Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2010 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 1. (Tatabánya, 2011)
Mészáros Krisztina: Későbronzkori fémleletek a Tatabánya–dózsakerti feltárás anyagából (Előzetes jelentés)
12Ó Mészáros Krisztina tokosbalta, a peremmel párhuzamosan futó bordával, az éle megsérült (7. tábla 2.). Ezt is - a debreceni13 lelettel együtt a kurdi horizonthoz (B Vb) kapcsolták14 (7. tábla 3.). A székesfehérvári15 és a hódmezővásárhelyi16 tokosbalták (az utóbbinak a felülete hibásan lett kiöntve, benne maradt az öntővarrat ami alapján nem lehetett használatban), már a Gyermely horizontra (B Ve) jellemzők (Ha A2). (7. tábla 4-5.)- A vésztői darabot a Hajdúböszörményi csoportba sorolta Mozsolics17 (7. tábla 6.). A strekovi depó baltáját Novotná fül nélküli tokosbaltaként írja le, mely a szájánál gyűrűszerűén kiszélesedik. Ezt a darabot egy fiatal urnamezős innovációnak tartja18 (7. tábla 7.). 2. Varrótű: A díszítetlen, felső részükben hosszúkásán átlyukasztott tűk (varrótűk) egy kis csoportot alkotnak sok variánssal, és formai eltéréseik inkább függnek attól, hogy milyen anyag varrásához használták őket, mintsem keltező értékkel bírnának. Emiatt ha melléklet nélkül kerülnek elő, nincs semmilyen keltező értékük, a bronzkor elejétől a Hallstatt időszakig előfordulnak. A tű és a lyuk kialakítása, minden bizonnyal a varrott anyaghoz és a technikai lehetőségekhez igazodik. Valószínűleg azok a sírok, ahonnan ezek előkerülnek, ott közvetlenül összefüggtek az elhunyt viseleti elemeivel, ruhájával; a női sírokban attribútumként is megjelenhetnek. Az ilyen fajta tűk túlnyomó része hosszú életű településekről kerül elő.19 Hozzá köthető párhuzamok: a püspökhatvani depólelet, mely ma a Nemzeti Múzeumban található (7. tábla B/2.). Mozsolics A. a kurdi horizonthoz (B Vb) kapcsolta,20 ami Reinecke rendszerében a Ha Al-nek felel meg.21 Másik párhuzam Chotínból került elő, a 292-es hamvasztásos sírban talált tű (7. tábla B/3.),22 míg a harmadik tárgyat a pozsonyi múzeumban őrzik, ám lelőhelye ismeretlen (7. 13 Mozsolics 1985, Taf. 257, 13. 14 Mozsolics1985, 163, kép: 314, Taf, 76/11. 15 Mozsolics 1985,192, kép: 481, Taf. 243/23. 16 Mozsolits 1985,128, 493, Taf. 255/3; Banner 1944/45, 40-42 XIII-XIV. 17 KEMENCZEi 1984,189 Nr. 78; Taf. CCXIIIc 12, 14. 18 Novotná 1970,92-93. 19 Novotná 1980,166-168. 20 Mozsolics 1985,178-180, kép: 378, Taf. 140/20 21 Mozsolics 2000, Abb. 3. 22 Novotná 1980,167. tábla B/4).23 A chotíni darab az idősebb csoportból származó variáns, ami viszonylag hosszú ideig továbbél, a chotíni temetőt a Velaticei fázistól egészen a Chotín-Kaldenberg fázisig használják (7. tábla. B/2. 3-4.).24 3. Gömbfejű tű: Tiszanagyfaluról került elő hasonló gömbös fejű tű,25 ezen kívül az ilavai (Szlovákiából származó) tűk jelentenek párhuzamot, mindkettő hamvasztásos sírból került elő26 (7. tábla A, 2-4). Novotná a gömbös fejű, egyenes, díszítetlen nyakú tűk közé sorolja őket, mely csoportot a megduzzadt és díszített nyakú tűk továbbfejlődésének tart. Ebből alakul ki a vékony nyakú egyenes változat. A fej gömb alakú, lehet nyomott, vagy kissé hagymaforma. Díszítheti bekarcolt vonal, vagy fenyőfaminta a nyak felső részét, de előfordulhat bekarcolt vonal a tűfej alsó részén is. Morvaország területéről Hradiskoból került elő egy hasonló tű. melynek a nyaka felső része bekarcolt vonalakkal volt díszítve, csakúgy, mint a tatabányai darabnak. Egy depólelethez tartozhatott, de az előkerülési körülményei nem tisztázottak27 (7. tábla A/5.). Alsó-Ausztriából Maierschből ismerünk párhuzamot, hamvasztásos sírból került elő a 8 cm hosszú tű, ami a mellékletek alapján az idősebb Hallstatt időszakra datálható (7. tábla A/ 6.).28 Ez a tűfajta nem jó keltező, mert a halomsíros időszak legvégétől kezdve az legfiatalabb urnamezős időszakig előfordul, a fejforma nem datál.29 4. Tűfej A korong- vagy pecsétnyomófejű tű alsó része ugyan letört, így nem tudhatjuk mekkora volt valódi mérete, de a fej megmaradt, ami alapján párhuzamai kereshetők. Hasonló tű került elő Szlovákiából, ismeretlen lelőhelyről, amit M. Novotná felső részén profilált, korongfejű tűként írta le.30 (IV. tábla C/2.) Másik jó párhuzam egy depólelet részeként a morvaországi Lostice-ből került elő (ez ennek a tűtípusnak a névadó darabja). Egy fibula alapján a morva kronológia Prestavlky fázisához tartozik, ami 23 Novotná 1980, 167. 24 Novotná 1980, 168. 25 Mozsolics 2000, Taf. 101,4. 26 Novotná 1980, 121-122. 27 Ríhovsky 1979, 126. 28 Ríhovsky 1979, 127. 29 Ríhovsky 1979, 124-130. 30 Novotná 1980, Taf. 18/424.
