Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2010 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 1. (Tatabánya, 2011)
Erdei Boglárka: Tatabánya (márgabánya) eocén flórája
Tatabánya ( márgabánya ) eocén flórája 17 jobban ellenálló levél kutikula preparálása sikeres volt, mely a szokásos módszerrel történt — ásványos részek HCl/HF-os kezelése, oxidáció HN03 - al (Schultze oldat helyett) és öblítés KOH híg oldatával. Közönséges fény- és fáziskontraszt mikroszkópos módszereket (SPOT digitális kamerával felszerelt Nikon Eclipse E600 típusú mikroszkóp) hívtunk segítségül a kutikulák vizsgálatában. Rövidítések: „TB”—Tatabánya (őrzési hely: Kuny Domokos Megyei Múzeum, Tata). Rendszertani rész A harasztok (Pteridophyta, TB.83.587.1) és nyitvatermők (Gymnospermae, TB.83.484.1) maradványai kivételesen és rendkívül rossz megtartással fordulnak elő. A zárvatermőket (Angiospermae) kétszikűek (Dicotyledoneae) képviselik, megtartási állapotuk miatt sok esetben család szinten lehetséges rendszertani besorolásuk. Angiospermae Dicotyledoneae Laurophy/lum sp. (Lauraceae, TB.83.293.1; 83.479.1)—Levél maradványok, melyek rendszertani rokonságát mikromorfológiai vizsgálatokkal is sikerült bizonyítani (I. tábla 1 -2.). A levelek makro- és mikromorfológiája, pl. ép szél, paracitikus sztómák és egysejtes szőralapok indokolják a maradványok fennti forma-nemzetségbe történő besorolását. Számos, a centrális Paratethys területéről leírt Laurophy/lum faj (pl. L. acutimontanum Mai and L. markvarticense Kvacek, L. pseudovillense Kvacek) makromorfológiai hasonlóságot mutat, azonban a kutikula szerkezete nem azonosítható a tatabányai példányokéval. A Csolnokról leírt Laurophyllum sp. levelek (oligocén)26 epidermális jellegei nagy hasonlóságot mutatnak, ugyanakkor a levelek makromorfológiája egyértelműen eltér. Laurophyllum cf. hradekense Kvacek & Bűzek (Lauraceae, TB.83.385.1) - Erősen töredékes, rossz megtartású levél (I. tábla 3-4.). Makro- és mikromorfológiai jellegei a Laurophyllum hradekense fajra utalnak,27 azonban kisebb eltérések (hullámos sejtfal, sztómák mérete) miatt egyértelműen nem azonosítható a L. hradekense fajjal. A L. hradekense faj maradványait eddig elsősorban miocén lelőhelyekről (Németország, Csehország) írták le, ahol jellemzően számos termofil elemmel (pl. Pandanaceae, Zingiberaceae) együtt fordult elő.28 26 Erdei & Wilde 2004. 27 Kvacek & Bűzek 1966.; Kvacek 1971. 28 Peters 1963.; Kvacek 1971.; Bűzek et al. 1996.; Kvacek a fosszilis taxont a mai Ocotea (O. foetens Benth. & Hook.) nemzetség rokonságába sorolta a hasonló epidermális jellegek és fosszilis termések alapján, mely utóbbiak a levelekkel organikus kapcsolatban kerültek elő.29 A faj idősebb, paleogén előfordulása ismert a kora oligocén Tardi Agyag flórájából.30 ?Lauraceae gen. et sp. indet. (TB.83.327.1, TB.83.369.1, TB.83.380.1, TB.83.399.1, TB.83.435.1, TB.83.493.1, TB.83.508.1, TB.83.533.1, TB.83.540.1) - Számos levél makromorfológiája (ép szél, kamptodrom erezet) a Lauraceae család tagjainál tapasztalható jellegeket mutatja (II. tábla 5.). cf. Matudaea menzelii Walther in Mai & Walther (Hamamelidaceae, TB.83.429.1) - A tatabányai levélhez (II. tábla 6.) hasonló morfológiát mutató levél került elő a fiatalabb, kora oligocén Tardi Agyag flórából.31 Sajnos a magyarországi leletek epidermális jellegeit nem ismerjük. A Matudaea nemzetség neotrópusi elem az európai kainozoikumban.32 A Matudaea trinervia Lundell Közép-Amerika térségében fordul elő (Guatemala, Honduras, Mexikó), Mexikóból humid montán erdőkből, hegyi esőerdőkből ismert 1000- 2000 m tengerszintfeletti magasságból. Haselbach flórájában a M. menzelii fontos járulékos elem.33 Mai & Walther a flóra által képviselt vegetációt az örökzöld babérlevelü erdők és az elegyes mezofitikus erdők átmeneteként rekonstruálta.34 Leguminosae gén. et sp. indet. (TB.83.548.1) — Egyértelmű Leguminosae morfológiát mutató összetett levél maradványa (II. tábla 7.). cf. Eotrigonobalan us furcinervis (Ross- mässler) Walther & Kvacek (Fagaceae, TB.83.257.1) - A levél az Eotrigonobalanus furcinervis levelére emlékeztető morfológiát mutat, de töredékessége miatt egyértelműen nem azonosítható. Ez a faj igen széles morfológiai spektrummal rendelkezik,35 épszélű és fogazott formák, kamptodrom, szemikraszpedodrom és kraszpedodrom erezet típus egyaránt előfordul a levelek között. A faj Európa paleogénjében Knobi.och & Kvacek 1996. 29 Kvacek 1971. 30 Hably 1992. 31 Kvacek & Hably 1998. 32 Mai & Walther 1978.; Walther 1980. 33 Walther 1980. 34 Mai & Walther 1978. 35 Kvacek & Walther 1989.
