Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2010 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 1. (Tatabánya, 2011)

Mészáros Krisztina: Későbronzkori fémleletek a Tatabánya–dózsakerti feltárás anyagából (Előzetes jelentés)

Későbronzkori fémleletek a tatabánya-dózsakerti feltárás anyagából

127

az idősebb urnamezős időszaknak feleltethető meg (7. tábla C/3).

A harmadik tű, mely szintén a Lostice típushoz tartozik, Uncovice-ből került elő, szintén Morvaországból, hamvasztásos temetőből. A tű alsó része letört, testén bekarcolt díszítés látható.31 A Kostelec fázisba keltezhető, ami már a fiatalabb, a középső urnamezős időszaknak felel meg (7. tábla C/4).32

5. Hurkokból álló bronztárgy:

Ehhez a tárgytípushoz magyarországi kincsleletekből találtam párhuzamot: hasonló tárgy került elő a kurdi kincsből, Tolna megyéből. A kincs 1894-ben került elő, a Kurd és Lengyel közti határ közelében, a bronz- és egyéb tárgyak eredetileg a kincshez tartozó bronzvödörben voltak elhelyezve. A leírás és értelmezés szerint a vékony bronzhuzalból hurkolt töredék (8 tábla A/2) egy pektorálénak, vagy egy lemezfibulának a része lehetett. A Mozsolics-féle rendszer szerint ez a kurdi horizont (B Vb) névadó lelet-együttese 33 (8. tábla A/2.).

A lengyeltóti Il-es kincsből, Somogy megyéből szintén előkerült egy hasonló hurkolt tárgy, pontos lelőhelye ismeretlen, a berlini Museum für Vor-und Frühgeschichte-ben látható. A leírás alapján huzalból készült hurkok, amit Mozsolics A. szintén a kurdi horizonthoz (B Vb) kapcsol (8. tábla A/3.).34

A harmadik ide sorolható párhuzam Velem- Szentvid lelőhelyen került elő. Itt több kincsleletet is találtak, a hurkos tárgyat tartalmazó az la, amit Miske K. talált 1896-ban, s aminek egy részét hivatalosan le is foglaltak. Ma a lelet-együttes egy része a Magyar Nemzeti Múzeumban van, másik része pedig a Szombathelyi Múzeumban maradt, ám napjainkra már nem minden tárgy azonosítható pontosan. A Hampel féle leírás alapján: körded hurkokba hajlított sodrony, tekercses véggel, fibula tagja,35 Mozsolics a Gyermely horizontba (B Ve) sorolja (8. tábla A/4.).36

A kurdi és a lengyeltóti leletek Mozsolics-féle datálása a Reinecke Ha A1 -nek, míg a velemi hurkos huzal keltezése a Ha A2-nek felel meg. A tárgy funkciója egyelőre nem tisztázott, bár valószínű, hogy inkább ékszer, vagy ruhadísz lehetett, mint fibula része.

31 Ríhovsky 1979, 55-56., Taf. 11/218,219.

32 Ríhovsky 1979, 5.

33 Mozsolics 1985, 141., kép: 262, Taf 24/38-42

34 Mozsolics, 1985,142-143, kép: 345, Taf. 107/24-25;

K1LIAN-D1RLMEIF.RI975, Taf. 63, 64 A.

35 Hampel, 1896, CCXXXVIII. tábla, 8.

36 Mozsolics 1985, 213.

6. Bronzlemez

Pölöskén, Zala megyében 1886-ban csatornaásás közben került elő egy lelet-együttest tartalmazó nagy edény, melyben hasonló bronzlemez volt, mint a Tatabánya-dózsakerti darab.

A bronzlemez az előlapján bordázott, a hátsó részén a két hosszanti oldal visszahajlított lemezdarab, valószínűleg egy toknak/hüvely peremének vagy szélének a verete lehetett. Mozsolics A. a Re Ha A I - nek megfelelő kurdi horizonthoz (B Vb) sorolta37 (8. tábla B/2.).

Egy másik darab Tállyáról, BAZ megyéből került elő útépítés közben, szintén egy depó részeként. Összesen 9 vékony lemezdarab került elő.38 MozsolicsA. szerintezek isakurdi horizonthoz tartoznak: Kurd, B Vb39 (Ha AI) (8. tábla B/3.).

A bodrogi depóleletben 12 darab hasonló hajlított bronzlemez került elő.40 (8. tábla B/4.).

A megvizsgált tárgytípusok az esetek többségében megerősítették az idősebb urnamezős és így a Ha Al-es keltezést, de ez nem minden esetben mondható el. A tokosbalta öntőforma esetében a baltamintára hozott párhuzamok fele a Ha AI periódusra datálható, míg a másik felük a Ha A2-re, de egy darab már a Ha Bl-re, egy szlovákiai pedig inkább a fiatalabb urnamezős időszakra volt jellemző. A baltaforma elhelyezése nem egyszerű, mivel nincs rajta sem díszítés, sem más markáns jellemző, melynek segítségével könnyebben besorolható lenne.

A varrótű esetében is elmondható, hogy datálása nem egyszerű, mivel ez a tűtípus a bronzkor elejétől egészen a vaskorig előfordul. Lehet ugyan csoportokat elkülöníteni, de ezek nem minden esetben kronológiai csoportok, bizonyos esetekben a használatot tükrözik. Viszont a tű felett lévő halomsírok edény a halomsíros korszak végére datálja a tatabányai példányt.

A gömbfejű tű szintén jellemző az egész bronzkorra, használata a vaskorban is kimutatható, olyan párhuzama is előkerült, mely a Hallstatt kultúra idősebb fázisára is tehető.

37 Mozsolics 1985,178, kép: 362, Taf 124/7, 363, Taf 125/8.

38 kemenczei 1969, S. 28-31, Taf III-XIV, Abb. 2. és 3.

39 Mozsolics 1985, 200.

40 Novotná 1980, Taf. 60, 47-58 (Budinky-Kricka alapján).