Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2010 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 1. (Tatabánya, 2011)
Erdei Boglárka: Tatabánya (márgabánya) eocén flórája
i6 Erdei Boglárka taxonokkal egészített ki: Cinnamomophyllum (Lauraceae), Myrica (Myricaceae), Pálmáé, Querem (Fagaceae), Sapotaceae és Engelhardia.'6 Kedves az agyagmárgábóltörténtpalinológiai vizsgálatai alapján az Osmundaceae, Polypodiaceae és Schizaeaceae családokba tartozó spóratípusok dominanciáját mutatta ki,16 17 valamint a pollenek alapján a Pálmáé (e.g. Calamus), Ericaceae, Fagaceae, Juglandaceae, Meliaceae, Myricaceae, Sapotaceae, Sterculiaceae családok jelenlétét bizonyította. Pálfalvy az agyagmárgában fosszilizálódott molluszkák vékony héja és a pteridophyta spórák dominanciája alapján nyugodt, partközeli üledékgyűjtőre következtetett.18 Az agyagmárga feletti homokkőből gyűjtött növény maradványok (Rozlozsnik gyűjtemény, Magyar Állami Földtani Intézet, Budapest) között Pálfalvy az Anonaceae, Aquifoliaceae, Fagaceae, Lauraceae, Magnoliaceae, Myricaceae, Myrtaceae, Pálmáé, Sapotaceae, Sterculiaceae családokat, a Zizyphus zizyphoides fajt és számos páfrányt említett. Ugyanebből a gyűjteményből egy új fajt, a Stenochlaena transdanubica-t Pálfalvy is leírta.19 Kovács további növény maradványokat publikált Tatabánya barnaszenet tartalmazó rétegeiből, melyek az agyagmárga és homokkő alatt települtek (IX és XI aknák).20 Innen írta le a Dracontomelon (Dracontomelon minimum Reid & Chandler) nemzetség képviselőit. A Magyar Állami Földtani Intézet (MÁFI) gyűjteményében található Skofiek István 1963-64-ből származó gyűjtésének egy része (az ún. Tatabánya I és II lelőhely). Kovács tanulmányozta ezt az anyagot és a következő, gazdag flórára utaló, taxonokat írta le: Actinodaphne, Anacardiaceae, Apocynophyllum, Bueítneria apiculata Kovács, Castanopsisfurcinervis (Rossm.) Kräusel & Weyland, Cedrela, Cupania, Diospyros, Dodonaea, Dryophyllum, Grewiopsis, Illicium, Lauraceae, Leguminosae, Lithocarpus, Magnolia, Magnói iaceae-Anonaceae, Michelia, Myrica, Notelaea, Palmae, Persea, Plumeria, Querem, Sapindus, Stenochlaena, Strychnos és Zizyphus zizyphoides.2' Sajnos az anyagról - három levéltípustól eltekintve - nem közölt ábrát, melyeket Laurus assimilis Sáp., Magnoliaceae and Sapindus sp. taxonokként azonosított. Később Hably közölt adatokat a Tatabánya márgabánya lelőhelyről (megjegyzi, hogy ez a 16 Andreánszky 1951. 17 Kedves 1962A, 1963B, 1966B. 18 Pálfalvy 1966B 19 Pálfalvy 1966B 20 Kovács 1957B 21 Kovács 1968. lelőhely nem azonosaz eddig tárgyalt lelőhelyekkel),22 és a következő taxonokat azonosította: Castanopsis elisabethae Kok, Engelhardia orsbergensis (Wessel & Weber) Jähnichen, Mai & Walther, Nyssa sp., Ocotea obtusifolia (Berry) La Motte, Paliurus cf. tiliaefolius (Ung.) Bűzek, Sabal major (Ung.) Heer, Zizyphus zizyphoides. A LELŐHELY KORA ÉS GEOLÓGIÁJA A magyarországi középső és felső eocén képződmények vastagsága nem haladja meg az 500-700 métert. Az eocén kőzetek diszkordánsan települnek idősebb (mezozoikumi vagy paleozoikum i) rétegekre.23 A Tatabánya márgabányából származó növényi maradványokat tartalmazó üledékek a Csolnoki Agyagmárga Formációhoz tartoznak. Gyakran nevezik ezeket a rétegeket operkulinás vagy nummuliteszes márgának magas, sokszor kőzetalkotó mennyiségben megjelenő foraminifera tartalma miatt.24 A Nummulites subplanatus Hantk. és N. variolarius (Lamn.) Hantk. előfordulása jelzi az eocén transzgresszió marin üledékeit, mely alapján Kecskeméti (in Hably, 1985) a fosszíliás rétegeket a lutéci emeletbe sorolta. A Reticulofenestra placomorpha (Kamptner) Stradner in Stradner et Edwards, Pemma papillatum Martini és Sphenolithus furcatolithoides Locker előfordulása alapján az operkulinás márgát Báldi-Beke (a Dorogi Fonnáció tagjaként említi) az NP16 nannoplankton zónába sorolta (felső lutéci).25 Anyag és Módszer Az itt tárgyalt növény maradványok Skofiek István 1980-as években történt gyűjtéséből származnak. A gyűjteményt a tatai Kuny Domokos Megyei Múzeum kezeli. Néhány mag/termés maradványtól eltekintve a flórát szinte kizárólag levelek képviselik. A fosszíl iákat sárgás, vagy gyakran vöröses, meszes, homokos agyag tartalmazza. A levelek többségében lenyomatok, ritkán feketés színű szenesedett maradványok. Sajnos a levelek gyenge megtartási állapota miatt csak ritkán járt sikerrel a kutikula preparálása. Teljes, a csúcs, bázis és levélszél morfológiáját mutató levelek csak kivételesen találhatók. A levélszél a legtöbb esetben sérült, amely hosszabb szállítódásra, vagy a betemetődés előtti bomlási periódusra utal. Néhány, a bomlásnak 22 Hably 1985. 23 Kecskeméti 1998. 24 Kecskeméti 1998. 25 Báldi-Beke 1984.
