászatban rejlő gazdasági lehetőségek kiaknázása érdekében 1891-ben 300.000 Ft-os alaptőkével - a Bor-sod megyei Királdon működő bányavállalat vezetői -, Magyar Általános Kőszénbánya Rt. néven új gazdasági társaságot alapítottak. A vállalat vezetői közül Hercz Zsigmond volt az első, aki a bányaművelés Tata-vidéki kiterjesztésére gondolt. Amint arra már a korábbiakban utaltunk az egykori Zsemlye községben (mai nevén Vértessomlón) 1780-ban nyitották meg az első bányát és egészen az 1870-es évekig, a telep kimerüléséig folytatták a termelést. A MÁK Rt. 1894-ben azzal a szándékkal vette bérbe a zsemlyéi bányát, hogy ott újabb széntelepek után 2 Wieszner 1896, 51-52 alapján.
